76. alkalommal emlékezett meg az egész Törökország a nagy vezér, Atatürk haláláról.
Mint minden évben, ezúttal is sok különleges esemény volt, az egyébként sem mindennapi alkalomra.
Musztafa Kemal Atatürk 1938. november 10-án, 9:05-kor halt meg. Ez okból minden év november 10-e róla szól. Mégpedig egy különleges módon emlékeznek meg a köztársaság magelalapozójáról. Ezen a napon 9:05-kor egy percre megáll az élet. Megszólalnak a szirénák, és mindenki mozdulatlan marad.
Ez csak 1 perc, és nem kötött helyhez sem. Nem hasonlít arra, amikor még Lenin bácsi szobrához mentünk el zászlót lobogtatni. 1 percet pedig bárki tud áldozni egyszer az évben. És tényleg mindenki tud. Érdemes megnézni a tavalyi képgalériát az eseményről.
Ez tehát egy olyan emlékezés, ami nem kötelez semmi különlegesre. Nagyon egyszerű. Mégis egy egész ország úgy mozdul meg ilyenkor, hogy állva marad. Egy percig.
Bár nem kötelező, de ilyenkor mégis sokan választják a zászlólobogtatást, és a történelmi helyszínek látogatását. A Dolmabahçe Palota ilyenkor tele van a látogatókkal. A belépés ezen a napon ingyenes. Bár csak egy szobára korlátozódik, oda, ahol Atatürk meghalt. De nem is akar senki máshova bemenni. Hiszen nem a szultánok utolsó napjainak otthonát szeretnék csodálni az itt jelenlévők, hanem emlékezni jöttek.
A másik helyszín pedig nem más, mint Ankara, az Anıtkabir. Ez Atatürk mauzóleuma, azaz itt van eltemetve. Úgy hírlik, az idei látogatók minden rekordot megdöntöttek.
Ezen fő események mellett minden évben számtalan magán akciót is láthatunk. Egyik-másik egyszerű (pl. hatalmas zászlóval lezárják a főutat), míg másik roppant kreatívok. Ilyen volt Izmir, ahol színházi színészek alakították a 76 évvel ezelőtti újságok egyik fényképét: a síró nőket. Természetesen az elmúlt évtizedek alatt a kép kissé megsárgult.
Az idei év nagy látványossága pedig az volt, hogy minél több ember kapcsolódjon össze, zászlókkal. Több helyszínen is összeálltak az emberek. Pl. a Dolmabahçe Palota előtt. Végül a leghosszabb sor a Kadıköy tengerpartján állt össze. Egészen Maltepe-ig ért a sor, ami legalább 10 km-t jelent.
Minden évben különös figyelmet szentelnek a Boszporusz-hídra. Ez egy olyan pont, ami Isztambulnak a közepén van, így akit itt ér a 9:05-ös időpont, az igazán különleges élményben részesül. Éppen ezért sokan direkt ekkorra időzítik az átkelést (előbb érkeznek, majd leparkolnak az út szélén, ami nem kis torlódást okoz az egyébként sem üres reggeli forgalomban, de ilyenkor senki se haragszik). Az emberek zászlókkal, de még old-time autókkal is készülnek. Idén pedig valaki (Namık Ekin – 72 éves nagypapa) még ejtőernyőt is vitt magával. És ha már így tett, hát le is ugrott a hídról. Ráadásul mindezt pont a megfelelő időbe: 9:05-kor. Ezzel pedig új rekordot is felállított: legidősebb ember, aki a legalacsonyabbról ugrott, és a legalacsonyabban nyitotta az ernyőt. Mint később kiderül, kapott erre engedélyt az önkormányzattól.
Végezetül pedig mi is kimentünk az idén. Mégpedig a Dolmabahçe Palotával szemben, Kabataş-nál sikerült videóra venni, miként zajlik az a bizonyos 1 perc. (a 9:05 a videón 1:20-nál kezdődik)
[iframe src=”//player.vimeo.com/video/111512927″ width=”500″ height=”375″ frameborder=”0″]
Látom az órák is megálltak…… 4 perces 1 perc volt (vagy csak türk bir dakika?)
És gondolom,mindeközben a hátad mögött,a stadionomban is megálltak az építőmunkások! 🙂
Néhányan kijöttek megállni. 🙂