Isztambulban az egyforma boltok egy kupacban vannak. Így amolyan bazár szerűségek alakulnak ki. Nem ritkán pedig akár egy egész kerület is egy terméktípusra (pl. fűszer, lámpa, gitár, traktor, stb..) specializálódott.
Ilyenkor a kívülálló azt gondolná, hogy ahol ekkora a konkurencia, ott a felszín alatt valóságos háború folyhat, és gyakoriak a véletlen balesetek.
A valóság viszont nagyon mást. Az ellenfelek nagyon is jól megférnek egymás mellett. Sőt! Még segítik is egymást!
Számtalan oka van, hogy Isztambulban a hasonló cégek egy helyre gyűlnek. Lehet földrajzi, mint pl. a Fűszer bazár esetében. A fűszert szállító hajók ugyanis ide tudtak kikötni biztonságosan. Tehát a legegyszerűbb, ha mindjárt itt is árulnák. Lehet történelmi oka is. Pl. a Fűszer bazár esetében ma már nem hajón érkezik a legtöbb fűszer (vagy ha mégis, akkor azok igencsak nagy hajók). De mivel legalább 1500 éve ott árulják a fűszereket, nincs értelme új helyet keresni. De az is lehet az ok, hogy ott van a vevői kör, ott fogják a végterméket felhasználni. Vagy csak valakinek sikerült egy jó üzletet nyélbe ütnie, mire a többiek is odaköltöztek mellé, hátha nekik is sikerülni fog.
De akármi is a fő kiváltó ok, mára már a hasonló boltok szépen (vagy csak úgy, össze-vissza) egymás mellett találhatóak. De ne csak pár üzletecskére gondoljunk! Hanem akár ezernél több boltra! Ráadásul lehet, hogy valami lepukkant hátsó kisutcai lukat látunk, de valójában az egyik világmárka központ boltja az, ahova belépünk. Ráadásul a kellemetlen gondolatokat ébresztő előtér után nem ritkán kiderül, hogy egy 6-8 emeletes komplexumban vagyunk. Hát ja, a bejáratot az egyik kuzin adta kölcsön. Olyan 400 évvel ezelőtt. Valójában a bolt ott van hátul.
Ilyen helyeken azt várnánk, hogy nagyon erős a konkurencia. És ez így is van. De nem úgy, ahogy arra számítanánk. Nem a lövészárokból figyelik egymást a különböző boltok. Nem csapnak le azokra, akik csak a macskák elől akartak valahova bemenekülni.
A konkurencia inkább azt jelenti, hogy az árak többnyire egységesek. Vagyis mindegy, kihez fogunk bemenni, mert a termék ugyan annyiba kerül, mint a szomszédban (a turistás bazárokra ez nem érvényes, ahol a kapuban vannak a legmagasabb árak, hátha egyesek már ott kiköltekeznek és nem mennek beljebb). Az itt dolgozok nagyon is pontosan tudják, milyen termék milyen áron van 500 m-es környezetben. Ezzel pedig a közösség ereje is érvényesül. Így senkinél nem lesz se drágább, se olcsóbb a termék. Csak próbálná meg valaki!
Tehát mindenki nagyon pontosan tisztában van a környékbeli boltok átaival. Ez pedig azt jelenti, hogy a termékeivel is. Így viszont egy olyan jellegű összedolgozással találkozhatunk, ami máshol ritka. Márpedig azt, hogyha valami nincs az egyik boltban, akkor beajánl a közelben egy másikat, ahol jó eséllyel próbálkozhatunk. Csak ritkán fordul elő, hogy megpróbálnak valami olyat ránk erőltetni, ami mégcsak nem is hasonlít arra, amit keresünk.
Természetesen az a bolt, ahova így jutottunk, majd legközelebb ő fog átküldeni valaki ebbe az üzletbe.
Valahol ez egy olyan hozzáállás, hogy a mind egy cipőben járunk elv. Ma én segítek, holnap nekem segítenek. Az elégedett vevő mindenkinek jó, míg egy rossz hírnév az egész bazárra kárt hozhat. És így a konkurens cégek mégiscsak egy közösséget alkotnak. Segítik egymást. És nemcsak így. Ha valakinek elromlik a kártya leolvasója, akkor a szomszédét lehet használni. Ugyan így az ÁFÁ-s számlás tömböt is. Vagy a telefont, faxot, stb…
Mindehhez még hozzájön, hogy a törökök hűséges vásárlók. Nagyon ritka az, hogy az így átküldött emberke a későbbiekbe is oda fog visszajárni (kivéve persze, ha csak ott kapja meg, amit keres). Eleve a törökök nem úgy mennek be egy ilyen üzleti komplexumba (török nevén han), hogy végigjárják az összes boltok. Nem. Ők már korábban valakinél felvetették a problémát (kell egy U-cső) aki segített nekik (menj el a csőbazárba), és tippet is adott, hol lehet a keresett terméket megvenni (keresd Ali-t, de ne a szakállast, hanem aki mindig kockásban van!). Így a török vásárlók tudatosan vágnak át az ezer bolt színes kirakatai előtt, hogy ahhoz az egyhez jussanak el, amelyiket nekik ajánlották. Csak akkor állnak meg, ha valami tényleg kiüti az ingerküszöböt. Mondjuk, mint ahogy egy kozmikus anomália üt ki egy kisbolygót a csillagközi térbe. Ilyen lehet mondjuk egy villogó szemű robotmacska.
Érdemes még azt is tudni, hogy a belvárosban roppant magasan a bérleti díjak. A hely pedig kicsi. Ismét visszatérve a fenti példára, tényleg nem érdemes a látszatra adni. Tényleg nagyon gyakori, hogy a múzeumba illő kis boltocskának a város szélén van egy hatalmas raktára. Meg esetleg több üzlete is. Így lehet, hogy tényleg, még török módszerrel sem fér el egy biliárdasztal az üzletben, mégis több típust és méretet árulnak. Mi majd egy katalógusból választjuk ki, és mire hazaérünk, már ott is lesz.
Mi legtöbbször a gyógyszertáraknál tapasztaljuk, hogy a doki által kért készítmény nincs az üzletben. De pár telefon, és valamelyik szomszédból áthozzák. Ha ott sincs, akkor pedig este 8-ig behozzák a raktárból, és ki is szállítják.
A patikák házhoz szállítása egyébként is roppant praktikus. Főleg ha fáj az ember feje, vagy beszorult a legkisebb szobába.
Konkurencia,
- Béla supermarket (1.000)
- Március 15. - első év (1.000)
- Az óraátállítás Isztambulban (1.000)
- Most igen vagy nem? (1.000)
- Kultúrális ütközések (1.000)
- Ramadán (Ramazan) 2014 – a közepe (RANDOM - 1.000)
Ez így igaz, tapasztaltam, mikor tankolni kellett és azt mondták, hogy itt nem lehet euro-val fizetni, de menjek át 200 m-re a másikhoz, ott igen.
MI ezt a busztársaságoknál tapasztaltuk meg először, amikor a kinézett társaság nem ment akkor és oda ahova mi akartunk (persze kiderült később hogy félreértés volt és mégiscsak mennek, de ehhez kellet a nálunk levő papir, hogy de mi fb-n Alival lebeszéltük, hogy lesz két hely azon a járaton 🙂 ) szóval akkor volt az, hogy simán átkiabáltak a kettővel arrébb levő társaság pultjához, hogy lenne itt két turista, akik oda akarnak menni ahova a ti is buszotok is megy.
Vagy amikor Fethiye-ben, a kajáldában nem volt Raki, akkor a szomszédból hoztak.
De tényleg számtalan példa van még, amikor nem elhajtanak mint itthon ha valami nincs, vagy nem olyan van, stb. hanem átküldenek a konkurenciához.
Persze a mi európai mentalitásunkkal ez tényleg fura, már 2009-ben megjegyeztem, amikor először voltunk kint, hogy a törökök biztos nem ismerik a dögöljön meg a szomszéd tehene is mondást
Ez nem csupán 34-re jellemző,szerintem így van egész TR-ben! Legalábbis Ankarában,a szállodánk utcája a legvégéig tiszta műszaki boltból állt mosógép,plazma tv,ameddig a szem ellát! 🙂
„…mert a termék ugyanannyiba kerül, mint a szomszédban.”
CyberMacsnak abban nagyon igaza van,hogy ez a turistás bazárokra nem érvényes! Egész más (ellenkező) tapasztalataim voltak İzmirben,az ottani bazár ékszerüzleteiben!