Az ezan (magyar átiratban adzán) a hívőket imára hívó recitálás (ének) az Iszlámban. A müezzin recitálja (énekli) a minaretek tornyaiból (ma már hangszórón keresztül).
Az ezan arabul hangzik el. De volt egy időszak Törökországban, amikor törökül szólt az ezan.
Az ezannak meghatározott formája van, amit arabul recitálnak (énekelnek). A Wikipédia szerinti fordításban ez így hangzik:
- Alláhu akbar (Isten a legnagyobb)
- Tanúsítom, hogy nincs más isten, csakis Allah
- És Mohamed az ő küldötte
- Jöjjetek imára
- Jöjjetek a boldogságra (az üdvözülésre)
- Nincs más isten, csakis Allah
- (a reggeli ima esetén) Az ima jobb, mint az álom.
Mint láthatjuk, részekből állnak, melyeket alkalomtól függően lehet többször is elmondani (1x, 2x, 4x). Ezért hallhatunk hosszabb és rövidebb ezanokat. A müezzinek kb. hetente cserélődnek, más más mecsetben recitálnak (énekelnek). És bár hangszóról hallhatjuk (valahogy túl kell kiabálni a közlekedésből (dudálásból) eredő zajokat), minden esetben élőben történik. Éppen ezért nincs két egyforma ezan, mindig kicsit más.
Érdemes ezan időben valami domboldalban tartózkodni, mert olyankor több mecset hívását egyszerre hallhatjuk.
[soundcloud url=”http://api.soundcloud.com/tracks/102587632″ params=”” width=” 100%” height=”166″ iframe=”true” /]
Kevesen tudják viszont, hogy volt egy időszak, a Török Köztársaság kezdeti idejében, amikor az ezan törökül hangzott. Még kevesebben, hogy a török ezan ötletét egy magyar nyelvész és folklorista, Kúnos Ignác (Kadir Efendi) vetette fel először (1926-ban). Róla hamarosan többet is tudtok majd olvasni. 🙂
Az első tényleges munkák az ezan törökösítésén 1931-ben kezdődtek meg. Majd pedig az először 1932 január 30-án hangzott el az isztambuli Fatih Camii-ban. Ezt megelőzte, hoga 1932. január 22-én először olvasták fel a Koránt törökül a Yerebatan Camii-ban (Földalatti Dzsámi, Karaköy, a kikötő mellett). Majd pedig 1932. február 3-án a Kadir Gecesi (Elrendelés éjszakája, amikor a Korán leszállt Földre, a muszlimok legfontosabb napja) alkalmából az AyaSofya mecsetben (akkor még nem lett múzeummá nyilvánítva) törökül tartották a szertartást. Az első török ezant itt tudjátok meghallgatni.
A török ezan és a török nyelvű szertartások nem voltak hosszú életűek. Egyre többen vitatkoztak azon, hogy helyesen sikerültek-e a fordítások. Tudjuk, hogy egy bizonyos i betű egyszer már okozott komoly problémákat, így az ok nem alaptalan. Másrészről a hívők nem feltétlenül tudnak megfelelő szinten arabul (pláne azon az arab nyelven, amelyiken a Koránt írták). E mellett megjelent a harmadik csoport is, aki szerint a szent szöveget nem szabad lefordítani, mindenkinek saját dolga, hogy megértse az abban leírtakat. Így végül, amikor 1950-ben az ellenzék nyerte meg a választásokat, egyik első intézkedése az arab nyelvű ezan és szertartások visszaállítása volt.
Milyen jó, hogy ez is szóba került a levelezésünk során! Most már legalább ezt is tudjuk. 🙂
Nagyon szerethetsz hangokat rögzíteni, mert nyikorgó háztól Árpin át az Ezánig úgy tűnik minden van a tarsolyodban, mint egy szinkronstúdióban. 😀
„Érdemes ezan időben valami domboldalban tartózkodni, mert olyankor több mecset hívását egyszerre hallhatjuk.”
Hát én egyszer az esti ezant a Çamlıcáról hallhattam! Na azt inkább meg sem próbálom elmesélni,mert az leírhatatlan!
Én Egyiptomban hallottam először a müezzint hajnalban a szállodában és még most is emlékszem a meglepetésre. Kicsit a túlnyújtás egy picit fárasztó. aztán hozzászoktam és ha érteném, hogy mit is mondanak / énekelnek, akkor lenne az élmény tökéletes. Így is a sima snassz keresztény harangozáshoz képest ez sokkal szebb. 🙂
nem éneklés a helyes meghatározás, recitálásnak hívják, ez nem egy ének….kérlek javítsátok.
Köszönöm!
A legnehezebb az volt ebben a cikkben, hogy milyen szavakat használjak, hiszen a modern énekel, előad, eldalol, nóta, stb… szavak nem igazán idevalóak.
Viszont mivel láttam a Wikipédiában, hogy ott is ének van, gondoltam, ez még belefér..
Ez a recitál szép szó, de nem túl magyaros, mintha egy latin könyvből ugrott volna ki. A vallásos szöveg esetén tényleg ezt használják. Szónokol. Szaval. Én mondjuk simán „idéz” igét írtam volna, de akkor maradjunk a recitálnál. 🙂
A törökben nincs olyan szó, hogy énekelni, így a probléma náluk meg van oldva. 🙂
Az éneklést úgy mondják, hogy şakı söylemek, azaz dalt mondani (dalban mondom el, hogy.. jaj, ne vágd fejemhez a vázát!! nem éneklek inkább!!)
Váza? Ott van a sodrófa is. 🙂