Véget ért a Ramadán (Ramazan)!
30 nap után végre bármikor lehet enni!
30 nap után végre bármikor lehet inni!
30 nap után végre lehet aludni. Egyébként is ünnepnap van! 🙂
Árpi! Menj vissza aludni! Még csak hajnali 6 van!!
A Ramadán (Ramazan) hónap végével a böjt is véget ér. Mindez pedig azt jelzi, hogy korlátlanul lehet enni. Ezt sokan azzal ünneplik, hogy esznek. Megfordítva a böjtöt: napkeltétől napnyugtáig. Mások beérik annyival, hogy csak simán az elvesztegetett kalóriát pótolják, cukor formában. Innen is ered a török név: Cukor Ünnep.
Persze a kulturáltabb változatban a cukrot csak a gyerekek kapják, akik ilyenkor, mint a húsvéti locsolók, háztól-házra járnak. Míg a felnőttek amolyan szolid ebédre-vacsorára hívják át az ismerőseiket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet cukorral beteríteni az érkezőt.
Viszont aki rendesen végigcsinálta a böjtöt, úgy ahogy kell, nem igazán igényli a sok evést. Hiszen a 30 nap hosszú idő. Ez nem olyan, mint az olcsóbb utazás egyhetes tábor, amit majdcsak kihúzunk valahogy pár szelet szelet kenyérrel és egy váltás fehérneművel. A jól végezzük a feladatot, akkor a szervezet átáll egy sokkal, de sokkal takarékosabb módba. Meglepő, de tényleg elég lesz egy kis leves, és egy szelet kenyér egész napra.
A Ramadán (Ramazan), ahogy többször is visszatértünk rá, egy tréning, amivel átszokunk egy takarékosabb módra. Kevesebb étel is elegendő, és persze jobban odafigyelünk azokra a bizonyos morzsákra, amelyek lepotyognak a földre. No meg azokra a vízcseppekre is, melyek kifröccsennek a pohárból. Pár napja mindez még nagy kincs volt!
Idővel persze visszatérünk majd a pazarló életmódra, de addig még sok nap, hét telik el…
No, és a Cukor Ünnep!
Mint minden ünnepnek, ennek is a központjában a család áll Törökországban. Ez jó ok arra, hogy lássuk a távoli rokonokat, összevesszünk velük, vagy éppen kibéküljünk. Attól függően hol tart éppen a szappanopera. De azért már itt is van változás. A fiatalok inkább a másik irányba mennek. Lehetőleg minél messzebb. Az eredmény pedig az, hogy Isztambul kiürül. Persze jön ide pár millió turista, de ők megelégednek azzal, hogy a történelmi belvárosban tévednek el. Nem bolyonganak mindenfele. Míg aki pedig itt maradt, annak esze ágában sincs reggel felkelni.
Szóval az utak üresek. Teljesen üresek.
Emlékszem, pár éve éppen ezen a napon taxiztunk. Egyszer volt csak, hogy 130 alá lelassított a sofőr, és az se piros lámpa miatt, hanem véletlenségből. Sűrű bocsánatkérések közepette.
Tehát az élet teljesen leállt ma Isztambulban. Az üzletek is zárva. Még friss tej sincs, mert a tehén is fűben ül ma egész nap. Persze máskor is, de most mindezt komolyabban teszi.
Hasonlóan a macskák is. Ők a változatosság kedvéért alszanak…
Majd valamikor kora délután kezd megindulni a forgalom. De a mai nap még nem lesz komoly. Inkább a Cukor Ünnep második és harmadik napja az, amikor egyre több bolt megnyit. A bankok persze nem.
De mire beindulna a tényleges élet, itt a hétvége. Így most egy csendes laza hétnek nézünk elébe. 🙂
Ramadán (Ramazan) 2014 – Cukor Ünnep,
- Miről szól a Ramazán (Ramadán)? (1.000)
- Turista Ramazánkor (Ramadánkor) (1.000)
- Ramazán (Ramadán) szimbólumai (1.000)
- Már csak 1 hét a Ramazánig (Ramadánig)! (1.000)
- Ramazán 2012 - Kezdődik (1.000)
- Ne vidd el a kedvenc bójámat! (RANDOM - 0.113)
Én idén voltam először úgy Isztambulban, hogy a ramazant és a cukor ünnepet is kint töltöttem és úgy mondva bámulatos, érdekes volt azt látni, hogy a kerület (Avicilar) központi sétálóutcája egyik nap zsúfolásig tömve, másik nap, mikor a cukorünnep elkezdődött, teljesen üressé vált! 🙂 Így ki is használtuk az alkalmat török párommal egy kis Isztambuli városnézésre, bár így is jó sok turista volt a városban, ez ugye egyenlő a hosszan tartó sorban állásokkal, várakozásokkal, de a jó kapcsolatoknak (hál’ istennek) köszönhetően, szinte várakozás nélkül jutottunk be a főbb látványosságokhoz! 🙂
U.I.: A boltban kapható csokik/cukrok (mint a fenti képeken) isteni finomak! 🙂