Ramadán (Ramazan) 2014 – a közepe

Itt vagyunk a Ramadán közepén. Ami azt jelenti, hogy balra is két hét, meg jobbra is.

Ennyi elég is, mehetünk tovább…

Azt lehet mondani, hogy már túl vagyunk a nehezén. És jah, akár ezt is lehet mondani.

De azt is mondhatjuk, hogy a java még hátra van! Mert hát ezt is mondhatjuk. 🙂

De persze azt is mondhatnánk, hogy muvaffakiyetsizlestiricilestiriveremeyebileceklerimizdenmissinizcesine, de Ramadánkor (Ramazankor) nem bonyolítjuk az életünket.

Tehát két héten már túl vagyunk. Ekkorra a szervezet nagyjából hozzászokott, hogy nem olyan könnyű az élet, mint korábban. Ilyenkor már nem gond a hajnali felkelés (ez persze nem igaz), a víz hiánya (ahogy ez sem), és az étel hiánya sem (na ez talán). Inkább az embert elfogja egy olyan „elég lesz már” érzés. Végül is 30 nap, az hosszú idő.

Az idén egyáltalán nem könnyű. 17 óra víz nélkül, hajnali kelés, és még meleg is van. Megint elő kell hozni azt, hogy a böjt nem kötelező. Az ember életében általában van elég időszak arra, hogy máskor próbálkozzon. Bármennyire is hősies küzdelem a nyár közepén a tevékhez hasonló életmódot folytatni, ez nem extrém sport, nem kihívás, nem verseny. Ez egy tanulási szakasz. Ami ilyenkor veszélyes is lehet. Meg egyébként is semmi értelme az egésznek, ha egész nap csak nyöszörgünk, vagy eszméletlenül fekszünk valamelyik árokban.

A mi szervezetünk az irodához szokott, nem a sivataghoz. A feladat pedig az, hogy a napi munkát el kell látni közben. Ha ez nem megy, akkor nem szabad a böjtbe belekezdeni. Ez egy nagyon komoly döntés, és nem szabad félvállról venni. Az én véleményem, hogy nem attól lesz valaki jó hívő, hogy önsanyargatásban egy hónapig nem csinál semmit. Hanem ha elvégzi a feladatát, és segíti a többi embert.

Na de aki idáig már eljutott, az a nehezén túl van. Mármint fizikailag. A napok is egyre rövidülnek.

Spirituális szempontból viszont a lényeg még csak most következik. Nagyon fontos a 7. majd az 5. és leginkább az utolsó 3 nap. Ahogy közeledünk a vége felé, úgy járnak az emberek egyre többet a mecsetekbe, úgy töltenek egyre több időt imádkozással. Majd a végén ott a finálé: egy hatalmas evészet és egy hatalmas alvás.

Mígnem be nem kopog a rokonság.

Mert majd akkor kezdődik a Cukor Ünnep, úgyhogy lehet majd készíteni a finomabbnál finomabb ételeket, meg a sok sok teát.