A Török Köztársaság Ünnepe

91 éve, hogy véget ért az Oszmán Birodalom. 91 éve, hogy megszületett a Török Köztársaság.

Történt pedig, hogy volt a Nagy Háború. Az Első. Ez az, amelyiket mindenki nagy lelkesen kezdett el, majd azért ért végett, mert mindenki megunta. Majd két évtizeddel később rájöttek, hogy kár volt abbahagyni, és akkor lett a Második Nagy Háború. De az már egy másik történet… A törökök egyébként is kimaradtak belőle.

A történet ott kezdődött, hogy az egyik ősember véletlenül ráejtett egy sziklát a másikra. Mire az egyik azt mondta, hogy Hö! a másik pedig, hogy Nyek! Ezzel pedig megteremtették az ősi okot, amiért valakit a kor aktuális eszközével fejbe lehet vágni, le lehet lőni, el lehet nyomni, stb… Az egyik ilyen kor eszköze volt az úgynevezett Világháború.

Ebbe a buliba a törökök is beszálltak, és már ki is nézték maguknak, kiket fognak fejbe ütni. Pl. az angolokat, mert azok mindig teáznak. Nem jó nekik a kávé. Meg az oroszokat, mert azokkal már vagy ezer éve mindig csatáznak. Meg a franciákat, mert miért is ne.

A törökök biztosra akartak menni, ezért eleve a győztes oldalon szálltak be a Háborúba. De nem számoltak azzal, hogy végül ez lesz a vesztes oldal. No meg azzal, hogy más népek pedig őket szemelték ki, mint elsődleges fejbeütni való ellenfél.

Tehát végül a törökök elvesztették a Nagy Háborút. De ez nem volt elég, mert az angolok megszállták Isztambult. Isztambult, ahova 1453-óta nem jutott be ellenség! Ez mondjuk még nem lett volna baj, mert a fele eltévedt a bazárban, a másik fele pedig visszatérő szőnyegvásárló lett volna. De az angolok bementek még a szultán palotájába, és megtanították teázni.

A törökök fent ültek a túloldalt a hegy tetején, kávéztak, és a fejüket csóválták. Ez így nem lesz jó.

Szerencsére viszont volt egy ember, aki a Dardanelláknál már megmutatta, hogy ellen is lehet állni. Az angoloknak is. A franciáknak is. De még az új-zélandiaknak is. Ők meg hogy kerültek ide?

Ez az ember volt Atatürk, aki ekkor már Samsun városában ült a megbízható társaival, és azon tanakodtak, mit lehet tenni ilyenkor. Természetesen rakı-t ittak, ami jó hidegben, melegben, meg amikor a valóság nem akar összeállni.
Több órás beszélgetés alatt, melyet csak néha szakított meg egy-két asztalon táncolás, megszületett a terv: a szultán ellen a szultánt, az angolok ellen az angolokat fogják kihasználni.

Összehívtak mindenkit 1920. áprlisil 23-ra Ankarába, a Nagy Török Nemzetgyűlésre. Addig pedig ahol csak lehetett felbukkantak, és hirdették, hogy ellenállnak. Még a szultán Facebook oldalára is kiírták nagy betűkkel, hogy ők bizony ellenállnak. A törökök pedig olyanok, mint a magyarok: ha valami tilos, akkor azt szeretik csinálni. Az már mindegy is, hogy mi a tilos. Így aztán az Ellenállunk! felszólításra sorban érkeztek az emberek, míg végül hatalmas tömeg gyűlt össze.

A Nemzetgyűlésen eldöntötték, hogy a dolgok így nem mehetnek tovább. Elsőnek a szultánt ki kell szabadítani az angoloktól. Látszik, hogy megártott neki a sok tea, mert félrebeszél. A hűséges nép pedig megy, és segít rajta. Ha pedig mindeközben a szultán esetleg beleesne a Boszporuszba (balesetek mindig történhetnek), akkor majd szomorúak lesznek meg ilyenek. De nem kell izgulni, mert a helyére majd ültetnek egy ilyen Köz Társaság nevű egyént.

Hajnalban volt még egy közös éneklés és tánc, utána pedig elindultak Isztambulba.

A szultán persze hírét vette, hogy jön a mentő csapat. Gyorsan mindjárt kihirdette, hogy nem kell őt megmenteni, mert nagyon jól érzi itt magát. Masszás is van. Angol dalokat énekelnek, és nemsokára kipróbálja azt is, hogy milyen a tea tejjel.

