Csak egy szelet kenyér

Most, hogy tombol a böjt (hajnalban meg a dobos), nem is tűnik olyan különlegesnek, hogy egy szelet kenyér valakinek elég legyen.

No de ebből a szeletből egy család egy hétig el tud éldegélni:

Egy szelet kenyér
Egy szelet kenyér

Anyuka (mostanában már inkább nagyi) időnként meglep minket az úgynevezett családi adaggal. Ezt úgy kell érteni, kihúz vele néhány jégkorszakot is.

Most ilyen szelet kenyér érkezett. Kb. 2 kg lehet. Próbáltuk megenni. Próbáltuk egy ideig. Már két hét eltelt, de valahogy csak nem akar elfogyni.. pedig nem is locsoljuk… Ha nem megy köfte lesz belőle. A maradékból pedig zsemlemorzsa. A maredékból pedig… na majd meglátjuk.

A törököknél nem ritka az, hogy valamit kicsit nagyobb mértékben mérnek. Míg Magyarországon egy tejföl kevesebb, mint fél kg-os kapható, addig a legkisebb sarki török boltban is található 10-15 kg kiszerelésben a helyi megfelelője: a joghurt. De erről nem is olyan rég (csak 1 éve és 1 hónapja) már volt egy bejegyzés a blogon.

De nemcsak a boltokban lehet ilyen méretű kiszerelésben vásárolni. Magán a piacon is hasonló mennyiségben zajlik a árucsere. Teljesen természetes, ha a sajtból nem 20 dkg-t, hanem 20 kg-t kérünk. Ebből arra következtettetnénk, hogy akkor viszont biztosan van egy minimális vásárlási mennyiség. Pedig nem. Lehet kérni 1 szeletet is. Senki nem lesz morcos érte, és ugyan olyan kiszolgálást kapunk, mint aki a 20 kg-t vásárolja. Még kártyával is lehet fizetni, stb…

Még a kezdeti időben történt velem, hogy teát szerettem volna venni. Bementem a fűszerárushoz, és kiválasztottam egy kellemes illatút. Mikor kérdezte, hogy mennyit szeretnék, mondtam, hogy 1 kg elég lesz. A boltos fogta magát, elővett egy zsákot, majd felment vele a padlásra. A körülöttem állók segítettek: biztos, hogy nem 100 g-ra gondoltam? Az is akkora csomag, ami nem fér bele a sztenderd repülős nagy bőröndbe. Közben hallom, hogy az eladó nagy lelkesen lapátol valamit felettünk. Így inkább felkiáltottam neki, hogy elég lesz, bárhol is tart.

Gondolom megvonta a vállát, és lejött. A zsák szinte üres volt, de ami lötyögött benne, az még így is elég nagynak nézett ki. Rákerült a mérlegre: 75 g. Eladó, kezében a lapáttal: tényleg elég lesz? Ne tegyek rá még egy keveset?
Szerencsém volt, hogy végül belefért a táskámba, különben más lehetőség híján megenni tudtam volna csak…

Mindez jól mutatja, hogy a törökök tényleg nagy fogyasztók (nem véletlen, hogy az EU szeretné Törökországot, mint piacot), aminek a fő oka, hogy a törökök sokan vannak (ez meg az, amiért az EU nem szeretné Törökországot). Főleg rokonokból.

Az egyetlen alkalom, amikor elbizonytalanodtam abban, hogy Törökországba akarok házasodni, az volt, amikor először voltam egy közeli (értsd unokasetó unokatesója) családtag esküvőjén. Éppen 520 fő volt jelen. És valaki mondtam, hogy ez mind az én rokonom lesz. Mind? Nem lehet alkudni? Nem lehetne csak a fele? Vagy a negyede? Vagy kiválasztok 10-15 darabot?

Ez egyébként egy jó tanács mindenkinek, aki törökkel házasodik, hogy a lány/fiú mellé jár 400-500-700 rokon is a kezdő csomagban, akik persze mind kíváncsiak a friss, egzotikus családtagra. Nekik bővebben ajánlom ezt és ezt a bejegyzést.

Tehát a rokonság. Ez egy olyan fizikai állandó, akiknek a létszám folyamatosan változik, és állandóan mozgásban van. Leggyakrabban éppen hozzánk jönnek. Akkor is ha éppen most mentek el. Igazándiból mindegy, mikor voltak utoljára… Őket pedig érdemes meglepni valami finomsággal.

Szerencsére a törökök készültek. Nekik nem probléma, ha rengeteg embert kell ellátni (ez a hamarosan bekövetkező Cukor Ünnepségen is jól látható lesz). A nappali eleve akkora, ahova t0bb tíz embert is le lehet ültetni. De akár el is lehet őket szállásolni. Ráadásul akkora edények találhatóak a konyhába, amibe tényleg bele lehet önteni az akciós 40 kg lisztet. A hozzá adott ajándék mosógéppel együtt. És ehhez persze van egy keverő kanál is. Máshol péklapátnak hívják. Itt simán csak kanálnak.

Persze ekkora mennyiséget kevergetni nem egyszerű. De nem is kell vele sokat bajlódni. Bevett török szokás, hogy a vendégségbe érkező nőket a rövid hogyvagyderégláttalak után bevezetik a konyhába, és megkapják a kanalat. Ez amolyan kanálátadási szertartás, minek utána bele lehet vágni a vacsora készítésébe és a legfrissebb pletykákba. Hiszen biztosra vehetik, hogy férfi ide nem teszi be a lábát. Míg a nyugati kultúrákban az ördögöt lehet elűzni egy kereszt felmutatásával, Anatóliában egy fakanállal lehet az erősebb nemet távolságtartásra kényszeríteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük