A 2014. januári számlálás szerint Isztambulban 3190 mecset található. Templomból 143, zsinagógából pedig 19 van.
A második legtöbb dzsámis török város Konya, ahol 3087 található (Konya a Törökország vallási központja), majd őt követi Ankara 2875, Samsun 2639, Kastamonu 2577, Antalya 2130, Ordu 2045, Trabzon 1952, Diyarbakır 1945, Izmír 1823, Urfa 1755, Manisa 1686, Bursa pedig 1660 mecsettel (forrás: akşam.com). A számok megyékre (tartományokra) vonatkoznak, nem pedig a központi városra. Törökországban összesen pedig 84684 dzsámit láthatunk.
Érdekesség, hogy a dzsámik száma nem függ a lakosság számával.
Tehát láthatjuk, hogy Törökországban igencsak sok dzsámi található. És ezek majdnem mind látogathatóak. Így ismerjük meg, miként is lehet őket jobban megismerni!
Selimiye Dzsámi (Edirne – Drinápoly)
A dzsámik felépítéséről, eredeteiről, történetéről és működéséről most nem írok. Erről majd később, vagy az Isztambul Enciklopédiában lesz bő ismertető. Most inkább gyakorlati tanácsokat szeretnék összegyűjteni, hogy a mecsetek megtekintése nekünk is élmény legyen, meg azoknak is, akik rendeltetési céljukra szeretnék használni. Nos és persze, hogy tanuljunk is valamit közben. 🙂
Kezdjük a bejutással!
Hivatalosan a mecsetek mindenki számára nyitva állnak. Függetlenül vallástól, nemtől, kortól, kezek és lábak (csápok) számától. Ráadásul ingyenesek, hiszen arra szolgálnak, hogy minél több embert megismertessenek a vallással (lehet ezt persze bonyolultabban is mondani). Kivétel ez alól az AyaSofya, a Chora, Kariye) dzsámi és múzeum" >Kariye Camii és az Aya Irini, mert azok múzeumok illetve színháztermek. Így ott hivatalosan is kérhetnek belépőt. Elnézve a jegyek árát és a turisták mennyiségét, ez aligha fog változni.
Sajnos mindig vannak lelkes emberek, akik ilyen vagy olyan okok miatt szeretnék kint tartani a turistákat. Vagy kint nem is, akkor legalább pénzt kérni tőlük. De olyan is előfordul, hogy csak azért zárják kulcsra az ajtót, hogy a macskák ne menjenek be.
Ez utóbbi eléggé ritka. A többi sajnos nem annyira.
Leggyakrabban egy vastag zöld pokróccal van az ajtó lefedve. Így a hívők és érdeklődök bejuthatnak, míg a kutyák-macskák és a rossz idő kénytelen odakint megvárni minket.
Érdemes azért úgy időzíteni, hogy imaidőben ne tartózkodjunk a dzsámiban. Az időpontokról az épületeken belül tájékozódhatunk. Kb. 12-13 óra között mindig van egy ima (déli ima). Előtte csak hajnalban, a következő pedig majd napnyugtakor. Így az ebéd előtti, és utáni időkben érdemes a mecseteket felkeresni.
Ha mégis kíváncsiak vagyunk az imára, akkor válasszunk egy kisebb, nyugodtabb dzsámit. Még imaidő előtt menjünk be, és valamelyik sarokba húzzuk meg magunkat. Imádkozó embert pedig ne fényképezzünk.
Régebben minden gond nélkül tolerálták, ha idegenként vettünk részt az imádkozáson. Sajnos a turisták idővel túlságosan nyomulósak lettek, így egyre több helyen ima előtt kizavarják a gyanúsan nem hívő embereket.
Fontos tudni, hogy a belépésnek is vannak szabályai. Ennek két lényege van: a dzsámi tiszta maradjon, és a hívők a vallással legyenek elfoglalva, ne egymás nézegetésével (kiemelten a nemek között).
