Párhuzamos utcák

A párhuzamos az egyenesek (és így az utcák is) esetében azt jelenti, hogy a távolság közöttük állandó (az utcák esetében ez kb. állandó). E miatt pedig a párhuzamos egyenesek sosem találkoznak.
Egyes elméletek szerint viszont a végtelen pont egy olyan hely, ami alkalmas arra, hogy a párhuzamosak találkozzanak.
Ezzel szemben Isztambulban, ami mintha kívül esne a fizikai és a matematikai törvényeken, a párhuzamos utcák nemhogy nem találkoznak, de egyre csak távolodnak.

És mindegy, hogy melyik irányból nézzük.

Turistaként az egyik legfontosabb barátunk a térkép. Ő segít abban, hogy eltévedjünk. Ő az, aki felbuzdít minket arra, hogy nézzünk be a párhuzamos utcákba, próbáljuk ki a rövidebb utat, vagy bármi más módon lecsábítson minket a sárga kövekkel kirakott útvonalról.

Ez egyébként nem szokott olyan vészes lenni egy Európai városban, ahol a párhuzamos utcák valóban párhuzamosak (kivéve persze a történelmi belvárosokat). Barcelona pl. teljesen olyan, mint egy kockás füzet: szép egyenes, és hosszú utak. Párhuzamosak és merőlegesek. Bár szerintem pont az egyformaságuk miatt lehet ott remekül eltévedni.

Ez az, ami Isztambulra a legkevésbé sem jellemző. Sokkal gyakoribb, hogy két utca, ami egymás mellett halad, az előbb-utóbb összeveszik, majd örök haragot fogadnak egymásnak, és még fel sem hívják a másikat. Sőt! Ők lesznek azok, akiknél ha az egyik szembe jön velük, a másik jó nagy ívben elkerüli. Ha kell, ezt egy másik dimenzióban teszi. A szegény turista pedig a háttérben folyó török utcaszintű családi szappanoperából csak annyit vesz észre, hogy már órák óta megy, de az 5 perces útnak csak nem akar a végére érni. A szembe jövő kebab árusok pedig állandóan figyelmeztetik, hogy Egyél fiam, vagy éhen pusztulsz, mire hetek múlva elérsz a sarokig. Persze hősünk ilyenkor inkább a GPS-t nézi, amelyik duzzog, mert már 60 km-t megtettek, de csak nem sikerül a 100 m végére érni..

Egy általános európai városban ezzel egyébként nem szokott probléma lenni, mert olyan kicsik a történelmi városrészek, hogy előbb-utóbb kijutunk a labirintusból. Ott pedig vehetünk egy nagy levegőt, meg két heti élelmet, és visszamehetünk a dzsumbujba.

Ezzel szemben Isztambulban, ha túl sokat bolyongunk, csak annyit érhetünk el, hogy beleesünk a Fekete-tengerbe, de nem jutunk ki az utcák átláthatatlan hálózatából.

Mindehhez hozzájön még az is, hogy Isztambul tele van hegyekkel, és völgyekkel. Egy minden tekintettben rövidebbnek látszó út megtételen könnyen annyi szintkülönbségváltozással járhat, ami már árthat a keszonbetegségre hajlomos egyéneknek. Jobbik esetben csak le-fel fogunk liftezni, ahogy keresztben áthaladunk a 30 vízmosáson, és ez ellen csak a frissen elfogyasztott kebab fog tiltakozni (mi nem, mert levegőt próbálunk venni). Rosszabb esetben (és ez a gyakoribb), már 90 perce haladunk az 5 perces úton, ami minden kanyar után egyre csak meredekebben emelkedik. Ráadásul egyre szűkebb lesz. Már az a gondolat is magot vetett, kicsírázott, megnőtt, és még gyümölcsöt is hozott, miszerint az út nem is vezet sehova. Csak ez ellent mond azzal a ténnyel, hogy folyamatosan jönnek szembe a kamionok…

Ennyi ismertető után jöjjenek a jó tanácsok.

Gondolom, mindenki azt várná, hogy Ne menjünk le az útról!!!. Pedig éppen ellenkezőleg! Isztambulban igenis menjünk le a kijelölt útról, mert ott láthatunk igazán izgalmas dolgokat! Csak vigyünk magunkkal ennivalót, vizet, sátrat, és téli felszerelést. Aztán, amikor eltévedünk (kb. 5 perc múlva), akkor ne felfele induljunk! Annak könnyen lehet, hogy sose lesz vége. Ráadásul a várt panoráma kilátás is elmarad, viszont mindenki oroszul fog beszélni.

A jó tanács inkább az, hogyha az eltévedés érzete kezd felül kerekedni (vagy kifogytunk a vízből, kebabból, stb…), akkor menjünk mindig lefele!

Lent mindig lesz főút, főtér, központ és kebab árus.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
Párhuzamos utcák, 10.0 out of 10 based on 5 ratings
 

6 Replies to “Párhuzamos utcák

  1. Szegény turistákat csak elijeszted ezzel. 🙂

    Én a bazárban voltam így, hogy az egy igazi labirintus. Én alapvetően jól tudok tájékozódni, sőt térben is látom magam előtt, hogy merre haladtam egy városban, de ott megtettem pár kanyart és totál elvesztettem a térbeli tájékozódási képességemet, mivel még az eget se látod, hogy valami támpont lenne ott. Aztán persze fentre ki voltak írva a kapuk, így némi halvány remény volt arra, hogy 2 utastársammal valahogy onnan kibotorkálunk. Elindultunk egy irányba és az árusok szólongatása ellenére csak arra mentünk. 😀

    Egy labirintusból is ki lehet találni, ha minden kereszteződésnél a jobbikat (vagy a csak a balt) választod, mert akkor matematikailag még ha végig is járod az összes lehetőséget, akkor is előbb utóbb a fal kivezet, ha mindig mindenhol ugyanazt az irányt választottad.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. A Fedett Bazárban ha eltévedünk, felfele érdemes menni. Mindig csak felfele, és akkor az Aranyművesek utcájánál találjuk magunkat. Ez az egyetlen hely Isztambulban, ahol így érdemes menni. Minden máshol lefele.
      A turistákat nem elijeszteni, hanem felkészíteni szeretném. 😀

      Jajaj, azt a labirintus technikát (fogd a bal falat) mi is sokat használtuk a számítógépes játékokban. De ez csak akkor működik, ha már a bejáratnál elkezdjük használni.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. Humor bonbonokat eszel esténként, ezért tudsz így sziporkázni. 😀 Írhatnál mesekönyvet Árpinak. 🙂

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
        1. Köszönöm 🙂
          Egyet elkezdtem írni. Az volt a címe, hogy A három macska kalandjai.
          De mivel mind a három lusta volt, el se indultak. Így a mese csattanóval véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna..

          VN:F [1.9.22_1171]
          Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .