Törökországban minden év november 24-án tartják a Tanárok Napját (más néven Pedagógus Napot). Ilyenkor bár nincs munkaszüneti nap, az iskolákban félig-meddig áll a tanítás, mert ekkor komoly ünnepségek zajlanak. Ez a szülők részéről sok sok virág küldését jelenti.
A Tanárok Napja valójában egy összetett ünnepség. Egyrészt tényleg a tanárokról szól. Atatürk szerint a biztos jövő a megfelelő oktatásban van. Így a tanárok szerepe kulcsfontosságú.
Másrészt a latin betűs írásmódra való áttérésnek is ez a napja. A Tanárok Napja 1981-óta él, Atatük 100. születésnapja alkalmából kapta az elnevezést, aki 1928. november 24-én kapta meg a Nemzet Tanára címet az országgyűléstől.
Ez alkalommal az új írásmódot elemezzük.
Korábbi szituáció
Az Oszmán-birodalom területén a hivatalos írásmód az oszmán volt. Ez egy arab-török-perzsa keverék nyelv. Nem véletlen, hogy a neve nem egy nemzethez, hanem az uralkodó családhoz kötődik. Ráadásul a szultánok anyanyelve nem volt feltétlenül a török, hiszen az anyjuk abból a háremből került ki, ahova a különböző országokból szerezték be a nőket. Az öreg szultánnak egész biztosan nem volt ideje a fiát taníttatni, hanem helyette magán tanárok voltak. Ők sem feltétlenül törökül beszéltek.
Ez az oszmán nyelv egy arabos írással párosult. Nem felelt meg 100%-ban az arabbal, hiszen a török nyelvben olyan hangok is megtalálhatóak, melyek az arabban nincsenek. Ezeket próbálták meg valamilyen formában az arabbal leírni.
Jól látható a próbálkozás eredménye a korabeli történelmi beszámolókon, amikor az oszmán sereg magyarországi vonulását írják le. A városok neve torzult annak ellenére, hogy a mai török írással pontosan le lehetne rögzíteni. Pl. Szigetvár helyett Zigetvar-t írnak.
A helyzetet persze árnyalja, hogy akik a híreket írták, ritkán voltak a frontvonalban. Nem ritkán biztos távolságból figyelték az eseményeket. Pl. a dél-török tengerpartokról tudósítottak Bécs ostromáról. Aki pedig az információt gyűjtötte, nem feltétlenül volt török, így már ott torzulhatott a városok neve.
Meg ha esetleg a hírvivő nyelvét a szultán eltette ajándékba, az is nehezítette a kiejtést.
Mindemellett az országban roppant magas volt az analfabetizmus. A frekventált tereken lehetett találni írástudókat. Ők voltak azok, akik a hivatalos leveleket megírták, illetve felolvasták. Így akkoriban egy a hűtőn hagyott üzenet, vagy egy szerelmes SMS, esetleg egy kacér Facebook levél komoly nehézségeket okozhatott volna. No nem mintha nem lettek volna meg ezen modern dolgok korbeli megfelelői. Ezért egy íródiáknak nemcsak a betűket kellett jól ismernie, hanem jól is kellett tudnia fogalmazni, hogy végül Rómeó és Júlia egymásra találjon.
Külön érdekes lehetett egy olyan szituáció, amikor Júlia megíratja a rózsaszín levelet, majd küldi el a titkos szeretőnek. Aki persze nem tud olvasni, így a levelet elviszi valakinek, aki felolvassa. Ez a személy pedig akár ugyan az is lehetett, aki nemrég Júliának az érzelmeit írta, hiszen más írástudó nem volt a közelben.
Persze az analfabetizmust nem lehet egyenesen az oszmán írással összekötni. De az arab és arab jellegű írás megtanulása lényegesen nehezebb és több időt vesz igénybe.
Az oszmán írás
Tehát az oszmán írás egy, az arabhoz hasonló kézi írás. A legkevésbé nehézkes benne az, hogy jobbról balra írnak benne. Igaz, hogy több betű található benne, mint a latinban. De ez még nem jelenthetne különösebb nehézséget. A nyomtatás is Kínából terjedt el. És talán pont azért, mert olyan sokféle, bonyolult jelük van.
