Nem isztambuliak Isztambulban

Isztambulban kezdetben vala 1 db. nyuszi. Majd lett több.

Majd jöttek a tehenek. Belőlük is lett több.

Majd jöttek az emberek. Belőlük is lett több. Meg ők aztán mindenhonnan jöttek.

És még volt egy történet Zeuszról meg mindenféle meztelen lányokról is…

Isztambul egyik nevezetessége (az AyaSofya, Kék Mecset és Fedett bazár no meg kebab mellett), hogy mindig nagyon vegyes volt a lakosságának az összetétele.

Régebben a különböző országokból érkeztek sokan. Menekültek is, de főként kereskedők. Érdekesség pl, hogy az 1400-1500 években rengeteg zsidó család menekült Isztambulba és a mai Törökország nyugati felébe, mégpedig a keresztény Spanyolországból. Legismertebb kereskedők pedig az Itáliaiak (Genova, Velence, stb…). De az akkori ismert világ minden országából találhattunk itt embereket. Elsősorban természetesen a Földközi-tenger vidékéről.

És persze másképpen más módon is érkeztek külföldiek. Volt aki lánccal a kezén, volt akinek kard volt a kezében. Olyan is volt, aki támadott, meg olyan is, aki elvesztette a csatát, és ezért menekült. Mi leginkább ezt a kettőt ismerjük.

Aztán az I. Világháború után a helyzet kicsit rendeződött. A főváros átkerült a földrész belsejébe, Ankarába. Így a népek oda érkeztek. Köztük sok magyar mérnők.

Az 1920-es évek közepén Isztambulban alig félmillióan, az 1950-es években pedig egymillióan laktak. Majd az valami megváltozott. És Isztambul lakossága elkezdett duzzadni. Mára 13 milliónál is többen laknak a két kontinensen elfekvő városban. Ebből pedig 11 millió az, aki az elmúlt 60 évben költözött ide, vagy az ő leszármazottja.

A legtöbben a 900-e levő Sivas tartományból érkeztek a jobb élet reményében. Ők kb. 681 ezren vannak (kb. két magyar nagyváros teljes lakossága). Következő tartományok: Kastamonu, Giresun, Ordu, Tokat, Samsun, Trabzon.

Az első nagy hullám az 50-60-as években érkezett. Ennek főbb oka a gazdaság volt. Míg a második a 80-as években, amikor inkább a keleti országrészben történő zavargások miatt menekültek az ország nyugati felébe. De még ma is számos ember érkezik Anatólia belsejéből. És persze külföldről is. Nem utolsó sorban az EU-ból is (pl. Magyarországról :)).

Mindebből láthatjuk, hogy az a vándorlás nagyon rövid idő alatt zajlott le. A 11 millió „idegen” még erősen kötődik a szülőföldjére. Főleg, mivel még élnek az ottani rokonok. Ráadásul a törökök sokkal családcentrikusabbak, így náluk sokkal természetesebb, hogy ünnepekkor hazalátogatnak.

Ami ezt jelenti, hogy ha nem is mind a 11 millió, de ahhoz közeli mennyiségű ember indul útnak az ünnepnapokon. Ezzel pedig egyrészt megtelnek az utak, másrészt kiürül Isztambul.

Érdekesség, hogy az emberek nagyon is számon tartják, hogy honnan érkezettek. Így ha két idegen találkozik, akkor hamar arra terelődik a téma, hogy kinek az apja/anyja merről is érkezett. Mindezt segíti a tájszólás, a jellegzetes arccsontok, stb… Így egy amolyan népi találós játék kerül a beszélgetés közepébe (az orrából arra következtetek, hogy ön trabzoni). Ha pedig kiderül, hogy ugyan annak a völgynek szülöttjei, akkor mindjárt előkerül a híred felkiáltás: Földim! Amennyiben ez üzleti tárgyalás alkalmával történik, akkor további kedvezményekre lehet számítani.

De gyakran előfordul, hogy a szomszéd völgyből származik az úr/hölgy, és akkor megegyeznek benne, hogy szomszédok. Végül is csak 100-200 km… Ilyenkor hamar előkerülnek a hasonlóságok, főleg az ételek területén. Majd előkerül egy másik tartomány ahol a bezzegék laknak. Nem úgy bezzeg, mint Magyarországon. Hanem pl. Bezzeg azok ott nem tudják, hogy kell a húst rendesen megfűszerezni!.