Receptekkel nem vagyunk jól ellátva, hiszen mások sokkal jobbakat írnak. De azért néha-néha egy-egy becsúszik.
Most ezúttal egy olyan következik, amihez garantáltan nem kell a tűzoltókat hívni, mert még fagypont közelében is elvégezhető. De mi azért mégis inkább a szobahőmérsékletet javasoljuk, mert akkor biztosan nem fog a kesztyű is a felszolgált ételben szerepelni.
Jah, és könnyű!
Szóval túró.
A törököknél a reggeli az olyan, mint a reggeli ásítás. E nélkül nem indulhat el a nap. És nem mindegy, hogy ásítás közben nem nyeltük-e le véletlenül a kispárnát. Vagy a nagyot. Tehát ettől dől el, hogy szép lesz-e a napunk, vagy sem. Ráadásul Isztambul akkora, hogy fogalmunk sincs, 5 perc múlva hova a bánatba fogunk kikötni, és mikorra fogunk hazakeveredni, így jobb, ha reggel jó alaposan, 2-3 hétre előre telepakoljuk magunkat. Persze Isztambulban minden 12,4 m-en találunk egy éttermet/kifőzdét/utcai árust. De azért akkor is.
A török reggeli alapvető részei a friss kenyér, sajt, olíva, zöldségek, stb… Ezekről itt bővebben. Időnként viszont megjelenik a túró is, ami igazán különlegessé tudja tenni az egyébként sem egyhangú étkezést.
Igen, a túró. Ez az unalmasnak titulált étel alapanyag, amit sokan azért titokban eszegetnek az éjszakában (Törökországban jellemzően az 5-7 kg-os joghurtos dobozok szoktak reggelre rejtélyes módon kiürülni). Megfelelő fűszerezéssel nagyon fel lehet dobni, és akkor nagyon finom.
Megfelelő lendülettel persze a levegőbe is fel lehet dobni, de akkor fennáll a veszélye, hogy a plafonon marad. Rosszabb esetben leesik a csillár. Az pedig nem finom. Higgyétek el nekem!
Ezek a fűszerek és ízesítések a következőek:
Először is kell a túró (törökországi magyaroknak recept itt). A nélkül azért mégse lehet. Persze lehet sózni az üres tányért is, amivel pedig megspóroljuk a költséges diétát. De ahhoz felesleges a tányért összepiszkítani.
Tehát legyen túrónk. Olyan jó túrós. Minél kevésbé hasonlít az ipari kitermelésű szénre, annál jobb. Ebből legyen sok.
Ezután érdemes megsózni. Ízlés szerint, ami nálam a jó alaposant jelenti. Mai világunkban szerencsére mindenféle sókat találunk, akár még színeset is. Így ezekkel jól el lehet játszani.
Ezután jöjjenek a fűszerek. Leginkább a zöldeket érdemes pakolni, mint szurokfű, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, kapor, snidling. Ki-ki melyiket milyen mértékben szereti. A jó, hogy lehet frisset is, meg szárítottat is használni. De akár ki is lehet hagyni néhányat.
A kevésbé zöldek közül érdemes a piros paprikát használni. Vagy a még kevésbé zöld köményt. Főleg a fekete-kömény, a nigellát (errefele çörekotu). Na, ő aztán tényleg nem zöld. Úgyhogy használjunk belőle sokat.
Ha tárgyalás előtt állunk, vagy valamilyen hivatalba kell elmenni, vagy csak simán a főnök elé kell állni és fizetés emelést kérni, akkor mindenképpen pakoljunk bele sok sok fokhagymát is. A biztonság kedvéért dupla adagot. Vagy triplát. Egészséges az. Távol tart bacilust, doktort, és minden más életformát.
Ha mindezzel megvagyunk, és közben – csak úgy, megszokásból – mégsem gyújtottuk fel a lakást, akkor jöhet a lényeg: az olíva olaj.
Érdemes tudni, hogy a legtöbb túró szivacsként viselkedik, így nagyon sok mindent felszív. Így elsőre úgy tűnik, hogy bőven lehet olíva olajjal locsolni, nem árt neki. És tényleg árt, csak egy idő után az egész lakást el lehet vele árasztani (vigyázat! gyulladásveszély! Hát mégiscsak lesz ebben a receptben is tűzoltó??).
Na, és ha ezzel is kész vagyunk, akkor kész vagyunk.
Íme egy olyan kép, ami bár nem sikerült jól, de legalább nagyon rossz se lett. A túró pedig végül nagyon finom volt.
- A macskatáp rejtélye... (1.000)
- Ahol a kultúrák találkoznak: a konyha - 2 felvonás (1.000)
- Nyum Nyum, olívaolaj (1.000)
- Elfogyott a zacskós leves (1.000)
- Az elátkozott befőttes üveg (1.000)
- Köfte recept - Sema verzió (RANDOM - 1.000)