Aşure

A Cukor Ünnep és a Hús Ünnep (Áldozati Ünnep) elérkeztünk az év legkevésbé diétás időszakába: a puding hónapba! (valamikor nemrég kezdődött).

Pudingot enni pedig kötelező!

Történt pedig egyszer, hogy mindent elárasztott a víz. És most kivételesen nem azért, mert a Vízművek keze lett volna a dologban, vagy mert az átkozott kölkök már megint a nyitva hagyták a csapot a fürdőszobában.

Ezúttal a vizet az égiek küldték. Mi sem mutatta meg ezt jobban, minthogy a víz is az égből esett.

Hiteles források pedig tudni vélik, hogy az égben sem maradt nyitva a csap, hanem előre eltervezett szándékkal került víz alá a Föld. Ráadásul a tervek az Égi Hivatalban megtekinthetőek voltak, de csak egy fellebbezés érkezett. De őt is végül a bizottság teljes létszáma (1 tag) döntése alapján egy hajó, pontosabban egy bárka tervével kárpótolták.

De ha már úgyis vízi szállítóeszközt épít, akkor pakolja már bele az állatokat is – állt a határozatban.

Noé, hiszen hősünk ki más lett volna, ezek után nekiállt bárkát építeni. Ami nem is ment olyan nehezen. Tudván az elkövetkezőket, hosszú lejáratú hiteleket vett fel. De előtte még ügyesen tapogatózva megérdeklődte a fentiektől (1 fő), hogy mégis mi az állat definíciója. Hátha olyanok is beletartoznak, akik bár embernek látszanak, de egyáltalán nem úgy viselkednek.

Negyven napon és negyven éjszakán keresztül készült a bárka. Meg még hét napon és hét éjszakán keresztül. Meg még… sok napon át no! De aztán csak megeredt az eső. Pont mikorra a bárka elkészült. Így Noé, és a családja, no meg az állatok még időben be tudtak menekülni a biztonságos fedélközbe.

Majd megint negyven napon és negyven éjjelen keresztül dülöngéltek, miközben kint megállás nélkül szakadt az eső. Mígnem az is elállt, és elcsendesedett minden. Csak az oroszlán felől jöttek furcsa hangok, ahol is a szőrzet tulaja és annak gyomra egyszerre morgott, hogy nem így volt a szerződésben. Mert az oké, hogy nem első osztályú helyen utaznak, de azért mégiscsak annyi kecske van itt, miért nem lehet megenni belőle néhányat? Miért kell mindig csak krumplit enni?

Szerencsére Noé családja jól értett az alkalmazott pszichológiához, és a karatéhoz, így hamar meggyőzték az oroszlánt arról, hogy inkább maradjon a bió-krumplinál, mert a kecskék esetében ki tudja, hogy milyen adalékanyagokat faltak fel. Itt van mindjárt az ajtókilincs, amint éppen most evett meg az egyik kecske. Az oroszlán is könnyen beláthatja, hogy a gyanús fémeket tartalmazó állat emésztése nem feltétlenül egészséges. Bár ekkor az oroszlán rákérdezett, hogy vajon a kecske miért választja mégis inkább az ajtókilincset a krumplit helyett, ha az egyszer annyira jó, a Noé család ezt a problémát is lerendezte. Hiszen, mint fent említettük, értettek a karatéhoz is.

Na tehát, miután elállt az eső, és nem maradt semmi, csak Noé és a bárkája több ezer állattal, mindenki nagy lelkesen várta, mikor bukkannak végre a szárazföldre.  Főleg Noé, aki kezdett egyre inkább az oroszlánnal egyetérteni. De ezt így nyíltan nem merte megmondani, mert mint ahogy fent már említettük, a családja eléggé jól tudott karatézni. Noé viszont nem volt jó az úszásban.

Egyik nap aztán megakadt a bárka, mégpedig egy hegy tetején, az Araráton (ma Törökország keleti felén található, egy bárka alatt). Ez pedig egyértelmű jele volt annak, hogy véget értek a megpróbáltatások. Mindenki nagy boldogan elkezdett táncolni. Leginkább az oroszlán ugrált boldogan, aki közben titokban zsírkrétával felírta a kecskékre a nevüket, úgy mint reggeli, uzsonna, ebéd, stb…

Ahogy így ugrált örömében, egyszercsak beszakadt alatta a padló, és beesett több tonna rizs, bab, csicseriborsó és cukor közé.

Tényleg! Mi hoztunk ilyet is!

csapott a homlokára Noé. Pont oda, ahol éppen egy szúnyog tanyázott. De az emberiség legnagyobb pechére a szúnyog az utolsó pillanatban elmenekült, így ő is megúszta az Özönvizet. Ennek emlékére szokták az emberek ma is homlokon csapni magukat. Ugyan ennek az emléknek az eltorzult változata pedig, amikor a másikat csapják homlokon. Lehetőleg egy buzogánnyal.

A nagy örömükben, hogy végre krumplin kívül mást is lehet enni, azt se tudták, mit főzzenek először. Ismét Noé oldotta meg a helyzetet: mindent összekevert egy kupacba, és megfőzte. Persze csak miután az oroszlánt kihalászták a kupacból.

Mindenki meglepetésére az így készült puding nagyon finomra sikerült. Ország-világ a csodájára járt. Ami jelen esetben egyetlen bárkát jelentett. De még az oroszlán is elismerően bődült egyet, miután 12 adag pudingot megevett. Gyorsan fel is írta a receptet egy arrajáró zebra hátára. A csíkok miatt ez könnyen ment.

A recept pedig pár évezreddel később egy ankari magyarhoz került, Piştihez.  Ő pedig osztotta meg velünk, a nagyvilággal, és a Facebookot figyelő titkosszolgálattal.

Hozzávalók (a mértékegység pohár 2 dl-es vizespohár) :

2,5 pohár búza
1 pohár csicseriborsó
1 pohár száraz fehér bab
1 pohár aszalt sárgabarack felkockázva
1 pohár aszalt füge felkockázva
1 pohár mazsola
1 kg cukor
3,5 liter (18 pohár) víz
1 db narancs darabolva, a héja reszelve
10 db szegfüszeg
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 pohár aszalt fekete ribizli
1 pohár dióbél apróra vágva
1 pohár török mogyoró

a díszítéshez:
1 pohár gránátalma (belső piros bogyói)
1/2 pohár fenyőmag
1/2 pohár tört mandula
1/4 pohár őrölt pisztácia

A hozzávalókat egy nagy fazékban összekeverjük, egy éjszakán át ázni hagyjuk. Másnap lassú tűzön, néha kevergetve sűrűre főzzük (méz vagy puding sűrűségűre), ez kb 2 óra!
Kis tálakba töltjük, hagyjuk kihűlni, megdermedni, majd a díszítő anyagokkal megszórjuk.
Fenti adag kb 20 kis tálkányi lesz.

Afiyet olsun – jó étvágyat!

Forrás: Pişti

Ha mindent jól csináltatok, így néz ki:

Aşure, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---