Egy öööööö eléggé érdekes nagy város. Ahol sok minden látható, és megtapasztalható. Az ilyenek között van pl. az eltévedés is (akinek még nem sikerült, feltétén próbálja ki!).
A kérdés az, hogy lehet-e, érdemes-e gyerekkel Isztambulba jönni?
A válasz az persze, hogy PERSZE! Csomó minden van, amit a gyerekek imádhatnak ebben a városban! Kezdve pl. a csokoládé boltokat. 🙂
Természetesen az alap városi gyerekprogramok itt is megtalálhatóak: a bevásárló központokban vannak élményparkok, találunk Aquaparkot, állatkertet, de még Disney park is van.
De mivel ezeket nagyjából otthon is meg lehet találni, így inkább olyanokat nézzünk, amelyek valamilyen szempontból különlegesek, isztambulosak, törökösek. 🙂
Elsőnek mindjárt itt van a Szultáni Palota (Topkapı Sarayı). Jó zsíros belépővel, és inkább a tudat, hogy a nagy szultán itt lakott, innen irányította a birodalmat, stb… Tehát inkább nagyobb gyerekeknek ajánlott, akik ebben látnak fantáziát.
Hozzá hasonló az AyaSofya is. Itt a lenyűgöző épület lehet az, amit a gyerekek szerethetnek. De mivel nem lehet sikoltozva futkározni és macskákat kergetni, ez is inkább a nagyobbaknak való.
A kisebbeknek az Elsüllyedt Palota (Yerebatan Sarayı) ajánlott. Ebben a földalatti ciszternában már olyasmikkel találkozhatnak, amivel máshol csak ritkán: különleges fények, hangok, és még halak is úszkálnak a víz alatt. Itt azért lehet egy kicsit sikongatni is. Ha pedig van pénzünk, akkor a bejáratnál korabeli ruhákba is beöltözhetünk egy fénykép erejéig.
A következő, amit gyerekkel mindenképpen ki kell próbálni, az a hajózás. És persze a sirályok etetése a hajóról. Ha tehetjük, akkor a hosszú, teljes napos hajótúrán vegyünk részt. A végállomáson fagyizók hadai várják a turistákat. És egy vár, amire fel lehet mászni.
A felmászósak között természetesen a Galata-tornyot érdemes megemlíteni. Ha viszont a lanovkát szereti valaki, akkor a Pierre Loti dombra mehetünk fel. Mindkét helyről szuper a kilátás. A Miniatürkben pedig megnézhetjük Törökország látványosságait kicsiben. Amikor működnek a játékok, akkor pedig a komphajót lehet vezetni, stb…
A Pierre Loti-ról pedig mindjárt tovább is mehetünk a Miniatürkbe. A csónakos bácsi szívesen (persze pénzért) átvisz minket oda. Ez szintén hatalmas élmény lehet.
A Pierre Loti „közelében” más érdekesség is található a közepes méretű egyedeknek: Rahmi Koç Müzesi. Azaz a technikai múzeum. Itt aztán egy egész napot el lehet szórakozni: vonatok, autók, számítógépek, repülők. De még egy tengeralattjáróba is bemehetünk. A kisvonatra fel lehet szállni egy megálló erejéig. Sőt! Még egy fizikai játékemelet is van, ahol a valóságban megtapasztalhatjuk a tananyagot. E mellett persze rengeteg gép, makett, stb… A török háztartási gépeket gyártó cég (Arçelik) pedig megmutatja hogyan is működik a mosógép, sütő és a többi mindennapi eszköz.
Tehát a Rahmi Koç Müzesi mindenképpen egy jó választás, és egész napra szól!
Ha viszont sikoltozós helyet keresünk, akkor a Héttoronyba is el lehet vinni a gyerekeket, vagy az Európai Erődbe. Az előbbi ismert az Egri Csillagokból így az „közelebb van”. De mindkét helyen lehet sokat mászni, meg ordíbálni. 🙂
Fontos, hogy a törökök nem adnak sokat olyanokért, mint pl. korlát. Tehát romok mászásánál legyünk óvatosak!!!
Aztán még vannak a további egzotikus múzeumok, mint a Játékmúzeum (Oyuncak Müzesi), vagy a Tűzoltó Múzeum (Kont Szchenyi İtfaiye Müzesi), amit ráadásul a magyar gróf Széchényi Ödönről neveztek el.
És természetesen még ott van az egész város tele olyan izgalmakkal, mint pl. a nosztalgia villamos, vagy a tenger alatti metró, stb… 🙂
Aktuális gyerekprogramok itt találhatóak.
Isztambul gyerekeknek,
- Miniatürk, a mini Törökország (0.644)
- Könyvajánló: Ellopják Isztambult! (0.644)
- Április 23, Nemzeti Gyereknap és a Függetlenség napja (0.612)
- Válassz szakmát! - valóság játék gyerekeknek (0.612)
- Ramadán (Ramazan) 2015 – Árnyjátékok (Karagöz és Hacivat) (0.612)
- Mennek a gyerekek az iskolába (RANDOM - 0.014)
:))) köszi!
Márciusban voltunk egy hétig a gyerekkel (hat éves) Isztambulban és mindent imádott. Legjobban talán az állandó simit-zabálást és teázást szerette (mondjuk ő inkább a salep-et nyomta), és ami nem fért el neki a pociban, az ment a sirályoknak. A hajózásért odavolt, az Adalar-ra mentünk, ott meg persze fel a lovaskocsira, szuper volt. A Galata és a PierLoti is megvolt, jó volt, de az sokkal nagyobb élmény volt neki, hogy a törökök lépten-nyomon megsimoggatták, puszilgatták, egy bácsi még egy falat kenyeret is a szájába akart nyomni (nem, nem éheztetjük!). A bazárban is teljesen el volt varázsolva, el se tudta képzelni, hogy ilyen létezik, főleg a játékos részlegnél. És persze a Kék mecset lenyűgözte, érdekes volt látni, ahogy befogadta magában. Utána pár napig csak arab írásjeleket akart rajzolni 🙂
Örülök, hogy nagy élmény volt a kisebbnek is! 🙂
A törökök úgy vannak vele, hogy aki szerintük vékony, annak enni kell adni. Aki meg vastag, az biztos szeret enni, így neki is adnak.
De egyébként is nem kell indok, hogy valakinek enni adjanak. 🙂
Egyik rokonunkat csak úgy hívjuk, hogy Ye-ye néne, mert állandóan csak azt mondja, hogy ye, ye, ye (egyél, egyél, egyél) 😀