Ezt meghallva a törökök elborzadtak. Szegény szultánnak tényleg megártott a a szobafogság. Talán már az utolsókat rúgja. Ha nem, akkor azon könnyen lehet segíteni. Így még nagyobb iramban haladtak Isztambul felé. De valahol félúton a bokorból előugrottak a görögök. Hát ők meg hogy kerültek ide? De legalább nem ausztrálok, vagy új-zélandiak. A görögök mégiscsak a szomszédaik. Biztos csak eltévedtek hazafele menet.

De nem így történt. Pl. gyanús volt a jobb kezükbe levő puska. Meg a bal kezükben levő is. Ráadásul mind a kettővel lőni kezdtek. A törökök a meglepetéstől gyorsan hátrább vonultak, és beültek egy szimpatikus bokorba. És ha már ott ültek, akkor gyorsan főztek egy kávét.

Miközben így ültek, és vidám tábori dalokat énekeltek szultánokról és elgurult fejekről, hallják, amint a görögök már a jövendő győzelmükről beszélgetnek. Ebben viszont nemcsak az szerepelt, hogy fél Anatóliát elfoglalják, hanem hogy a döner szerzői és forgalmazási jogait is megszerzik!

Na, ez már sok volt a törököknek. Otthagyták a kávét a bokorban, népdallal, mindennel együtt, és nekiestek a görögöknek. A dühük nem ismert határt, egészen Izmirig kergették őket, ahol hajóra rakták őket, és hazaküldték őket. Még integettek is nekik. De valahogy a nagy kavarodásban ki tudja, hogyan, a szultán is felkerült az egyik hajóra. Ráadásul megkötözve. Mégiscsak hallatlan esemény. Hát nem is beszéltek róla inkább. De így, hogy a szultán eltűnt, a görögök hazamentek, az angolok meg khüm angolosan távoztak (a franciákat meg mindenki elfelejtette, még ők maguk is), nem lehetett mit tenni, ki kellett kiáltani a köztársaságot. Ezzel mindenki egyet is értett.

A nagy eseményre 1923. október 29-én került sor. Vont nagy ünnepség, dinóm-dánom. Sajnálták is, hogy a szultán pont egy ilyen fontos eseményről marad le. De reá gondolva ittak is az egészségére egy teát. Annál is inkább, mert komoly probléma akadt a kávé ellátással, miután az afrikai átjáró az angolok kezére került. Minek nekik a kávé, ha egyszer mindig teáznak? No jó, akkor majd a törökök megmutatják, hogy ők jobban teáznak, mint az angolok. Igazi török teát kevertek ki. Nem ám valami puha nemes-urasat, amelyik félti a bélrendszerét. Igazi anatóliai tigrist! Amelyik már akkor kiüti és szétmarcangolja az embert, amikor még csak a reklámban látja a Tiltott szerelem sorozat közepén. Ilyen kell annak a töröknek, aki kiáll a keleti hegyi határban a mínusz 35 fokban az oroszok elé!

Híj! Az oroszok! Róluk teljesen megfeledkeztünk a nagy kavarodásban! Na mindegy, úgyis megfagytak, míg vártak a csatára. Pedig a törökök szóltak, hogy 5 perc, és ott lesznek.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
A Török Köztársaság Ünnepe, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

2 Replies to “A Török Köztársaság Ünnepe

  1. Ismét szénné röhögtem magamat! Miért nem ilyen történelem tanárom volt? Akkor talán emlékeznék is valamire ebből a tantárgyból. 😀

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Köszönjük! 🙂
      Lassan összegyűlik egy teljes Török Függetlenségi Háború. 🙂 De sajnos bele kellett tenni néhány csúsztatást (még így is kevesebb, mint pl. a Szulejmán sorozatban 🙂 ). Pl. a szultán nem akkor került hajóra, hanem csak később . E miatt nem hiszem, hogy egyhamar bekerülnék az oktatási rendszerbe.
      Annál is inkább, mert a legfontosabb rész teljesen kimaradt ebből az írásból, meg úgy a többiből is: miért lett jobb, hogy az oszmánok helyett köztársaság lett. És miért lett más az atatürki demokrácia, mint más európai.
      Már jóideje gondolkodom, hogy egy ilyet is összerakok, de azzal nem lehet poénkodni.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .