Át a Boszporusz-hídon

Isztambul két kontinensen fekszik. Ezek egyike Európa. Másik pedig Ázsia. A listában pedig nincs benne sem Ausztrália, sem az Antarktisz. De más A betűvel kezdődő és nem kezdődő kontinens sem.

Szóval kettő van. E kettő között pedig éppen két hidat találunk. Mi sem tűnik egy turistának jobb programnak, minthogy átmenjen a hídon (a Hídon) Európából Ázsiába (vagy visszafele). Mégpedig az Első hídon (A Boszporusz-hídon), ahol olyan jó a kilátás.

Az útikönyvek legtöbbje is arra ösztönöz minket, hogy a ‘Taksim téren található emeletes buszokkal juthatunk át a Boszporusz-hídon”. Vagy valami hasonló.

Oké, átmentünk. És most?

De most tényleg! Itt vagyunk 40 km-e a térkép szélétől kifele, ahol senki se tud angolul. Mégis mit csináljunk?

Akkor már semmit. Vegyünk inkább kebabot, és nyugodjunk meg (vagy békében, ízlés kérdése). Majd kezdjük el a jólismert mondókát darálni: Eminönü, Eminönü, Eminönü, Eminönü. Ezzel addig menjünk az idegeire a környezetünknek, míg meg nem unnak minket, és fel nem tesznek a visszafele menő jó buszra.

De sokkal jobban járunk, ha nem a turistakönyv szerint járunk el..

Kezdjük ott, hogy a Taksim térről mindenfele mennek emeletes buszok. Még a másik kontinense is. De nem mind oda megy. Így ha találomra felülünk valamelyik emeletes buszra, akkor bárhol kiköthetünk Isztambulban.

De az Ázsiába menő buszok is, miután átértek a túloldalra, bevetik magukat a dzsumbujba. Ahhoz pedig, hogy onnan kitaláljunk, nagy tapasztalat és sok szendvics és kitartás kell.

E helyett inkább keressük meg a 110-es buszt. Ami nem is a Taksim térről indul, hanem mellette a Gümüşsuyu (Ezüstvíz) megállóból.

Ahelyett, hogy sátorral kiülünk a megállóba, érdemes megnézni a menetrendet, mely itt található. Az İş Günleri jelenti a hétköznapot, míg a Cumartesi a hétvégét, és Pazar/Tatil a vasárnapot és ünnepnapot. A busz ugyanis eléggé ritkán jár. Cserébe a sötétben is megy, főleg szombaton.

Ha Európából megyünk Ázsiába, akkor a Gümüsşuyu felíratott kell nézni, míg visszafele a Kadıköy-t.

Érdemes tudunk, hogy a busz átmegy a hídon. Naná, hiszen azért megyünk vele. E miatt pedig mindenkit óva intek, hogy pénteken, főleg 17:00 után próbálkozzon vele. Hacsak nem éppen forgalomtechnikusnak tanul, és azt szeretné tanulmányozni, miként lehet tízmillió embert kocsistól áttolni egy háromsávos hídon.

Hasonló okokból a hétköznapokon sem túl jók a kilátások a késő délutáni időszakban. Vagyis pont a kilátás lesz jó, és bőven lesz időnk fényképezni is, amikor órákat állunk a forgalomban.

Ha valaki esetleg nem akar Taksimba menni, Beşiktaş-ban is megáll a busz. Bár ülőhely akkor már biztosan nem lesz. A buszmegállók térképét itt lehet megnézni. Kattintsunk a Dönüş feliratra a jobb oldalt, hogy az Európából Ázsiába menő megállókat lássuk!

Ennek a buszjáratnak a nagy előnye, hogy a túloldalt pont Kadıköy-be, a kikötőbe érkezünk. Így akár hajóval mehetünk vissza. Útközben persze lefényképezve azt az utat, ahol előzőleg jártunk.

Itt megint érdemes tudni, hogy a hajók 21:00 után szeretnek úgy járni, hogy minél kevésbé járjanak. Illetve ússzanak. Sőt! Leginkább sehogy. Csak Karaköy felé tudunk visszajutni Európába.

Alternatívák:

Extrém turistáknak javasoljuk a dolmuş-t, ami ugyan ezen az útvonalon halad. Csak éppen a Taksim téren az Atatürk Kültür Merkezi mellől indulnak. Az ára is drágább, cserébe viszont garantáltan kapunk ülőhelyet és beszélgető partnert. Mindez pedig dugóban jól jöhet.

A még extrémebb turistáknak viszont az a szomorú hírünk, hogy gyalog nem lehet a Boszporusz-hídon átmenni. Így maradnak a fenti megoldások. Persze ha kalandra vágyunk, akkor még mindig felszállhatunk találomra egy emeletes buszra. 😉