A dolmuş-okról…

A dolmuş egy állandóan visszatérő mumusa az isztambuli élménybeszámolóknak. Az egy dolog, hogyha valaki látta az AyaSofya-t.. No de ha valami beült egy dolmuş-ba! Na az aztán a valami! Leginkább az egy bátor tett!

Dolmuş
Dolmuş

Az Isztambul Enciklopédián már készült róla egy cikk, de most nézzük egy kicsit más szemmel! 🙂

A dolmuş-t egyszer régen valaki úgy fordította, hogy iránytaxi. És ezzel meg is határozta a hivatalos magyar elnevezését. Ami név jó, meg pontos, meg…. de hát akkor is…

Ha mondjuk irányított szellemvasút nevet adta volna neki, sokkal jobban leírná ennek a közlekedési eszköznek tulajdonságát. Bár igaz, hogy az túl hosszú lenne. No meg az is igaz, hogy aki már próbálta Isztambulban a taxit, az pontosan tudja, hogy itt mást jelent, mint más országokban. Ez egy olyan név, ami tiszteletet, de még inkább félelmet ébreszt az embernek. Ha meghalljuk a taxi szót, automatikusan fedezékbe ugrunk. Persze csak akkor, ha gyalogosan vagyunk.

Isztambul taxi
Isztambul taxi

Ha viszont benne ülünk a sárga autóban, akkor már teljesen más! Mert ennek van egy biztonság érzete: biztosak lehetünk benne, hogy eljutunk a célállomásra. A hogyan, meg milyen állapotban az már más kérdés. De ahogy sokan már megfogalmazták, még mindig jobb benne, mint kívül…

Tehát ha ezt nézzük az iránytaxi mégiscsak egy jó fordítása a dolmuş-nak. Hiszen ez egy olyan isztambuli taxi, ami irányba megy. Mint a katapult is: irányított lövés. Ez pedig irányított taxi. Az eredmény ugyan az. Meg a sikoltozások is.

Mi, akik Isztambulban, vagy (csak úgy) Törökországban élünk, viszont mégsem szeretjük az iránytaxi kifejezést használni. Egyrészt mert túl hosszú. Másrészt pedig a dolmuş szónak van egy bizonyos hatása. Ahogy kiejtjük kapar a torkunk, felmegy a vérnyomásunk, kicsit habzik a szánk, és elkezdünk rettentően kapaszkodni…

Dolmuş belülről
Dolmuş belülről – A sofőr nem az, aki telefonál (pedig ő is lehetne), hanem aki alszik.. 130-al megyünk csak, így érthető…

A hosszú szóelemezés után rátérhetünk, mégis mi a bánat az a dolmuş?

Egy felfújt taxi? Egy lekicsinyített busz? Egyik se, és mindkettő.

Egy taxi úgy működik, hogy először szerzünk egyet (nem az e-bay-on, bár ott is kapható, meg a taxi bazárban is). Mondjuk leintünk, vagy leütünk egyet az útról. Beszállunk, majd megmondjuk hova megyünk. Aztán kipörögnek a kerekek, mi pedig elmondunk egy imát, vallástól függően. (Egyesek szerint ezért is van sok dzsámi Isztambulban).

Míg a busznál előbb egy megállót keresünk. Ott szépen állunk, és várunk. Majd szép nyugodtan felszállunk az arra haladó óriásra. Az szép nyugodtan becsukja az ajtót, majd lassan elindul. Ebből azért érezhető, hogy nem teljesen elégíti ki a mediterrán igényeket…

Taxi bazár
Taxi bazár

A dolmuş ennek a kettőnek a keveréke. Van benne kerékcsikorgás, dudálás, és rokonemlegetés is. De megtaláljuk benne a busz azon hangulatát is, mint hogy várunk rá, többen osztozunk az útiköltségen, és új emberekkel ismerkedhetünk meg. Főleg a kanyarokban.

A taxi oda megy, ahova mondjuk. A busz oda megy, ahova akar. A dolmuş is oda megy, ahova akar, de megállapodhatunk másik végállomásban is.

A taxi úgy megy, ahogy akar. A busznak van egy útvonala. A dolmuş-nak csak elvileg van útvonala, de mindig talál egy rövidebb utat. Így az útvonala nem annyira fix, mint a nagy busznak. Bár az is igaz, hogy Isztambulban nem egyszer ültünk olyan buszon, amelyik rövidített. Egyirányú utcán. Természetesen forgalommal szemben.

