A nép pedig járjon Mercedes-el

“Hazaír a Magyarországon tanuló arab gyerek:
– Kedves Apu, Kedves Anyu, és mindenki más! Köszönöm az új BMW-t, amit küldtetek nekem. Tényleg nagyon kényelmes, nagyon gyors. De engem nagyon bánt, hogy míg én a legkorszerűbb autóval járok, addig tanáraim, osztálytársaim busszal.

Hamarosan megjön a válaszlevél:
Kedves fiam! Nekünk a te boldogságod a legfontosabb, ezért küldjük neked a buszt!”

Ha ennyire nem is, de hasonló történik Isztambulban.Amikor először érkezik magyar turista Isztambulba, gyakran felkiált örömében, hogy a régen látott otthoni társával, az Ikarus buszokkal találkozik. Aztán rémültében kiált fel és ugrik el, mielőtt az a bizonyos szembejövő Ikarus busz nagy lendülettel megrendezi azt a bizonyos találkozót. De azért még dudál mellé egyet. Kettőt. Huszonhármat. Ez mégiscsak Isztambul. Nem lehet egy-két dudálással beérni…

Törökországban Isztambul, Ankara, Bursa. Eskişehir, és Izmir büszkélkedhet vele, hogy Ikarus buszokat tarthat a városában. Ezek jellemzően Ikarus 260, és 280-as modellek.

Az első csoport 1979-ben érkezett, mégpedig Isztambulba. Ezek belső elrendezése nem olyan, mint amit Magyarországon megszokhattunk. Itt a “sok jó ember kis helyen is elfér” elvet követve csak a szélére tettek néhány ülést (összesen 21 db-t), ahol is az ülők jól szemébe nézhetnek a szembe ülőknek. Kivéve ha éppen több száz láb van az útban. De bizonyára van valami szociális alapja, hogy inkább egymást nézzék az utasok, mint a várost. A dolmuş-ba is van egy hasonló, úgynevezett ismerkedési modul beépítve. Mégpedig amikor a sofőr 90 km/h-val veszi be a kanyart, és mindenki egymásra potyog. Olyankor lehet megkérdezni az alattunk, illetve felettünk levőt (igény esetén mindkettőt), hogy ráér-e a hétvégén egy mozira.

A következő időszak 1991 volt. A török Wikipédia beéri annyival, hogy ekkor újabb buszokat vásároltak (Isztambul és Izmir). A magyar oldalon viszont már érdekesebb részletek is kiderülnek: a cég részvénytársasággá alakult, és 30%-át egy török társaság (Bayal) szerezte meg. Az, hogy ez mennyire volt sikeres, a Wikipédia szerkesztője így fogalmazta meg: “Az előnytelen társasági szerződés miatt azonban a tulajdonosok érdekeinek különbsége többször megbénította a termelést.” – ilyet sokat látni…

Ennek ellenére, vagy éppen ezért egészen 1994-ig még érkeztek buszok Törökországba.

Majd pedig az itteni politikai helyzet változott, meg gondolom közben az otthoni sem ment olyan jól, és a termeléssel is voltak problémák. Mindennek eredményeképpen azóta újabb Ikarus maximum csak látogatóba érkezett.

Eddigre Isztambulban összesen 1009 (más adatok szerint 1291), Ankarában 218, Bursaban 122 Ikarus jár. A másik két városról nincsenek adatok.

De ha nincs Ikarus, másképpen kell megoldani a közlekedést. Az önkormányzat pedig úgy döntött, hogy a népnek kijár a jó. Aki eddig busszal járt, az is el tudja büszkén mondani a rokonai között, és a Facebookon, hogy ő most már Mercedes-el jár. Ráadásul ha ügyesen csinálja, akkor minden nap más színűvel! Mert van zöld, kék, sárga, rózsaszín, lila, de még fehér is! És persze piros.

Sajnos közben a régi buszok kezdenek tényleg régiek lenni. Egyre többet prüszkölnek, az olyanokról, mint ABS meg nem is hallottak. Mondjuk az erős anyagból van, nem törik össze könnyen! De azért mégiscsak jobb, ha többször megy, mintha nem menne. Így 2012-ben fokozatosan elkezdték kivonni a régi buszokat. Helyettük pedig korszerű Merdes-ek kerülnek forgalomba.

Ikarus vs Mercedes
Ikarus vs Mercedes

De nem kell félni, hogy Isztambul magyar buszok nélkül marad! Debrecenből érkeznek az emeletes buszok. Pontosabban DAF MJT és DAF/OPTARE típusuak. Bár belőlük még kevés van.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.8/10 (4 votes cast)
A nép pedig járjon Mercedes-el, 7.8 out of 10 based on 4 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .