A magyar dolgok török megfelelői

Idekint élve, a távoli űrállomáson, ahova a NASA csak néha küld egy adag túró rudit, abból kell dolgozni, ami van.

Ami pedig van, az sokszor nagyon más, mint az otthoni.

Jobb a helyzet azzal, ami nincs, mert az nincs és kész. Nincsenek meglepetések.

Akkor lássuk!

Kezdjük a disznó alapú dolgokkal.

Először is a hiedelemmel ellentétben Törökország nem muszlim ország, hanem muszlim többségű ország. Igaz, ez a többség 99% felett van, és a maradéknak is egy komoly része olyan vallást követ, akik szintén jobb szeretik a disznót nem enni, de mégcsak nem is látni.

Meg e mellett vannak, akik mégiscsak az igazhitet támogatják, de szerintük az égiek nem látnak be a sűrű erdő közepére, ahol vaddisznóból készül a vacsora. De ez egy másik kategória…

Tehát ez a kisebbség már bőven elegendő, hogy valós igény legyen disznóhúsra. Egy oldal szerint évente 300 ezer tonna disznóhús kerül feldolgozásra. Egy másik szerint pedig évente 50 tonna import érkezik. Egy harmadik szerint ebből 50 az USA-ból. Eléggé homályosak az adatok, és utána kéne járni, de most nincs kedvem. Ráadásul az infókat nehezíti az is, hogy a malac egy mumus, amivel sokakat lehet ijesztgetni, így rengeteg összeesküvés-elméletes oldal van, ami szerint éppen ebben vagy abban található röfögő összetevő. Sok külföldi élelmiszerre ezért nagybetűkkel rá is írják, hogy ebben nincs (pl. csokikrémre).

Vagyis komolyabban bele kellene mélyedni a témába, hogy pontos adataink legyenek. Így most legyen elég annyi, hogy van. Malac farm is van, és feldolgozó is. Meg import is.

Így, ha valaki nagyon nekilendül, akkor találhat disznóhúst, és disznóhúsból készült terméket. Én személy szerint Kadıköy (Moda) kerületben már belefutottam a sima sarki közértesnél. De Şişli, Beyoğlu, Arnavutköy és más, jellemzően keresztények lakta környéken rövid keresgéléssel már találhatunk. Ráadásul Beyoğlu-ban és Nişantaşı-ban több étteremben is felbukkantan. Legtöbbször a bacon formában.

Viszont mindezek ellenére a török malachúsok messze elmaradnak a magyarországiaktól. Több örmény-török ismerősöm is szeret Magyarországra járni egy kis disznótúrára. Ennek oka nemcsak az, hogy Anatóliában az alacsony kereset miatt nem sokat fejlődött a malacos ágazat, hanem mert Magyarországon a folyamatosan oszmán-osztrák háború miatt csak a disznó maradt, amit meg lehetett enni. Se nem vitték el, se nem szaladt el. Így, ha igaz a statisztika (forrás nincs), akkor Európában a legtöbb malacot fogyasztó nép messze a magyar.

Na jó. De mit kezdjünk ezzel az infóval mi, akik itt vagyunk, és másra se vágyunk, mint esti szalonnasütésre, pálinkával és énekléssel? Jobb híján hazajárunk enni. 🙂

Szerencsére a török ételekre nem lehet panaszunk. Eléggé jók ahhoz, hogy sokáig kihúzzuk szalonna és hasonlók nélkül. Egyesek pedig megközelítik az eredetit. Az adana kebab íze pl. nagyon hasonlít a sült kolbászéra. A macar salami pedig a párizsiara. Bár jóval szárazabb. Ez igaz az összes húsra is.

A virsli pedig… sok féle van, és nem rossz. Tegyük hozzá, hogy otthon se találni könnyen olyat, aminek egyáltalán íze is van. Viszont nagyon jó fűszeres kolbászokat találhatunk. Nekünk kedvencünk a Kastamonu tartományban készült (Kastamonu sucuk). Ő egyébként füstölt, így használható olyan helyzetekben is, mint pl. a bableves.

A bableves, meg a sárgaborsó nagyon jó lesz még a füme et-el is, ami füstölt húst jelent. Így őt is bátran használhatjuk.

Összességében tehát megvagyunk disznóval és disznó nélkül is. Fél lábon, de megvagyunk. Csak az az igazi szalonna… olyan tényleg nincs… Na mindegy.

Hasonló kategória a töpörtyűs pogácsa.

Végül is, ezt már otthon is teljesen disznómentesen megoldották, amikor is libatöpörtyűből készült (van olyan egyáltalán, hogy disznótöpörtyű? Csak én vagyok túl városi). De ilyen sincs Törökországban. Aki mégis látott, az szóljon!

Helyette már fejlesztjük az alternatívát: darált marhahúsból (kıyma), amit ugye minden sarki hentesnél könnyen be lehet szerezni. Köftébe valót érdemes kérni, hogy zsíros legyen, mert az fontos egy jó töpörtyűs pogácsába. Ennek ellenére valami még hiányzik… Nem rossz, de még nem az igazi.