Belépés előtt a cipőt le kell venni (hívőknek lábmosás is van). A cipőket letehetjük a polcra, és nem szokás, hogy más elvigye. De praktikusabb, ha külön erre a célra egy zacskót viszünk magunkkal. Ugyanis előfordulhat, hogy nem azon az ajtón jövünk ki, mint amin be. E mellett érdemes eleve olyan cipővel menni, amiből könnyű ki-be ugrálni. A 23. dzsámi után rettentő unalmas tud lenni az állandó cipőkötögetés.
A dzsámiba belül egy hatalmas szőnyeget találunk. Ez jó meleg, így nem szükséges vastag zoknit vinni magunkkal. De jó, ha van! 🙂 Mert sose lehet tudni.
E mellett az öltözetre is oda kell figyelni. Ez megint olyan, amire jó, ha már utazásunk előtt felkészülünk. A fiúknál hosszú ujjú, és hosszú nadrág. Lányoknál pedig még a hajat is el kell takarni. Pl. kendővel. E mellett csupasz lábbal nem illik, meg nem is ajánlott belépni. És lehetőleg a ruhánk ne legyen kihívó.
Odabent csendesen, és visszafogottan viselkedjünk. Fényképezni természetesen lehet. De ezt is kulturáltan. Imádkozó embert pl. nem illik lefotózni.
Vannak helyek, ahova nem mehetünk be. Általában a dzsámi középvonalán van a képzeletbeli határ, amit nem illik átlépni. És vannak helyek, ahova csak a nők léphetnek be. Sok dzsámiban ez az emeletet jelenti, ahonnan remekül kilátás nyílik. Ismét egy dolog, amire már az utazás előtt készüljünk fel: legyen egy nő is velünk, fényképezőgéppel. 🙂
Más mecsetekbe pedig előfordulhat, hogy valaki odajön hozzánk, és azt mondja, pár líráért kinyitja a minaretbe vezető kaput. Ezt a lehetőséget érdemes kihasználni, mert különleges látványban lesz részünk. És ilyenkor nem érdemes fukarkodni (összehasonlításképpen a Galata-toronyba a belépő 6,5 Euro fejenként (2014)).
Ezeken kívül pedig természetesen ne feledjük el, hogy a dzsámik nem a turistáknak lettek építve. Mi ott csak vendégek vagyunk. És ha ezt szem előtt tartjuk, akkor nyugodtan gyönyörködhetünk ezekben az építészeti remekművekben.
Szulejmán Dzsámi az emeletről
Gyakorlati tanácsok dzsámik látogatásához.,
- Turistakalauz - Mecsetek, templomok, zsinagógák (1.000)
- Turistakalauz - Mecsetek, templomok, zsinagógák - térképes lista 1 (1.000)
- Turistakalauz - Mecsetek, templomok, zsinagógák - térképes lista 2 (1.000)
- Turistakalauz - Mecsetek, templomok, zsinagógák - térképes lista 3 (1.000)
- Dzsámik látogatása Isztambulban (1.000)
- Pelit Csoki Múzeum (RANDOM - 0.018)
Életünk egyik nagy élménye volt a dzsámilátogatás márciusban. Szerintem már a bejutás körüli trükközés is megadja a mecsetlátogatás alaphangulatát, hogy valami különleges helyre jutunk be. Ráadásul pont az esti imaidő előtt jutottunk be és végigültük az imát is. Mondjuk még annyit se értettem, mintha egy latin misén lennénk 🙂
Utána persze „megvolt” a Sultanahmet, a Hagia Sofia és Süleymaniye, mind nagyon szépek, de az Új mecset hangulatát egyik se adta vissza.
Egyébként mindenhol adtak cipőszacsit, nem szükséges vinni, a „turisztibb” dzsámik (pl. Sultanahmet) pedig fel vannak készülve tartalék fejkendőkkel és akár egész testet fedő leplekkel is nők számára.
Sajnos 🙁 senki nem jött oda, hogy felvigyen a minaretbe. És a Galata torony egy rablás… 😀
„….. (Konyha a Törökország vallási központja)…..”