De a betűk alakja a szerint változik, hogy hol helyezkedik el a szövegben. Ezzel együtt a kézírásos jellege lehetővé teszi, hogy igazán cirkalmasakat írjunk. Mármint kinézetben. De persze tartalomban is, ha igény volt rá. Mindez azt jelenti, hogy ha az írnoknak volt ideje és kedve, akkor hosszan el tudott játszadozni egy betű kidolgozásával. Így akár a saját neve leírásával díszes képet rajzolhatott.
Ez pedig azt eredményezte, hogy a betűket mindenki úgy írta ahogy akarta. De tényleg.
Sema nagyobbik nővére régi anyagok felkutatásával és feldogozásával foglalkozik (a napokban fejezett be egy könyvet a csokoládé Törökországi elterjedéséről), így rendszeresen találkozik oszmán írásokkal. Az idő nagy része azzal meg el, hogy újra megtanulja, az illető egyén éppen milyen a betűket használt. És csak utána tud nekikezdeni valóban olvasni, majd fordítani.
Jó példa minderre a szultán aláírása. Ezt a cirkalmas betűt, vagy szimbólumot, esetleg kisregényt nagyon hosszú ideig tanulta a jövendő uralkodó, hogy hibátlanul tudja leírni. Ez a pecsét nem a szultán nevét, hanem a titulusát tartalmazta. Azaz a Fényességes Nap, a Világító Hold az éjszakában, a Föld védelmezője a Bátorság Oroszlánja, stb… azaz a teljes Naprendszert és az állatvilágot. Elképzelhető, hogy míg az írnokok megfogalmazták a 40 oldalas hadüzenetet, az idő alatt a szultán az aláírását csinosítgatta.
Érdekesség, hogy bár minden szultán ugyan azt a titulust, és így ugyan azt az aláírást használta, a kézírásból adódóan kisebb-nagyobb eltérések mindig voltak. Ezzel pedig ma egy ügyes történész az aláírásból meg tudja állapítani, melyik szultán írta, így mikor is keletkezhetett az írás.
Mindez a nyomtatást is nehezítette. A kínai találmány arra alapult, hogy bár sokféle betű van, azok mindig ugyan úgy néznek ki. A Guttenberg-féle nyomtatásnak pedig az volt az alapja, hogy az oldalakat szavakká, a szavakat pedig betűkké lehet lebontani. A kínai módszer is erre alapult.
Az arab esetében ez viszont nagyon nehéz. A mai modern számítógépek és az írás egyszerűsödésének (díszítések eltűnése) kellett ahhoz, hogy gördülékenyen lehessen pl. újságot készíteni. Abban az időben egyszerűbb volt az egész oldalt egy nyomóformában elkészíteni.
No de ki fogja elolvasni? Hiszen, mint fentebb láttuk, az írástudók száma alacsony. Így leginkább csak az olyan területeken terjedt el, ahol mindenképpen szükség volt rá. Ilyenek voltak pl. a térképek.
Csakhogy a nagy térképészek franciák voltak. Ők pedig jobb szerettek franciául térképet készíteni, mint oszmánul.
Érdekesség, hogy az az ember, aki a nyomtatást behozta az Oszmán Birodalomba, az egy erdélyi születésű magyar volt.
Nacionalizmus hiánya
Tovább színesíti a helyzetet a nacionalizmus teljes hiánya. Az oszmán birodalmat bár a törökök uralták, nem voltak többségben. Ráadásul egyes helyzetekben majdnem másodrendű állampolgárok voltak. Ilyen volt pl. a kereskedelem, amit a zsidók, görögök és örmények bonyolíthattak. Sokkal inkább az volt fontos a hierarchiában, hogy kinek mi a vallása.
A művészet és a kultúra arab és perzsa volt. Majd a birodalom hanyatlásával az európai erősödött meg. A XIX. században pl. ciki volt törökül verset írni.
Sokat köszönhetnek a magyar Kúnos Ignácnak, aki szó szerint a szakadék széléről hozta vissza az életbe a török meséket és népdalokat.
Összegezve
Mint láthatjuk, kevés olyan ember volt, aki tudott írni. És kevés, akinek lehetett. Az írás pedig nehézkes volt.
Ma pedig láthatjuk, hogy az írás mennyire fontos. Pl. ez a blog is betűkből áll.
Atatürk tehát jól látta, hogy valamit tenni kell. A latin abc bevezetése csak egy része volt annak a folyamatnak, melynek eredményeképpen majdnem teljesen visszaszorították az analfabetizmust. Mindezt a XX. század első harmadában, amikor még Európában is nagyon magas volt az írástudatlanok száma.
