Folytatjuk az általános leírások sorozatunkat.
Ezúttal Isztambulról ismerhetünk meg néhány alapvető dolgot.
Ami nem egyszerű, tekintve, hogy már 1500 bejegyzésnél is több foglalkozik Isztambullal, de még koránt sem értünk a végére. Sőt! Valahol a sikátorban botladozunk (és rettenetesen el vagyunk tévedve, de valaki odajön hozzánk a sötétben és azt mondja: Hé haver! Nem kell egy szőnyeg?)
Isztambul város, vagy ahogy sokan mondják Isztambulország. De találó még Ian McDonnald elnevezése is: a Városok királynője. Ebből pedig mindjárt párhuzamot vonhatunk Budapesttel, amit a Duna királynőjének szokás emlegetni. A két városnak egyébként meglepően sok a hasonlósága.
Szokás még a Hét hegy városának is nevezni. Ahogy ez történt az ókorban szinte minden komolyabb várossal. Az igazság az, hogy mára már inkább a Hétszáz hegy városa nevet érdemelné ki, de valószínűleg ennél is több domb található benne.
Az eredeti neve Bizánc (valójában Byzas, de előtte Lygos volt. Utána pedig Augusta Anatolia, Új Róma). Még pedig azért, mert egy Byzas nevű görög hajós (aki összeveszett az otthoniakkal) alapította. A monda szerint azt jósolták neki, hogy a vakok szigetével szemközt építsen várost. Ő pedig ment, ment, ment, meg hajózott, míg oda nem ért Kalcedón (Khalkedon) városához, amit ma Kadıköy-nek hívnak, és Isztambul ázsiai oldalán található. Meglátta Byzas, hogy ezek hol laknak, majd átnézett a túloldalra (Európára), amiről kiderült, hogy sokkal jobb hely. Ezért azt mondta, hogy bizonyára ez a vakok városa, akik nem látják, mi van szembe (valószínűleg nem így mondta, de a mitológiába mégsem lehet úgy beírni, hogy a hülyékkel szemben várost alapított, mert az úgy nem elég pontos… meg nem is eléggé hősies).
Később a város a rómaiaké lett, akiknek egyszerűség kedvéért magukat is rómaiaknak hívták. Mindenki más viszont bizánciaknak. A várost meg Konstantinápolynak (a várost felvirágoztató Konstantin császár után). Jó kis fejtörést okozhatott akkoriban. De végül jöttek a törökök 1453-ban, komolyabb fejtöréssel, kaputöréssel meg egy hatalmas ágyúval. Így megoldódott a névprobléma is. Sőt! A törökök rátettek még egy lapáttal, a várost mindjárt át is nevezték Isztambulra. De ez a hír nem terjedt túl messzire, mert az angol nyelvterületeken ma is Constantinople néven emlegetik.
Ebből már jól láthatjuk, hogy Isztambul nagyon öreg. És az ázsiai oldal a régebbi, holott az utolsó pár évtizedig mindig az európai oldal volt a nagyobb.
Isztambulról amit mindenképpen tudni kell az az, hogy nagy. Hatalmas! Óriási! Méretben 1538 km². Ez azt jelenti, hogyha Budapest helyére tennénk Magyarországon, akkor Velencei-tóhoz még metróval tudnánk lemenni, mert az még a belváros. A Balatonhoz pedig csak egyszer kellene átszállni a buszról. És Szeged nem külön város, hanem az egyik kerület lenne. Ha a legrövidebb úton akarunk átmenni a városon, akkor az 150 km. A Google szerint ez 1 óra és 42 perc alatt tehető meg. A valóságban inkább 2 óra, péntek délután meg 5. De Ali bácsi tud egy rövidebb utat: át a sikátoron a csuklós busszal. Persze a bazár előtt megáll, hátha valakinek kell egy szőnyeg.
Isztambul 2.1 részből áll: európai és ázsiai részből. Ebben már megint hasonlít Budapestre. Ahogy Buda és Pest is más egy kicsit, úgy az európai rész is más, mint az ázsiai. A két oldal, pardon, kontinens között pedig ott fekszik, kinyújtózva a Boszporusz. Benne néhány szigettel. Egyszerűség kedvéért őket úgy hívják, hogy Szigetek. Hasonlítanak is a Margitszigetre, mint a város közepén egy kis csendes zöld terület. Csak ne akarna mindenki egyszerre oda menni.
Na de mit is jelent egy ekkora város? Mit jelent egy ekkora városba élni?
Azt, hogy korlátlan ideig mehetünk benne padlógázzal, és nem érünk a végére.