Gondolom csak elírás, de nagyon jó! Konyha, mint vallási központ! Nem főznek olyan rosszul a törökök, hogy imádkozni kelljen a konyhában 😀 😀
Talán pont ezért finom a török étel, mert imádkoznak előtte. 🙂
Viccen kívül tényleg elmondanak egy rövid ima félét, hogy jól sikerüljön. És asztali áldás is van, mégha nem is olyan hosszú. Olyan „Isten adta nekünk” jellegű mondatot mondanak.
Az étkezés viszont az étkezőben (nappaliban) zajlik. Így a „szenvedő” alanyok nem tudnak a konyhába bemenni imádkozni. Max egy áldásért mehetnek be a konyhába, hogy ezúttal jól sikerüljön a tökfőzelék. 🙂
Szerintem jó, hogy ez is szóba került. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha erre visszaemlékszek :
„Az egykori városfalak mellett elhaladva a Nagy Mecsetbe látogattunk. S itt kezdődtek a problémák, mert az idegenvezető, sem a hozzánk kirendelt török idegenvezető nem beszélt az iszlám szokásokról. Tehát volt pár finoman szólva is sötét utastársam, akiknek bár elmondták, hogy vegyék le a cipőt a szőnyegre lépés előtt, ez már meghaladta a szellemi képességüket és még hőbörögtek egy sort. Végül sikerült kompromisszumra jutni és a levett szandálokat és cipőket szatyrokban bevihettük, mert féltek, hogy lába kél, amíg bent leszünk. Aztán jött a feketeleves, bent néztünk a valóban impozáns méretű imahely fehér falait és hatalmas kalligrafikus írással írt Korán idézeteit, amikor elkezdődött a dél és napnyugta közti ima és egyre többen lettek bent tömött sorokban a szőnyegen felsorakozva. Erre az idegenvezető csak beszélt és beszélt, míg a helyiek egyre jobban megvetően néztek és a szemükkel kifelé tessékeltek. Majd ahelyett, hogy kimentünk volna az oldalkijáraton, elkezdtek a sorok között végigcammogva kimenni. Mondanom sem kell, hogy a hátul helyett foglaló nők már előre borulva imádkoztak, s az egyiknek majdnem ráléptek a kézfejére és a cuccaira. Rém kínos volt ez az egész és mivel még a cipőt is vissza vette az eleje rögtön a küszöb átlépése után, ahelyett hogy kihúztak volna a márvány lépcsőkre, a hátul maradottak pláne beszorultunk a végén. Nagyon rég nem szégyelltem így magam és azt hiszem a csoport az országimázst remekül fejlesztette. ”
http://platschu.blogspot.co.uk/2009/08/nyaralas-balkan-2008.html
Óóó,de kár,hogy a dzsámi összesítés nem a központokra „megyeszékhelyekre” vonatkozik! Én azokra az adatokra lennék kíváncsi már nagyon régóta!
Sok az ellentmondás ismereteimben,és szeretném ezt pontosan tudni! Pl.van egy 1982-es forrásom,ott azt írják,hogy arányaiban nézve a „legdzsámisabb” török város Bursa!
Jók lennének az adatok városokra bontva! (Sóvárgó szmájli).
A törökök nagyon egybe gondolkoznak a megyével és a központtal. Nem tudom, ez régebben mennyire volt így, de most bárkivel beszélek pl. Kastamonu-ról beszélve a tartományra gondol, nem a városra.
Az is lehet a listában, hogy a mostani nagy dzsámiépítkezős időszakban nem nézne ki túl jól, ha a vidék/város arány valamelyik irányba billegne. Egyébként az elmúlt tíz év alatt 17000 új mecset épült (de ez a lista azt is mondja, hogy 93000 mecset van, szembe az összes többi 84000-esével – kezeljük ezt az adatot fenntartással!)
Egy olyan korábbi (2011-es) számolást találtam, ahol a központokban összesen 23000, a falvakban pedig 47500 dzsámiról írnak. Tehát kb. 30% van a városban, átlagban.
Így ha mondjuk Bursa-t akarod nézni, akkor az 1660 dzsámiból kb. 500 található a városban. Elvileg…
Ajánlom neked ezt az oldalt. Itt az összes megyét felsorolják.