A latin abc-t gyorsan lehetett tanítani. Ezzel együtt a török nyelvre pontosan illeszthető (azt mondjuk, amit írunk). Ez pedig az éledő nacionalizmussal egymást erősítették.
Természetesen számtalan egyéb lépésből állt ez a hosszú folyamat. Pl. az oktatás reformja. Egyáltalán az oktatás megteremtése a falvakban.
Eredmény
Az eredmény, hogy ma már a törököknek nem gond az írás olvasás. (van persze egy jelentős visszaesés, ahogyan a világon ez most trend). Mi se mutatja ezt jobban, minthogy elárasztják a Twittert és a Facebookot. Egy tanulmány szerint a törökök többet írnak a közösségi hálóra, mint egész Észak-Amerika.
Tehát a mindenki tudjon írni projekt kipipálva.
De!
Felmerül a kérdés évről évre, hogy tényleg jó ez?
Láthatunk más, nem-latin betűs országokat, akik a boldogan élnek, fejlődnek, és gazdaságuk is jól néz ki (távolról mindenképpen). És még az arab betűs országok is megvannak (a gazdasági és politikai problémáik egyértelműen nem az írás miatt vannak). Tehát mai szemmel nézve nem tűnik olyan létkérdésnek a latin abc bevezetése.
Persze mai fejjel gondolkodva egy már meglévő írásmód lecserélésén gondolkodunk. Holott az akkori Törökország nagyon nagy részén semmiféle írásmód nem létezett. Egy teljesen új bevezetéséről volt szó. Miért ne lehetne akkor valami egyszerű, könnyen tanulható?
Arról sajnos nincs tanulmány, hogy a latin abc-n felnövő diák vajon könnyebben tanul-t meg egy európai nyelvet, mint egy arab abc-n felnövő? És ugyebár a népszerű európai nyelv az angol, ahol is khm… van némi különbség az írás és a kiejtés között.
Sokszor pedig azért éri támadás a latin abc-ötlet, mert egy időbeli falat alkot. A bevezetése előtt az oszmán írást használták. A mai embereknek viszont csak elenyésző hányada tudja a 100 évesnél régebbi írást elolvasni.
De tegyük hozzá, hogy a mai embereknek csak elenyésző hányadának van lehetősége a 100 évesnél régebbi írásokat eredetiben elolvasni. Leszámítva az olyanokat, mint pl. az épületek felírtait. Régi írásokat megfelelő helyeken őrzik, amelyekhez nem egyszerű hozzájutni. Pontosabban csak a beavatottak férhetnek hozzá. Ők pedig más okok miatt egyébként is megtanulják az arab és az oszmán írást.
Sőt! Éppen az van, amit a Sema nővére mond, hogy a 100 évesnél régebbi írások nagyon kuszák. Nem elég csak az oszmán írást megtanulni, hanem minden egyes lappal egyenként össze kell barátkozni, el kell vinni sörözni, focimeccsre, stb… A latin írások legalább egységesek. Még ha van olyan is, aki rondán ír (itt felteszem a kezemet).
Tehát nem lennének sokkal nagyobb előnyben a régi írások kutatói, ha ma is oszmánul írnának a törökök. Ráadásul a mindennapi nemzetközi munkát nehezítené, hogy az anya-írás eltér a nemzetközitől.
De persze a dolog sosem egyértelműen fekete vagy fehér. Számos dolog árnyalja. Pl. a mi munkánk esetén gyakran kérjük ki egy épület régi írásait, amiből kiderül, ki mit is engedélyezett ott pontosan. Ez alapján tudjuk a felújítást a történelmi hűséghez elvégezni. Sok esetben pedig ezek az írások oszmán nyelven íródtak. Ezt pedig nem tudja bármely felsőfokú mérnők elolvasni. Ilyenkor jó, ha van a közelben valaki, aki járatos benne.
Más részről a mai modern technika lehetővé teszi, hogy mondjuk Petőfi műveit az eredeti kézírással adják ki, hogy ne csak a beavatottak élvezhessék. De ilyennel én még nem találkoztam. Ezzel együtt Magyarországon a hivatalos nyelv sem volt mindig a magyar. Kutatás közben gyakran futhatunk latin vagy német szövegbe, esetleg oroszba. Így mégha a betűk ugyan azok is, mégis más nyelven íródtak. Tehát otthon sem vagyunk sokkal nagyobb előnyben, hiába több, mint 1000 éve ugyan azt az írást használjuk. E mellett, a 100 évvel ezelőtti török írás – mint fentebb láthattuk – nem török, hanem oszmán volt. Azaz a régi anyagok elolvasás semmiképpen nem történhet az anyanyelven.
