A borravaló

Minden országban más, másképp, és más összegben.

Íme a borravalózás Törökországban!

Persze nem borravaló a neve, lévén, hogy nagyon kevés ember fogyaszt alkoholt, és ők is inkább rakı-t. 🙂

Éppen ezért a borravaló neve törökül bahşiş. Ennek a pontos jelentését nem sikerült megtalálni. Valószínűleg a bakmak = nézni/látni szóból ered. De még jelentheti az ajándékot is. Ezt arra alapozzuk, hogy az Ajándék lónak ne nézd a fogát szólás a törököknél is megtalálható, és ez pedig az előbbi szóval kezdődik: Bahşiş atın dişine bakılmaz.

Tehát Bahşiş és nem borravaló. De minden másban ugyan azt a cél szolgálja: ezzel fejezzük ki az elégedettségünket valamilyen étel vagy szolgáltatás miatt.

Hogy is működik mindez.

Képzeljük el, hogy Isztambulban valahol eszünk. Ehhez nem is kell nagy fantázia, hiszen az egész város olyan, mintha mindenki állandóan sütne valamit. Főleg nyáron. Így aztán Isztambulban nem nehéz eljutni arra a pontra, hogy ülünk valahol, és eszünk.

Sokkal jobban kell erőlködni ahhoz, hogy egy olyan szituációt találjuk ki, hogy befejeztük az evést. Mert ahhoz már tényleg ügyködni kell, hogy a sokadik utóétel és ajándék tea után megpróbálkozzunk a felállással (tekintve a rejtélyes módon ránk akaszkodott extra kilókra, tényleg nem egyszerű). Szóval ilyenkor bejelentjük, hogy fizetni szeretnénk.

És akkor itt már mindjárt meg is állunk egy rövid időre. Mert ha nem jól csináljuk, azt vesszük észre, hogy vagy megint kaptunk egy teát, vagy a teljes menün ismét végig kell ennünk magunkat. Így inkább ne csak integessünk, hanem határozottan mondjuk ki a távozás varázsszavát: Hesap istiyorum (számlát kérek). Ha kicsit elegánsabbak akarunk lenni, akkor lehet még a Hesab alabilir miyim?-et (elkérhetem a számlát?) is használni.

Ezzel pedig megkapjuk a számlát. Pontosabban azt a cetlit, amin jó esetben a részletes lista található, mit is fogyasztottunk. Rosszabb esetben pedig csak egy végösszeg. Ha az előző érkezett az asztalunkra, akkor érdemes jó alaposan átfutni, mert kb. az eseteknek csak a 60%-ban mutatja pontosan az elfogyasztott ételeket és italokat. Néha bekerül még 1-1 ital, vagy éppen hiányzik valaki. De az is lehet, hogy a szomszéd asztalét kaptuk. Vagy a szomszéd étterméét. Esetleg a mosodai számla került hozzánk.

Törökországban egyenlőre még nem szokás, hogy a borravaló, más néven a kiszolgálás is rajta legyen a számlán (mint láthattuk, néha még az étel is hiányzik), de volt már olyan, aki találkozott ilyennel. Ilyenkor vagy a már fent megismert Bahşiş, de inkább a Servis szót kell keresni a listában. De egyébként is minden idegen és ismeretlen dolgok érdemes jó alaposan kikérdezni a pincértől. Ha ilyet találunk, akkor ugyebár már nem kell a borravalóval vacakolni. Fizetünk és kész.

Lényegében, a másik esetben is, a borravalónál is fizetünk és kész. Törökországban úgy megy, hogy a számlán levő összeget fogjuk fizetni, és majd utána jön a borravaló. Itt nincs az, hogy pl. 27,9 TL esetén azt mondjuk, hogy 30 lesz. Minden esetben kiszámolják a pontos visszajárót, és majd utána adogatjuk az aprókat. Tehát az előző példánál maradva ha mondjuk 50 TL-t adtunk, hiába mondjuk, hogy csak 30-ból adjanak vissza, akkor is 22,1 TL-t kapunk.

Majd ha mi megkaptuk a visszajárót, akkor szoktuk a borravalót odaadni.

És akkor máris rátérhetünk a borravaló mennyiségére. Éttermekbe, ha eszünk, akkor 10% a szokás. De ezt gyakran lefelé kerekítik. A fenti 27,9 TL-s példánál a bevett szokás a 2 TL. Nem pedig a 2,5, vagy a 3. És ez is csak éttermekbe. Ha csak teázunk, vagy taxizunk, akkor már csak 1 TL-t szokás adni, függetlenül, mennyi is a végösszeg. Ha viszont alkudozunk, akkor már értelemszerűen nincs borravalózgatás.

Fontos még megemlíteni, hogy az étkezést gyakran elfelejtik az adóhatóság felé bejelenti, így semmi nyoma nincs annak, hogy valahol is ettünk (kivéve, majd ha a mérlegre állunk). Amennyiben viszont nekünk mégis szükség lenne papírra, akkor a sima számla neve a fiş, míg az ÁFÁs számla a fatura. Mindkettő kikérése nagy élmény.

A sima számla az egyszerűbb, mert ilyenből azért minden helyen található pár marékkal. Így ha sikerült jól összebarátkozni a pincérrel, akkor akár több napi adagot is összeszedhetünk (de hát én olyan éhes voltam – magyarázkodunk majd az elszámolásnál). ÁFÁs esetében is hozzá lehet dobni a szomszéd asztalnál étkezőket, de azért ez már nehezebb.