Isztambul történelme, mint ahogy minden más Anatóliában, az idő homályában kezdődik.
De annyi biztos, hogy élt éldegélt egyszer az Első Szőnyegárus. Meg az Első Kebabárus. És persze ott volt az Első Turista is.
Bár ő erről nem tudott, mert karddal jött a város elfoglalására, de szőnyeggel tért haza. A mai napig nem derült ki, mi lett a kardjával.
Isztambul legrégebbi lelete (ő az Első Kebabárus) 8000 éves.
Mindez azért roppant érdekes, mert akkoriban még nem volt Isztambul. No nemcsak úgy, mint Isztambul város, vagy Isztambul ország. Vagy mint oszmán főváros. De mégcsak nem is úgy, mint a Kelet-Római Birodalom székhelye.
Egyáltalán nem volt. A térképről teljesen hiányzott. A régészek szerint akkoriban még Boszporusz sem volt. Az csak jóval később, ie. 5600 (7600 éve) keletkezett. Ekkor talált rést a Márvány-tenger, és kezdett beleömleni a Fekete-tengerbe.
És ezzel vette kezdetét a történelem is. Ami előtte volt, az mind B.E. Azaz Boszporusz Előtt. Ez hasonló, mint a KE és a KU (kebab evés előtt, és kebab evés után), csak éppen sokkal régebbi időre használjuk, míg a KE és a KU naponta többször is előfordulhat.
Magával a Boszporusz keletkezésével, más is keletkezett: egy határ Európa és Ázsia között. No és egy mítosz is.
A történet szerint ugyanis a Boszporusz jelentése Bikát jelent. Másfelöl nézve pedig Tehén Átjárót. Ehhez tartozik az Aranyszarv-öböl is, ami szintén a tehenekkel kapcsolatos. Itt pedig már előjönnek a szimbólumok. A történetben ugyanis szerepel Zeusz, aki nem vetette meg a patakban/tengerekben/más partokon fürdőző lányokat, sem pedig a bika jelmezbe bújását sem. A többit mindenkinek a korosztályához kapcsolódó fantáziájára bízom…
Az első hitelesebb (és szűzlányokban kevésbé bővelkedő) leírások ie. 667-re teszik a város alapítását. Ezt pedig Büzasz király tette. Ő éppen Görögországból menekült (szűzlányok elrablása folytán – forrás: nem hivatalos forrás). Neki azt jósolták, hogy a vakok szigetével szemben alapítson várost, és akkor az nagy birodalom lesz. Ő sok hajózás után a mai Kadıköy-t (akkoriban Khaledon – Kalcedón) találta úgy, hogy oda csak is a vakok költözhettek, hiszen a túlpart sokkal jobb. Védett öböl van (Aranyszarv), friss kebab, jó kilátás a hegy tetejéről. Sőt! Amit még nem tudott, szuperül lehet a Boszporuszon áthaladó hajókat ágyúzni.
Nosza rajta, ki is kötözz a túlparton, elővette a felfújható várost, és nekiállt nagy birodalmat alakítani. A tevékenységét ie. 64-ben a rómaiak akadályozták meg, mivel elfoglalták. De végül is meglett a nagy birodalom, csak nem úgy, ahogy Büzasz várta.
Ezzel együtt pedig elérte, hogy mindenki az Európai részre koncentrált, így Kadıköy ma is egy nyugis városrész. Ráadásul a leginkább európai.
Szóval jöttek a rómaiak. És elfoglalták Büzaszt. Hamar rájöttek, hogy egy város ilyen névvel nem maradhat (- Honnan jösz? – Büzansz.- Pedig fürödtem! Idén négyszer is!), így lett belőle Byzantium.
De sokáig nem maradt meg ez a név, mert amikor a rómaiak unatkozni kezdtek, mindjárt egymást támadták. Egy alkalommal, 196-ban Septimus Severus elfoglalta (mert utálta azt, aki ott ellene áskálódott), átnevezte Augusta Antoninának.
A nagy fordulat Nagy Konstantinnal érkezett, aki 330-ban úgy döntött, hogy átteszi a székhelyét az immár Konstantinápolynak nevezett városba. Bár az anyakönyvi lapon Nova Roma, azaz Új Róma szerepelt. Innentől kezdve egy egyre növekvő, és virágzó, de azért párszor leégett városként szerepelt a mindennapokban.
395-ben a Római Birodalom kettő szakadt, majd 476-ban a nyugati fél elbukott. A keleti oldal megúszta, hogy a lovasok hozzájuk is bejárjanak nyilazgatni. E mellett fontos kereskedelmi, gazdasági, de még vallási központ is lett. Később a magyarok azért bejutottak. Botond története is itt játszódik. Mindjárt jobbra a piros ház mellett.
Konstantinápoly, mint a Kelet-Római Birodalom (vagy más néven Bizánc) fővárosaként egy ideig egyre jobban fejlődött, de végül csak kiderült, hogy itt is ugyan akkora gondok vannak, mint a nyugati társánál. A birodalom mérete folyamatosan csökkent. Belső problémák is voltak bőségesen.
Mígnem a 1204-ben megérkezett a Negyedik Keresztes hadjárat. Ők Jeruzsálembe indultak, de adminisztrációs, financiális és politikai okokból inkább úgy döntöttek, hogy kirabolják a várost. Meg elfoglalják, meg úgy mindent, ami még eszükbe jutott. Ez végleg betett a birodalomnak. De még 250 évig tartotta magát.
1453-ban megérkeztek a törökök, és elfoglalták a várost. A nevét is megváltoztatták: Isztambul.
Ezután a város folyamatosan fejlődött. Egyre inkább utolérte, majd le is hagyta a korábbi legnagyobb méretét. A határok ezer kilométernél is messzebb voltak. Nem kellett komolyabb támadásokra számtani. Aki mégis betévedt, az úgyis eltűnt a bazárban.
Az I. Világháborúban a törökök a vesztes oldalon találták magukat. A szövetségesek megszállták a várost. De nem csatában, hanem a békefeltételek értelmében. Ekkor jöttek rá sokan, hogy Isztambul mennyire is veszélyes helyen van. Atatürk a fővárost áttette inkább a kontinens belsejébe, Ankarába.
Ankara viszont akkor még egy csendes kisváros volt. Nagyon sok embert csábítottak oda Isztambulból. Ami így erősen kiürült. Itt persze más okok is voltak, mint az I. Világháború után megszokott nemzetség cserék. Már-már úgy tűnt, hogy a Boszporusz parti város egy szimpla tengerparti település szintjére süllyed.
A 70 években viszont a gazdaság megváltozása miatt az ország középső és keleti tartományaiból több millióan elkezdtek Isztambulba vándorolni. Ez pedig többszörösére növelte a város lakosságát.
Így ma Isztambulban kb. 14. millióan élnek, és ezzel messze Törökország legnagyobb városa.