- Atatürk halála – 72. évforduló (1.000)
- Trója - Tánc show a Fire Of Anatolia Dance Group új produkciója (1.000)
- Isztambul romos részei (1.000)
- Török gyereknap (1.000)
- Augusztus 30 - Zafer Bayramı (Győzelem Ünnepe) (1.000)
- Szőnyegek és terítők (RANDOM - 0.304)
Több mecsetben láttunk az ablakokba kitett koránt, oszmán írással.Egy igazhívőnek ezek szerint illik megtanulni a régi írásmódot?
Vajon hányan voltak, akik a latin bibliát tényleg el tudták olvasni, és értették is? 🙂
A Köztársaság kezdeti idejében voltak próbálkozások, hogy a Koránt lefordítják törökre (ahogy nálunk is van magyar Biblia). Sőt! Még török nyelvű müezin is volt!
Aztán az 50-es években volt egy politikai váltás, és akkor az összes ilyen kezdeményezést eltörölték. Mondván, hogy a fordítás sosem lehet 100%-os, meg különben is a Szentírás az szent írás.
Megjegyzem, hogy ma már nagyon-nagyon kevesen vannak, akik megértik az ó-arab szöveget. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy arabul írták, hanem hogy 1000 évnél is régebben.
Így ma már a hivatalos Korán arabul van (nem oszmán).
Egy jó hívőnek illene tudnia elolvasni, megérteni (azaz fejben törökre lefordítani), és értelmezni. Persze a legutolsó az már egy külön kategória, a Biblia esetén is voltak csatározások az értelmezés miatt.
E mellett egy jó hívőnek fejből is tudnia kell a teljes Koránt, hogy bármikor tudjon idézni. Így előfordulhat, egy megspórolnak 1-2 lépcsőfokot, és inkább kívülről megtanulják, minthogy az írás-olvassással töltség az időt.
Igaz, hogy nálunk sem sokan értenék a latin bibliát, de nincs is kirakva minden templomablakba egy példány. Nekünk a Haydarpasa camiiban tűnt fel mindez, de azt hiszem, máshol sem számított kirívónak. Ha meg olvasni nem tudják, legalább is én nem tudom felfogni, miért vannak kitéve. Azt megérteném, ha csak a pap /imám?/ előtt lenne egy példány, hiszen itthon is felolvas a pap latinul misézve, pedig valószinüleg nagyon kevesen értik.
A kirakott Korán hozzátartozik a szent helyekhez. Pl. a budapesti Gül Baba türbében is van egy. Hogy az arrajáró, ha gondolja, akkor olvasson belőle pár oldalt. Más néven elmondjon egy imát.
Ez ma már inkább szimbolikus. De aki tudja olvasni, az ma is szívesen „beleolvas”.
A kérdés inkább az, hogy tényleg értik és tudják, akik elolvassák, vagy csak emlékeznek, hogy ez az a rész, ahol…
Mert a latin ábécé egyik eredménye az is, hogy könnyű megtanulni. Míg a hagyományost több ideig tartott. Azt meg nem valószínű, hogy a szülők megvárták, hogy a gyerek megtanuljon olvasni, a helyett, hogy dolgozzon. Ha pedig nem tud olvasni, akkor könnyű rávenni, hogy „nézd, ide van írva, hogy a Paradicsomba csak az jut be, aki repülővel nekimegy a hitetleneknek”.
Jó kis cikk volt, köszönöm. 🙂
És feltétlen mutasd meg a nővér csokoládéról szóló könyvét, ha megjelenik.
„Egy tanulmány szerint a törökök többet írnak a közösségi hálóra, mint egész Észak-Amerika.” Ezt hallottam én is valahol, majd pedig össze-vissza kerestem a forrást. Mondjuk már késő, de nem tudod melyik ez a tanulmány?
Lehet, hogy tőlem hallottad. 😀
Sajnos nem gyűjtöm ezeket a forrásokat, pedig jó lenne.
A fenti számok egy törökországi Adobe konferencián kerültek elő. Olyan igazi tanulmány nem volt, hanem csak a rendszer statisztikájáról volt egy képernyőkép.
Téged is beidézhettelek volna, ha megtalálom ezt a kijelentésed egy régebbi posztban is 😀