Betti talált nekünk egy kis hazait. Mégpedig Ázsiában! 🙂
Sajnos az eladó nem tudja, hogy került hozzá a magyar paprika. Egyik reggel csak úgy megállt a kamion a ház előtt és lerakott pár mázsa paprikát, majd elment.
Tehát kétség nélkül, vagy a kölköket kell letiltani az internetről, vagy az asszonyt a teleshopról. Esetleg a sarki rakı árussal lenne ideje elbeszélgetni egy kicsit…
Akárhogy is,kétségek nélkül magyar a paprika. Nemcsak azért, mert rá van írva (amit külön Betty kérésére tett meg az úriember), hanem mert el is lehet velük beszélgetni, eléneklik a Himnuszt, és pár Petőfit is tudnak!
A helyiek persze egzotikumként kezelik. Kérdezik is az eladót, hogy mit lehet belőle főzni. Ő pedig tudja a tuti receptet!
ööööööööööööööööööööö
Érdemes tudni, hogy mint minden országba, Törökországba is roppant nehéz élelmiszer behozni. Minden egyes behozatalkor minden áruból tesztet kell küldeni Ankarának, ahol azt laborban jó alaposan megvizsgálják. Ez nemcsak hogy nincs ingyen, de sokáig is tart. 3-4 hetet kísérletezgetnek vele, ülnek rajta, esetleg Gizike nénit megkínálják vele akit ezután megfigyelés alatt tartanak. Pl. az öltözőben…
Éppen e miatt nem érdemes kis mennyiségben élelmiszert behozni. Pedig sok olyan dolog van Magyarországon, amit a törökök imádnának. Ilyen az Erős Pista. Persze utána ezeket el is kell adni. Még azelőtt, hogy megromlana.
Leginkább a közértben látható a különbség a helyi és a külföldi élelmiszerek között. Az ár legalább a duplája!
Ezek miatt mindig örülünk, hogyha olyat látunk, hogy valakinek sikerült megbirkóznia az adminisztrációval, és végül mégis eljutott a piacig. Hát még ha sikerül is eladni!
Törökországban pedig nagy kultúrája van a paprikának.
Az egyik fajtája, a vékony és hosszú zöld, szinte minden grillezett és nyárson sütött étel fő társa a paradicsommal együtt. Azaz a kebab és a köfte mellé szinte mindig kapunk egy zöld paprikát is. Ezek néha nem erősek. De csak néha. Nagyon-nagyon néha.
Ugyan ez a paprika a reggeliző asztalon is sokszor szerepel. Vagy csak úgy elfogy tv-zés közben.
A másik nagy kedvenc pedig a nagyobb méretű, amit jól tele lehet tömni (dolma – töltött) darált hússal, vagy valami mással. Ez a dolma, ami a törökök egyik legnépszerűbb étele. Igen, még a kebabbal is kedveltebb.
Savanyú paprikával is gyakran találkozhatunk. Ő pedig a turşu.
Mindebbe a palettába már tényleg csak a magyar paprika hiányzik. Kíváncsian várjuk, mi lesz az jövője. Az árus elmondása szerint megpróbál még többet szerezni belőle. 🙂
No, és akkor lássuk a paprikát. Valahogy ki kellene derülnie, hogy valóban paprikáról van-e szó, nemcsak IKEA kellékről. Nem is beszélve arról, hogy biztosan magyar?
Elsőnek mindjárt megállítottunk valakit az utcáról, hogy harapjon egyet. Mármint a paprikába. Technikai okokból mi nem vállaltuk, mert ki írná meg a cikket, ha idő közben kifeküdnénk?
Hmm…! Hát ez paprika!
Finom!
No, az első teszten túl vagyunk. És nyum-nyum…tényleg jó. Meg paprika meg…
20 perc múlva
Nyam…
40 perc múlva
Szóval… Most már csak azt kellene eldönteni, hogy tényleg magyar-e a paprika. Mondjuk szavaljon el egy Petőfi verset, vagy hasonló. De hát elfogyott… nincs mit tenni..
Frissítés: A paprika valójában Antalya-ban nő, növöget. Valamikor, jó régen, mag formájában került Törökországra. Valószínűleg nem a szél hozta. Bár lehetett egy Szél nevű illető hozta be az országba. Tehát csak nevében magyar a paprika. Valójában kettős állampolgár.
Persze ettől még magyar termék néven árulják otthon. És nem ő az egyetlen (brokkoli, paradicsom, stb…)
- Magyarország füzet (1.000)
- Bem Apó az Oszmán Birodalomban (1.000)
- Isztambuli Feriköy (protestáns) temető, ahol a 1848/1849-es szabadságharc magyarjai nyugszanak (1.000)
- Nusaybini magyarok (1.000)
- Rákóczi sír(helye) Isztambulban (1.000)
- Bartók Béla emlékhét Isztambulban - 2015. február 23 – 28. (RANDOM - 1.000)
Hajlamosak vagyunk azt gondolni,hogy amelyik paprika fehér, az biztosan magyar. 🙂 Ezzel én is így vagyok. A fenti képen szereplő viszont nem a klasszikus hegyes végű madzsar, hanem betűrt, blocky-típusú. Ezeket a fajtákat gazdaságosabb termeszteni, főleg az őszi időszakban: gyorsabban kineveli a bogyót, kisebb a hőigénye, rosszabb fényviszonyok mellett is köt, szemben a kaliforniai, vagy kápia paprikával. pl. http://www.kertimag.hu/bogyosok/balassa.html
Ui.: Egyszer egy továbbképzésen szót ejtettek a török hajtatott kultúrák méretéről, és hogy milyen dinamikával fejlődik. Hááát…lehet gatyát felkötni az eu-s termelőknek. 😀
Ó! micsoda dolgokat tudunk meg!
Köszönjük!
ui: ugye ez is 1 ok, amiért inkább szeretnék TO-t az EU-n kívül hagyni. Jó dolog a szabad verseny, de csak míg gyenge az ellenfél. 🙂
Igen, amíg a merci gyárban tekerik a csavarkulcsot, az Ali Bey Büfében forgatják a nyársat, vagy a kukásautó hátulján lógnak, nincs baj… de amint a nyugati piac, társadalom „teljes jogú tagjai” (rádióban hallottam 😀 ) szeretnének lenni, valahogy megakad a kommunikáció. Ez nekünk, magyaroknak nem ismerős? Európai integráció? Az mi? 🙂
Hát ez az! Erre szoktam mondani, hogy nem azon kell sírni, hogy miért nem lehet megtermelni, hanem csinálni kell! Egy magyar földműves sírva rohanna el azokról a földekről (sziklás agyag, és az is csak néhány centi vastagon) amiken a törökök mindent vidáman és gazdaságosan megtermelnek. Természetesen tisztelet a kevés számú kivételnek!