Közben pedig láttam, hogy egy csomó egyes kimaradt a lista elejéről. Ezek javítva lettek. Tehát Bursa-ban nem 660, hanem 1660 dzsámi van.
Köszönöm szépen a fejtegetést és a számolásokat! Az oldalt is megnéztem.
„A törökök nagyon egybe gondolkoznak a megyével és a központtal.”
Igen,ezt rengeteg helyen,sok témával kapcsolatban én is észrevettem már!
Én azt sem tudom, hogy mi a különbség dzsámi és mecset között. A dzsámi a kisebb méretű mecset?
Valami ilyesmit én is hallottam. De a gyakorlatban úgy tűnik, hogy ugyan arra használják, csak más nyelvből keletkezett.
Tehát szinonima.
Az angol oldalak mindig mecsetet írnak. A törökök pedig mindig dzsámit. Szerintem mi vagyunk a határ, ahol a török és a nyugati hatás összeér (hasonlóan a teához, ahol tőlünk balra teát mondanak, jobbra már csájt), így nekünk egyedül van lehetőségünk több szót is használni ugyan arra az épületre. 🙂
Aztán majd kiderül, hogy nem így van. JoeP is talál majd egy ilyen nevű kémiai folyamatot és kiderül, hogy ez is latin. 😀
A macerálást én is tudtam. 😛
Dzsámi = camii , szóval csak magyarosan ejtjük ki a török szót. Csak azt hittem, hogy itt is van az épületek nagysága szerinti rangsor, mint a keresztény templomoknál.
Van rangsor. A török nyelv is megkülönbözteti. Használják a ‘mescit'(mecset) és a ‘cami’ szót is. Ez utóbbi a „rangban” magasabban álló imahely, ahol a pénteki nagy ima is elhangozhat, a ‘mescit’-ben pedig nem. Legalábbis én így tudom 🙂
Köszönjük! 🙂
Én még olyat találtam, hogy angolul megkülönböztetnek birodalmi mecseteket is. Mintha az lenne, ahova a szultán is eljárt. De akkor ő nem lehet mecset, hanem dzsámi… nem egyszerű ez…
Egyébként legalább tudjuk, hogy honnan jön a mecset szavunk, mert még csodálkoztam is, hogy a hódoltság ideje alatt kreáltuk volna? Erre Evliya megadta a választ. xxx
S mi a helyzet a katedrális vagy bazilika méretű mecsetekkel? Mert én már azt se tudtam követni, hogy mi dönti el, hogy 1-2-3-4-6-8 minaretje van egy templomnak.
Van a „sima” dzsámi: kis méret, kis belső tér, 1 kupola, 1 minaret. Ezt lehet a legtöbb helyen látni.
Utána vannak a nagyobb dzsámik, de még mindig 1 minarettel. Nagyobb belső tér, gyakran emelet is van hozzá.
Majd jönnek a komplexumok. Itt a dzsámi mellett más, úgymond szociális intézmények is láthatóak (ma már nem, mert sok eltűnt). Ilyen az iskola, hajléktalan szállás, kórház, fürdő, stb… Ez azért jó, mert egy úraság ha azt akarta, hogy emlékezzenek rá, akkor szobor meg egyebek helyett dzsámi komplexumot építettet. Ezzel viszont automatikusan egy adag jótékonykodás is járt.
Ezek a dzsámik már 2 minarettesek. Gyakran a szultániak is ilyenek.
Majd vannak a 4 minarettesek. Ilyenből eddig 3 volt Törökországban. Egyik Edirnében a híres Sinan mecset: Selim. Másik az AyaSofya.
Mostanában mintha még kettőt építettek volna. Egyiknek a neve Sinan dzsámi lett. És betonból van az egész. Szegény Sinan ha látná…
Utána van a 6 minarettees, a Kék Mecset. Ennél már viták is voltak, mert akkor a mekkai fő mecsetnek is 6 minarettje volt. A szultán mindjárt építettet neki egy hetediket. Ma 10 van.
Egyébként az dönti el, ki mennyi pénzt akar beleáldozni. Ahogy nő a befogadó képesség, úgy nő a méret, úgy jönnek hozzá az extra tartozékok.