Ramadán (Ramazan) 2014 – az iftar

Miután lement a Nap, megváltozik az élet egész Törökországban. Egyes vélemények szerint a Nagy Testvér elment aludni, így már nem figyel. Kicsit fel lehet lélegezni.

No, és végre lehet enni is, meg inni is.

Az iftar szó jelentés: a böjt megtörése.

Vagyis ez az, amikor kifújjuk a levegőt. Még egy napot megcsináltunk! 17 óra várakozás után végre lehet enni is, és inni is! Hurrá!

Persze mindez megfelelő módon megfelelő előkészületekkel zajlik.

A Ramadán (Ramazan) egyik legfontosabb (vagy inkább szívhez/gyomorhoz szóló) része az, amikor kezdődik a vacsora. Így már jóval naplemente előtt megpróbál mindenki megfelelő helyre beülni, vagy hazajutni.

A háziasszonyok sokszor már reggel elkezdik a vacsorát főzni. Hiszen mégis csak ünnepi étkezésről van szó. Nem lehet egy sima vajaskenyérrel letudni. De a mellett, hogy a kellemes illatok között állunk, miközben a levest kevergetjük, további nehezítés, hogy az ételt nem szabad megkóstolni. Nincs mese, elsőre jónak kell lennie.

Annyi könnyítés azért van, hogy mire a férj átverekszi magát az extra nagy dugón (hiszen mindenki haza akar érni vacsorára), addigra annyira éhes lesz, hogy bármit meg tud enni. Akár az asztalt is.

Most viszont nyár van. Így aki csak teheti, inkább nem otthon, hanem valahol a szabadban tölti a vacsorát. Nagyon kedvelt helyek a parkok.

Isztambul fő parkjai, (pl. a Kék Mecset és AyaSofya körüli terület) ilyenkor megtelik a naplementére váró emberekkel. Mivel mindenki szeretne jó helyet találni (egyáltalán helyett találni), sokan már nagyon korán kitelepülnek a helyszínre. De hogy ők ne unatkozzanak, különböző előadásokat szerveznek. Legismertebb a tradicionális árnyjáték, a Karagöz. De szoktak még zenészek és táncosok is felvonulni. Akár hogy is, ebben az időszakban a fő tereken nagyon zajlik az élet.

A legizgalmasabb mégiscsak az utolsó néhány perc. Ez az, amikor mindenki felkészül a vacsorára. Aki hazaért, az már otthon van. Aki nem, az meg már nem is próbálkozik. Így az utakon teljesen elcsitul a forgalom. Egy alkalommal a villamos teljes utasközönsége és a vezető is berohantak a sarki étterembe, a villamos meg állt 20 percet az út közepén – üresen.

A parkban levő emberek is várják az ezán elhangzását. A hozott ételek, és a frissen vásárolt pidék régen elő lettek pakolva. Mindenki előtt egy pohár víz van, hogy a rövid ima után azonnal meg tudja inni. Ez elég komoly önkontrollt igényel, miután 17 órát vártunk arra a pohárra.

Hasonló a helyzet az éttermekben is (még a Burger King-ben is!). Ott is csend van, a zenét kikapcsolták. Az emberek elhelyezkedtek, a pincérek telepakolták az asztalokat. Mindenki az utolsó percekre, pillanatokra vár.

És akkor lemegy a nap, és megszólal a müezzin. Egy pillanatra mindenki fellélegzik, majd nekiáll vacsorázni. Ilyenkor senkinek sincs kedve beszélni, így a furcsa csönd folytatódik.

Az étkezés a vízzel kezdődik. Pontosabban egy nagyon rövid imával. Utána folytatódik az úgynevezett Próféta ételeivel: datolya (vagy füge, vagy ez a kettő ugyan az?), pide, sajt, és gyümölcsök, saláta. Mellé egy kis leves. A húsos dolgok majd csak később kerülnek elő, már ha előjönnek. Néhány nap után már bőven elegendőek a light-os ételek.

A legtöbb étterem ilyenkor egységes iftar menüt állít össze, hogy az egyébként is nehezen gondolkozó egyéneknek ne kelljen a fejét törnie. Érdekesség, hogy pl. a Nestlé-nek is vannak kifejezetten iftar receptjei.

Ahogy telik az idő, és a pocak is, úgy kezd visszatérni az élet. No és persze a hangzavar is. Miután pedig ez emberek jóllaktak, kezdődhet az igazi ünnepség. Aki bírja, ott lehet zene és tánc is. Míg mások inkább a desszertet és a végtelen mennyiségű teát részesítik előnybe.

Érdemes megnézni, milyen is ez élőben. Itt a tavalyi videó az iftarról.