Érzelem kifejező igék

Minden nyelvben az egyik legnagyobb kihívás az igék megfelelő használata (na jó, a németeknek ott van még a der die das is). Hiszen az ige a mondat fő része (sokszor az állítmány), és ez kihatással van az egész szerkezetre.

Hasonlóan, mint egy kiadós vacsora a nyaralás első napján: ha ezt elrontjuk, akkor lőttek az egésznek…

A török igéknek van egy csoportja, amiket úgy hívunk, hogy érzelmes igék. Őket másképpen kell használnunk, mint a többit. De persze az igékben az a jó, hogy mindig másképpen kell használni őket, mint a többit…

Az érzelmes igék azok, amelyek a klasszikus érzelmek kifejezésére használunk. Azért mondom, hogy klasszikus, mert ha pl. azt mondjuk, hogy Elmentem az adómat befizetni, akkor ez a mondat is tele van érzelmekkel, de mégis teljesen más nyelvtani szerkezetet használunk rá, mint az egyébként más nyelvtani szerkezetet igénylő érzelmes igék esetében. Hasonlóan a más érzelmi töltéssel rendelkező hirtelen felindulásból származó mondatok sem tartoznak az érzelmi igék kategóriába: pl. Elküldtem melegebb helyre, vagy leformáztam a windowst esetleg az töröltem a barátaim listájáról…

Az érzelmes igéket, a klasszikus érzelmes igéket a klasszikus környezetben kell keresnünk. És akkor máris előjön a szerelem, öröm, félelem, no meg az utálat és az irigység.

Ha az európai nyelveket nézzük, akkor ezek az igék szinte mindig tárgyas esetet követelnek maguknak. Hiszen az érzelemnek tárgya van: téged utállak, téged szeretlek, stb… A magyarban ez már nem ennyire egyértelmű, míg a török nyelvben mindez teljesen másképpen van.

Itt ugyanis az a fontos, hogy az érzelem kitől származik. Éppen ezért az úgynevezett Távolító esetet használjuk. Ha esetleg így jobban ismerős: magyarul a -ból, ből.

Az okokat az egyik nyelvtanuló társam (aki egyébként nyelvész) egy egyszerű példával magyarázta meg: Hányok tőled.

Márpedig a törökök is így gondolkodnak: Először azt kell kideríteni, hogy ki is, mi is az érzelem forrása: mi a kiváltó oka?

Miért vagyunk rosszul? Mert úgy lettünk? Mi akartunk rosszul lenni? Dehogy is! A gyomorszorongás oka mindig kívülről jön: egy rosszul elkészült vacsora, egy váratlan rokon, egy vizsga, stb… Másképpen nézve ennek a felelőse nem mi vagyunk.

Lássunk egy konkrét példát: utállak – törökül: nefret etmek

Ugye magyarul ebből az utállak téged lesz. Angolul meg I hate you. Na jó, az angolban nem derül ki olyan könnyen, milyen eset is van éppen.  Ezért válasszuk a német nyelvet: Ich hasse dich.

A török viszont úgy oldja meg a problémát, hogy te tehetsz arról, hogy utállak téged. Miért nem voltál kedvesebb, miért hoztad magaddal az anyósodat, stb… Éppen ezért az utálatom tőled fakad. Törökül: senden nefret ediyorum azaz tőled utálkozom. Én meg mosom a kezeimet (hehehe).

Egyébként ha jobban belegondolunk, nagyon sok magyar forma is hasonló. Bár nekem most éppen egy sem jut eszembe, de mivel külföldön vagyok, fel vagyok mentve (ez nem igaz (mármint de, külföldön vagyok, a felmentés nem igaz), de legalább jól hangzik). Ha valakinek eszébe jut valami, írja meg! 🙂

Valószínűleg sokan most csodálkoznak, a fejüket csóválják, vagy csak a baltát készítik elő. Hiszen az első érzelmes török kifejezés, amit tanultak (sokszor ez egyben az első mondat is) egyáltalán nem így működik. Ez a mondat pedig a Szeretlek, I Love You, Ich libe dich, Ti Amo meg a többi..

Ennek okát viszont leginkább az 1001 éjszaka meséiben, illetve Shakespeare történeteiben kell keresni. A történetek szerint a szerelemhez legkevesebb köze annak van, akire irányul. Nem a szemben levő fél okozta az érzelem kialakulását. Sőt! Sok esetben a szemközti éppen hogy az érzelem kialakulásában dolgozik, énekel este az erkély alatt, küzd meg sárkánnyal, adja el az apóst egy távol keleti országba, stb… mindezt hatástalanul. A szerelem mindig belülről indul. Ebben pedig a másik nem sokat tehet. Az 1001 éjszaka meséiben olyat is találni, ahol a szerelem célpontja nem is létezik. A fiú mégis felkerekedik megkeresni..