A húsok után lássuk a tejes dolgokat! Én azt tapasztaltam, hogy a tejtermékek még akkor is nagyon különbözőek lehetnek egy-egy országban, ha a nevük ugyan az. Törökországban a legjobb példa erre a vaj és a joghurt. Ez a kettő nagyon más tud lenni. Ráadásul a török vaj is nagyon sokféle lehet.

Szerencsére a modernizálás/globalizáció/kitudja mi miatt az üzletekben kapható több véle és több márkájú margarin. Külön sütésre is, meg külön kenyérre kenésre is. Hajra kenőset még nem láttam. A sarki sajtbolban pedig házi jellegű, de még igazi tehén-szagú vajjal is találkozhatunk. Egy jó laktató vajaskenyér után pedig kétszer felmászunk a Galata-toronyba, és máris ledolgoztuk a frissen felszedett felesleget. 🙂

Tehát ezekkel csak egy kicsit kell kísérletezni, majd mindenki ráérez, neki melyik jött be a legjobban.

Sokan keresik azt, amit Magyarországon teavaj-nak hívtak. Ehhez legjobban a kaymak hasonlít, ami fölet jelent. Sokak szerint ez már tökéletes!

Nem egyszerű viszont a tejföl és a túró. Többen mondták, hogy a török joghurtot keverik a tejszínnel (krema), így ez az egyik járható út. Másik pedig a tejföl házi elkészítése, ami roppant egyszerű, és még túrónk is lesz. Itt jelentősen a tej tud befolyásolni. Így ha elsőre nem sikerül, ne adjuk fel! Próbáljunk másik tejet!

Azért is érdemes otthon kidolgozni a házi labort, mert míg a török joghurt a legtöbb ételbe tejföl helyett jó, sőt! kitűnő, addig a túró már sokkal kevésbé. És igazán jó túrót csak a piacon, a falusi piacon lehet kapni. Bár néha a Migrosban is sikerül jót kifogni a pultnál. A túró neve egyébként çökelek, de inkább a hozzá hasonlót, a lor-t árulják. Sajnos az utóbbi inkább hasonlít egy ízetlen sajtra, mint rendes túróra.

Itt viszont érdemes kitérnünk arra, hogy kellő utánajárással, főleg a sajtboltokban, találkozhatunk az úgynevezett narancssárga túróval, a sürk peyniri-vel. Ezt akar salátával, akár magában (szurokfűvel (oregano) (Törökországban kekik-el), sóval, olívaolajjal és nigellával (çörekotu – fekete kömény) fűszerezve) lehet enni. És nagyon finom! No de mire erre rájöttünk! Érdemes kipróbálni! 🙂

Aztán lássuk még, mi az, ami hiányzik, és problémát okoz?

Nos, zöldségekkel jól el vagyunk látva. Kivéve a fehér répa. Itt nincs mese. Kezdeti időszakban érdemes otthonról hozni, és teletömni vele a mélyhűtőt. Persze nem árt már otthon előkészíteni, hogy csak azt cipeljük a repülőn, amit tényleg megeszünk. A sárrögök és a traktorgumi maradványok maradjanak csak otthon.
Később pedig már akár magokat is hozhatunk.

Hasonló kategória a zellerlevél is. Vagy szárítottat hozunk, és őrizgetjük, vagy magunk neveljük. Lehet egyébként itt is találni a zöldségesnél (kereviz) és nagyon kedvelt étel, de a levele a kukában köt ki. Így össze kell haverkodni a zöldségessel, hogy inkább nekünk adja oda őket. Érdemes arra hivatkozni, hogy külföldiek vagyunk, dilisek vagyunk, és tényleg a szemétből szeretnénk levest főzni, mert az úgy finom, stb..

A legnagyobb meglepetés a kömény esetében volt. Ilyen ugyanis van a törököknél. Csak mégse. A kömény egyenes fordításban kimyon. Csakhogy ez az, amit mi római kömény néven ismerünk. A „magyar” köményt frenk kimyon néven kell keresnünk a fűszeresnél, és nagyon drága. Már ha találunk. Érdemes inkább otthonról hozni belőle. Sokat. Köményekről eszmefuttatást, lakástüzet és hasonlókat itt találhattok.

Fűszereknél egyébként is zsákbamacska van. Mivel a legtöbb (van vagy 4) szótár teljesen kihagyja ezt a témát, még régebben mi csináltunk egy fűszerszótárt. De fontos tudnunk, hogy még ha ugyan arról a növényről is van szó, nem feltétlenül ugyan azt a részt használják, és ugyan úgy készítik elő. És nem biztos, hogy megtaláljuk. Az Eminönü Fűszerbazárban, és Kadıköy-ben azért sokat meg lehet találni. De még így se mindet. Érdemes listát készíteni, majd Magyarországra dömperrel menni.

Lássuk, mi van még?

Ja! Balta! Na de hát az itt is balta. Ráadásul még törökül is… hasznos szerszám a konyhában…

No, ez az én listám.

Most jössz te! 🙂

Te hogy oldod meg Törökországban ezeket a dolgokat?

És egy kérdés a más országban élő magyaroknak: nektek mely „alapanyagok” hiányoznak a legjobban, amit nem tudtok beszerezni, vagy csak barkácsolással lehet előállítani?

A magyar dolgok török megfelelői, 10.0 out of 10 based on 6 ratings

---