Ági adta az ötletet, hogy nézzünk egy kicsit körbe Isztambulban a levegőből is.
Miért is ne? 🙂
Bár ma már akár helikopterrel is lehet Isztambul felett túrázni, mégis, egy sokkal izgalmasabb lehetőséget nézünk meg: a drónokat.
Ezek lényegében több propellerrel rendelkező helikopterek. A több propeller fő előnye pedig, hogy nagyon stabilan lehet a szerkezetet irányítani. Ugyanis ami a levegőben van, az súlytalan és így legkisebb szélnek is a játékszere lesz. Persze a tárgy tömege, és így az impulzusa is megmarad, e miatt nem fog úgy viselkedni, mint egy tollpihe. De jóval nehezebb vezetni, mint egy földi járművet (pl. autó). Ezért még a legegyszerűbb távirányítós helikopterek irányítása is rengeteg gyakorlást igényelnek.
Ezzel szemben a több propelleres modellekben egy mini számítógép található, ami a GPS és az érzékelők segítségével nagyon stabilan tartja az eszközt a levegőben. Így pedig az irányító egyén a gép tényleges irányítására tud figyelni, nem pedig azzal kell küzdenie, hogy ne zuhanjon le. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenféle gyakorlás és előképzettség nélkül bárki vezethet egy ilyen mini helikoptert. Ráadásul már olyan 100.000 ft körüli árnál kezdődnek. Ami nagyjából egyenértékű egy mobil telefonnal, fényképezőgéppel, vagy videó kamerával.
Márpedig a drótokat egészen jó kamerával szerelik fel. Az irányításuk pedig nagyon könnyű. Így a látnivalókat szokatlan helyről, felülről tudjuk megnézni, lefényképezni.
Csak kár, hogy olyan nagyok, hogy alig férnek bele a táskába…
Szerencsére azért egyre többen vannak, akik a főbb turista helyeket a levegőből fényképezik, videózzák. Remélhetőleg hamarosan mi is csatlakozhatunk hozzájuk! 🙂
Márpedig Isztambul, és Törökország felülről is érdekes. Nemcsak azért, amiért általában madártávlatból szeretjük a dolgokat nézni. Hanem mert bármennyire is furcsa, az oszmánkori építészek nagyon nagy gondot fordítottak arra, hogy a levegőből is élvezhetőek legyenek az épületek. Azért írok oszmánkorit, mert a legnagyobb (és szerintem a kor legnagyobb) birodalmi építészük, Mimar Sinan nem török volt. Hanem örmény-görög(rum)-albán keverék. Vallását tekintve pedig biztosan keresztényként született, és Józsefnek hívták.
Az oszmánkori építészetnek az egyik fő szabálya az volt, hogy amit belül látsz, mutasd meg kívülről is. Azaz az épület szerkezetét megpróbálták kívül is minél jobban szemléltetni.
Ezért láthatjuk sok dzsámi esetében, hogy kívül sok-sok kis kupolájuk van. Ezeknek semmi funkciójuk nincs az épület szerkezetében. A belső tereket és folyosókat a belső boltívek és kupolák tartják. Amit kívül látunk, azoknak csak dekorációs szerepük van. Akár el is lehetne őket hagyni. Egyetlen szerepük, hogy kívül is megmutassák, belül mi található. E miatt pedig sok helyen dupla kupolát találhatunk.
Leggyakrabban a türbéknél. Van egy külső, és egy belő kupola. A kettő között pedig akár 1-2 méteres hely is lehet.
Az ehhez hasonló apró íratlan szabályok miatt pedig az oszmán épületek nemcsak belülről, hanem kívülről, és igen, még a levegőből is nagyon érdekesek, látványosak. Tényleg érdemes drónokkal megnézni.
Ameddig viszont mi nem rendelkezünk ilyennel, vagy nem tudjuk magunkkal cipelni, addig nézzük meg, más milyen videót készített:
[iframe width=”560″ height=”315″ src=”//www.youtube.com/embed/BNNOc9gknG4″]