Egy ekkora városban legjobban eltévedni lehet. A turistáknak ajánlott, hogy ne is próbáljanak nem eltévedni, mert csak a vérnyomásuk megy fel tőle. Irány be az első sikátorba, aztán majdcsak lesz valami! A legjobb tanács, hogy mindig lefele menjünk, mert akkor kijutunk a tengerhez. Onnan meg már valahogy vissza lehet jutni…
A törökök is így csinálják: ha el akarnak jutni valahova, belövik az útirányt, hogy akkor mondjuk keletre kell menni. Aztán ha már úgy érzik, eleget haladtak, elkezdenek kérdezősködni, hogy most merre tovább.
Isztambul 39 kerületből, és még 17 faluból áll. A török adminisztráció szerint a város megyét jelent, így a kerület valójában város vagy falu, de Isztambulban mindez teljesen összenőtt, mintha Budapest megkerülte volna Szentendrét, és Vácot, és a Börzsönyben, Pilisben és a Mátrában is házak lakóparkok lennének. Szentendre meg úgy jól elvan, modern házakkal körbevéve, de megtartva a tradicionális belvárosát. Persze a Skanzenbe metróval mehetünk Esztergomból…
Isztambulról van egy papír alapú zsebtérkép. A térkép része kb. 1 kg. Az utcajegyzék pedig 3. Nem is lehet használni másra, minthogy erre üljünk a Boszporusz partján, és elfogyasszuk az uzsonnánkat. E mellett praktikus ha lekéssük az utolsó hajót, és ott ragadunk a másik kontinensen, hiszen lehet csónaknak is használni.
Szóval Isztambul nagy, hatalmas, óriási.
Szerencsére ahhoz nagyon komolyan el kell tévedni, hogy a város igazi méretét megtapasztaljuk Az útikönyvek tanácsai a legalkalmassabbak erre: A Taksim térről indulnak emeletes buszok a Boszporusz-hídon keresztül – csak elfelejtik megemlíteni, hogy hova is visznek minket el azok a buszok (megmondom: ki a világ végére, 40 km-t be a beton dzsungelbe), és hogy jövünk onnan vissza.
Az átlagos turista látványosságok, vagyis az Alap1-es csomag két legtávolabbi pontja alig 7 km. És ez már az az útvonal, amin mindent meg is néztünk. Az Alap2-es csomag is csak 12 km.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az összes fontosabb (Alap1-es és Alap2-es csomag) bejárható egy nap alatt. Pl. az Archeológiai Múzeumban simán el lehet tölteni 10 órát, és gyalogolni 16 km-t. Csak sajnos 10 óra múlva biztosan kiteszik a szűrünket, amikor zárnak. Itt jön képbe Béla Bácsi megoldása, hogy múmiának teteti magát. Csak ő sajnos rossz szobában hajtotta végre az elterelő akciót, és átvitték őt a jó szobába, ahol egész éjjel frászban volt.
Tehát a legtöbb dolog közel van egymáshoz. Nem kell buszra szállni és megkísérelni, hogy elvisz egy olyan kerületbe, ahol úgy eltévedünk, hogy a végén a macskák fognak felfalni minket. Inkább hajózzunk egyet, sokkal izgalmasabb! 🙂
Jah, igen, macskák.
Isztambul a macskák városa. Úgy mondják, hogy legalább 3x annyi macska él Isztambulban, mint ember. Nos, emberből meg legalább 15 millió van. Tessék számolni!
Visszatérve az utazásra: hajózni jó móka. Európából Ázsiába átkelni könnyű, gyors, és olcsó (olvasd el: Istanbulkart). Ráadásul lehet írogatni az otthoniaknak, hogy az egyik földrészen reggeliztünk, majd átmentünk a másikra teázni egyet.
Kalandosabb, többe is kerül, és az egész nap rámegy, de mindenképpen megéri a Boszporusz túra. Ha nincs időnk, akkor csak a kicsi, de ha belevágunk, akkor inkább legyen a teljes. Az elvisz majdnem a Fekete-tengerig. Ott fel lehet menni egy várba (ami ráadásul magyar építésű), majd integetni a világ végére, aztán enni egy fagyit, majd futhatunk vissza a hajóra.
No de persze a hajózáson és a látnivalókon kívül még sok minden mást is érdemes kipróbálni: evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, evés, szőnyeg vásárlás, meg esetleg az evést.
Természetesen a bazár nem maradhat ki. No meg egy jó kis kebab.
Úgyhogy kalandra fel! 🙂 Irány Isztambul! 🙂