Hétfőre, egy kis laza, mókás bejegyzés. 🙂 Ettől talán jobban megy majd a hét:
Amikor is a zaporozsjei kozákok úgy döntöttek, hogy levelet írnak a török szultánnak.
A zaporizzsjai kozákok, ahogy a nevük is mutatja a zaporizzsjai területen éltek. Lovuk is volt, meg nagy puskájuk. A kozák szó török eredetű, és a kazak kifejezésből eredhet. A kazak egyszerre jelent szabadot és kardigánt is (Kazahsztán a szabadok, illetve a kardigánok országa). A kozákok többsége elűzött, vagy szökött paraszt, katona, stb… volt. Tehát mondhatnánk, hogy amolyan betyár félék. Bár jobban hasonlítottak a magyar hajdúkra, hiszen nemcsak betyárkodásból éltek, hanem halászatból, vadászatból, szarvasmarha tenyésztésből és kereskedelemből.
Zaporizzsjai terület pedig a ma Ukrajnában található, a dél-keleti végén, mindjárt a Fekete-tenger partján.
1676-ban járunk. Ukrajnának nem éppen kellemes időszaka volt: a törökök, lengyelek és az oroszok vetélkedtek rajta. Jóformán a sok török-orosz és török-lengyel háborúk helyszíne. A török szultán szerepében IV. Mehmed. Az ő ideje alatt az Oszmánia sem éppen a legkellemesebb időszakát élte: janicsárok állandó zendülése, a vezérek állandó kavarása, és irányítása, stb… terhelte az birodalmat. VI. Mehmed leginkább csak báb volt, és ha csak tehette, inkább a háremben tartózkodott. A birodalmat olyannyira elirányította, hogy ebben az időszakban vesztették el az uralmat Magyarország felett (1686)
1672-1676 között éppen a lengyelekkel háborúztak a törökök, ami egyáltalán nem sikerült jól. 1676. október 17-én aláírt Żurawnoi békével a törökök elveszítettek minden addigi hídfőállást a lengyelek uralta ukrán területek szegletében. Így más fele kellett hadszíntért keresni. Mert háborúzni kell, különben mit fognak szólni az otthoniak??
Úgyhogy a szultán egyet lépett kelet felé, és Ukrajna másik területét célozta meg. Ennek eredménye lett az 1676-1681-es török-orosz háború. Az első helyszín pedig a zaporozsjei terület.
A szultán, ahogy illik, előtte levelet küldött a helyieknek, melyben megkérte őket, ugyan már, adják meg magukat. Ez mégiscsak szultáni kérés, aminek mégiscsak eleget lehetne tenni. Csakhogy a levél a zaporozsjei kozákokhoz lett elküldve, akik nemcsak harci modorukról, hanem lelkes, de leginkább trágár beszólásukról is híresek voltak. Ők pedig íziben választ írtak a szultánnak. Megfűszerezve mindennel, amit csak 18 év felett el lehet képzelni. Mindezt szépen rímbe szedve, dallamosan (a levél és a fordítás itt található)
A szultán – érthető okokból – nem örült annak, hogy Napom és Holdam helyett nem éppen kellemes jelzőkkel illették, ahol a gonosztevő és a rablótárs még a kedvesebbek közé tartozik. Így összehívta a seregét. E mellett egy bizonyos Dorosenko, aki maga se tudta már, mikor melyik oldalt támogatja, és mikor melyik az ellensége, felajánlotta csapatait a Portának. És el is indult a kozákok elleni támadásra. A törökök viszont éppen nem értek rá. Doresenko serege vereséget szenvedett Ő orosz fogságba került, később pedig az oroszokat segítette.
A törökök több sikerrel jártak, de tartósan ők sem tudták a frontot tartani. A birodalom belső válsága, és anyagi gondjai nem tették lehetővé a folyamatos háborúzást. Így végül 1681-ben Ukrajna meghódításnak tervei is kudarcba fulladtak. Ismét új célpontot kerestek: Bécset. Ami talán az otthoni morálnak is jót tenne. 1683-ban el is indultak Bécs ellen, de annak nagyon súlyoz következménye lett: megalakult a Szent Liga, és Magyarország feletti uralmukat is elvesztették.