A taxi akkor megy, amikor van utas. A busz akkor, amikor menni kell. A dolmuş viszont akkor, ha tele van.

A taxi ott áll meg, ahol kérjük. A busz pedig ott, ahol megálló van. A dolmuş ebben már a taxira hasonlót: ott áll meg, ahol kérjük. Népszerű helyek: lámpa, zebra, virágárus, ATM. Ezek egyébként a nemhivatalos megállók.

Talán ebből már el tudjuk képzelni, milyen is a dolmuş. No de hogyan használjuk?

Először is keressünk egy dolmuş végállomást. De beszállhatunk ott is, ahol általában közlekedni szokott (mivel útvonal nincs, ezért inkább csak a szokásos uralkodnak). Vannak ilyen látatlan megállók is, ahol emberek állnak az út szélén, és lengetik a kezüket….

Persze legyünk óvatosak, hiszen sokféle kéz meg karlengetős társulat van, amelyik nem a dolmus-ra vár. Ilyenek azok pl. akik túl rövid szoknyát húztak. Vagy azok, akik kezében zászló, hangszóró, meg egészségre ártalmas eszközök vannak. Félreértés ne legyen, közéjük is be lehet állni, az is egy élmény. Csak a végén lehet, hogy másképpen fogunk innen elmenni…

Kezdőknek ezért inkább ajánlom a dolmuş végállomást. Ilyen van Taksim, Kadıköy és Üsküdar városrészben. Itt beülünk a sárga autóba, ahol mindjárt találhatunk barátot is. Érdemes elkezdeni vele már most ismerkedni, hogy ne a kanyar közepén kelljen bemutatkozni, amikor már mindenki egymás nyakában van.

A közlekedési eszköz akkor fog elindulni, amikor tele van. És ezt megpróbálja annyira nem feltűnésmentesen tenni, amennyire csak lehet. Jah, és hogy merre megy? A dolmuş elején ki van írva. De érdeklődjünk, hogy az általunk keresett helyre elmegy-e, szándékában áll-e megközelíteni, stb…

Tehát beültünk, és el is indultunk. Lehet fizetni. Ameddig ugyanis nem mozog a járgány, addig visszavonhatjuk a megrendelésünket, és kiszállhatunk a kocsiból. Ennek valószínűleg a biztosítónk is örülni fog.

A fizetés a Törökországban szokásos előre adással történik. Amikor is az előttünk levőnek adjuk az útdíjat, a tovább adja előre, egészen a sofőrig. És igen, a pénz eljut oda, mi pedig megkapjuk a visszajárót. Nincs benne semmi varázslat.

Eközben persze a jármű mozgásban van. Már ha a mozgás jó szó arra, ahogyan haladunk. Egyenlőre még nem sikerült fizikai egyenletekkel leírni, mit is csinál a dolmuş miközben eljut A pontból B-be. Persze dudál, meg ilyenek, de egyébként… Jah, és a sofőr telefonál, zenét hallgat, és politizál. Meg a fociról is mesél. Tehát 6 szabad keze van. Nekünk egy se, mert kapaszkodunk. Hülye ötlet, de beválik.

Ha már idáig eljutottunk, nincs is sok dolgunk több: csak ki kell szállni a megfelelő helyen. Ezt tehetjük úgy is, hogy bekiáltjuk, hogy kiszállok. Ekkor padlófékkel megáll a jármű. Az utasok már kevésbé. Így hamar elveszítjük az újonnan szerzet barátainkat, akik egy érdekes játékba kezdenek bele: ki tud több állatnevet felsorolni. Vannak kategóriák, mint egész Törökország, egész világ, vagy csak egy adott régió.

Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor inkább szóljunk előre, hogy majd ott akarunk kiszállni. Ott, a fánál. Amelyiknek ágai vannak, meg zöld levelei. Ott, az öreg néni mellett. stb…

Ne számítsunk egyébként arra, hogy a dolmuş tényleg meg is fog állni. Lehet, hogy csak lassít. De ez elegendő, hogy 6 ember kiszálljon, meg vissza. Mindezt még azelőtt, hogy a lámpa zöldre váltana.

Mi is kiszálltunk? Egyben vagyunk? Akkor gratulálunk! Most tetted le a dolmuş vizsgát!

a

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
A dolmuş-okról..., 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .