Magyar – Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete – interjú

Macar (Magyar). Ez a könyv címe, amely az első isztambuli (és így török) nyomda alapítójáról szól. Ő pedig magyar volt (érdekes, hogy az első tűzoltóságot is magyar alapította). Bár erről keveset tudni, de az biztos, hogy Kolozsvárról indult útnak. A nevéről is csak annyit tudunk, hogy İbrahim Müteferrika. Ez pedig nem hangzik annyira magyarosan…

A könyvet Solmaz Kâmuran írta.

 

Macar - Tefrika-i Müteferrika
Macar – Tefrika-i Müteferrika – Forrás: idefix

Régóta készülök, hogy ezt a könyvet bemutassam. Egészen pontosan azóta, hogy a Sema elolvasta. És azt mondta rá, hogy jó! Meg érdekes. Meg egyébként is egy magyarról szól. Mi pedig egyre több magyart találunk Törökországban.

Csak az volt a probléma, hogy a könyvet törökül írták. És a főszereplőről, İbrahim Müteferrikaról is leginkább idegen nyelvű anyagokat találni. Így egyre csak halogattam. Pedig..!

Na de most (2012 – a blogunk kitartóan naprakész) megjelent magyarul is! Címe: Magyar – Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete (ISBN: 9789632632506). Fordította: Sípos Katalin

Magyar - Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete
Magyar – Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete – Forrás: Bookline

Akik kint voltak a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, azok személyesen is találkozhattak az írónővel. R. Kiss Kornélia, az mno újságírója kint is volt, és vele készített egy interjút.

– Magyar – ezt a címet adta az Ibrahim Müteferrikáról szóló regényének, annak ellenére, hogy Müteferrika magyar múltjáról szinte semmi biztosat nem tudunk. Még az eredeti magyar nevét sem ismerjük. Ilyen fontos önnek a származás, a hovatartozás kérdése?
– Az írói önmeghatározásomnak nem része az etnikai vagy vallási hovatartozás. „Solmaz vagyok, író” – ennyi elég nekem. Ibrahim Müteferrika erdélyi múltjáról tényleg semmit nem tudunk, de egy könyvében ír arról, hogy kolozsvári. Számon tartotta a származását, ezért nekem is fontos volt, honnan jött. Ráadásul a magyarság akkoriban és utána még sokáig folyamatos veszélyben lévő identitás volt. A magyaroknak nem volt joguk arra, hogy magyarok legyenek. A legutóbbi időkig a Szovjetunió akadályozta őket ebben. Nagyszerű dolog, hogy Magyarország most az Európai Unió tagja. Tudom, vannak problémák, de örülök, hogy a magyarok végre szabadok.

– Tíz évig gyűjtött anyagot a regényhez. Mi adta a kutatás vezérfonalát?
– Sokat olvastam, nemcsak Müteferrikáról, hanem az oszmán–magyar viszonyról általában. Fontos szempont volr, hogy igazságosan, pártatlanul kutassak és írjak. Ha törökül írok, akkor a törökök írója vagyok, de ha lefordítják a könyvemet magyarra, akkor már a magyarok írója leszek. Ez nagy próbatétel egy írónak, főleg ha arról az országról ír, ahol a könyvét lefordítják. Többször elutaztam Budapestre és Kolozsvárra, mialatt a regényen dolgoztam.

– Budapest csak a regény kortárs kerettörténetének a helyszíne, Kolozsvárnak viszont fontos szerepe volt Müteferrika élettörténetének első felében. Sikerült megtalálnia a mai Kolozsvárban az egykorit?
– A megmaradt történelmi épületeket természetesen végignéztem, és felkerestem a kolozsvári unitárius közösséget is, mivel feltételezhetjük, hogy Müteferrika eredetileg unitárius volt. Úgy látom, a magyar örökség ma is meghatározó Erdélyben. Ez nem változott annak ellenére sem, hogy nagy nyomás nehezedett az itteni magyar közösségre, és a számuk is csökkent.

– A kerettörténet két szereplője Ibrahim Müteferrika véletlenül felbukkant naplóját próbálja megfejteni, de a regény végén, mire újra közel kerülnek egymáshoz, nyomtalanul eltűnik a füzet. Miért?
– Müteferrika naplója csak eszköz volt, hogy a szereplők egymásra találjanak. Szerintem az emberi életben ez a legfontosabb, nem a múlt. A múlt feltárását persze nem lehet megúszni a közösségek és az egyének életében sem. De nem önmagáért, hanem a jövő érdekében érdemes megtennünk.

– Az Oszmán Birodalom történetét nyilván máshogy értelmezik a törökök, mint a magyarok. A közép- és kelet-európai kutatások után hogy viszonyul ehhez a kérdéshez?
– A hivatalos történetírás dicsőséges időszaknak tartja a hódítások korszakát, de emberi szempontból nehéz lenne őket annak nevezni. A magyarok mohácsi vereségét mi mohácsi győzelemnek hívjuk. De számomra inkább az a lényeg, hogy emberek vesztették el az életüket, családjukat, az otthonukat és a kultúrájukat. Hogy lenne ez siker? Az, hogy Ibrahim Müteferrikának ilyen különleges szerepe lett a török kultúrában, valóban a történelmi helyzet következménye. De én meg vagyok győződve róla, akkor is ismert személyiség vált volna belőle, ha mindez nem történik meg, és ő Kolozsváron marad.

– Müteferrikával kapcsolatban nagyon nagy részben kellett támaszkodnia a fantáziájára. Mennyire volt fontos a történelmi hitelesség?
– Nem hiszek az olyan történelmi regényben, amelyben csak megtörtént eseményeket szerepelnek. Egy ilyen történetet nem is éreznék a sajátomnak. Ez egy speciális formája a fikciónak, mert olyan dolgokat kellett kitalálnom, amik akár igazak is lehetnek. De a főhős mégis az én saját Ibrahimom. Ha történelmi figurát választok, mindig próbálok a közismert kép mögé nézni, és emberi portrét felrajzolni. Szeretem a történelmet, több történelmi témájú könyvet is írtam, de mégsem történelmi regények szerzőjeként határoznám meg magamat.

– Magyar fordításban nehéz kifejezni a különbséget, de a regény török eredetijében sokat használja a régi török nyelvet is. Miért tartotta ezt fontosnak?
– Ebben a regényben a múltban játszódó részeket, vagyis Müteferrika naplóját különítettem el így. De más írásaimban is szívesen használom a régi török szavakat. Ha írok, nem gondolkodom azon, hogy régi vagy új szót használok, sem azon, hogy ez a szó esetleg perzsa vagy arab eredetű-e. Azt választom, ami legjobban kifejezi a mondanivalómat. Nem vagyok teljesen a modern török ellen, a hétköznapokban magam is használom. De úgy gondolom, sokkal szegényesebb. Jobban szeretem, ha több szót használhatok valaminek a kifejezésére, mint ha csak egy szavam lenne több különböző dologra. Csak egy példa: akit szeretünk, törökül „életemnek” nevezzük, a régi kifejezés használatával. Van egy új török szó is, ami az életet jelöli, de ez a szó ugyanabban az összefüggésben már idétlenül hangzana. Eszükbe sem jut az embereknek, hogy így használják.

Solmaz Kâmuran
Solmaz Kâmuran – Forrás: mno.hu, Nagy Béla

Forrás: mno.hu

Remélem, ennyiből mindenki kedvet kapott a könyv elolvasásához. Így, amikor majd készen lesz a bejegyzés, akkor mindenki írogathatja, hogy nem is úgy volt! 🙂

Fülszöveg:

Egy kolozsvári származású, iszlám hitre áttért magyar megalapítja az első nyomdát az Oszmán Birodalomban. Ibrahim Müteferrika kalandos életéről szól ez a történelmi regény, amelyben sok szó esik a törökországi emigrációban élő magyar fejedelemről, Rákócziról. Az olvasók megismerhetik a korabeli szultáni udvart, az ottani miniatúra-festő műhelyeket, a XVIII. századi Isztambult, amely a gyakran pusztító tűzvészeiről és pezsgő diplomáciai életéről híres. Szabadkőművesek beavatási szertartása, kerengődervisek rituális tánca és még sok érdekes és titokzatos kép tárul elénk. A könyvben mindvégig együtt van jelen Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Magyar - Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete - interjú, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

6 Replies to “Magyar – Az első török nyomda magyar megalapítójnának kalandos élete – interjú

  1. Hogy van ez a két ‘élet’ szóval? Hayat, ömür, melyik a régi, amelyikkel becézni lehet a kedvesünket?

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Én a can szót ismerem rá. Ezt szokták a kedvesre mondani, mint canım. De elég gyakran hallom a hayattım szót is. De az inkább férj-feleség felállásban, míg a canım sokkal inkább a romantikus. Bár ha jól tudom, a can sokkal inkább lelket jelent, mint életet.
      A szótár szerint viszont az élet a következő szavakkal fejezhető ki: yaşam, hayat, dirim; ömür.
      A török (és a magyar) nyelvben általában azok az ősi szavak, amelyekben az a magánhangzók vannak. És nem vegyesen. Ez alapján a hayat és a can is lehet ősi, míg az ömür valószínűleg arab. De ennek jobban utána kellene járni…

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
  2. Tyűha. Erről nem is tudtam. Szóval már van magyar származású török tűzoltónk, nyomdászunk, néprajzkutatónk. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .