Medvés dolgok

Végül medvét mégse fotóztunk. Helyette volt futás meg sikoltozás (az az autópályán volt), meg más hasznos és egészséges dolgok.

Gondoltunk egyet, lemegyünk (pontosabban fel, majdnem 1000 m-t) Szalma falvára. Végül is itt van a közelben: 533 km, amit elvileg 7 és fél óra alatt meg lehet tenni.

Főleg ha nem állunk meg útközben kiengedni a felesleget. Így legalább ösztönzően hat a sofőrre is, és zavarja az elalvásért felelős agyközpontot is. Szóval, minek is akarunk megállni?

Persze, hogy a teáért. Meg nem tudom… ha már megálltunk, akkor miért is ne ehetnénk?

Jah, hogy hajnali 3 van! Na és? Akkor is eszünk! Főleg, mert 70 km-el hosszabb úton megyünk, mert itt van egy kifőzde, ahol világhíres húskenyeret, palacsintát, pacal-levest, stb…t készítenek.

Mi, ha csak lehet, mindig éjszaka megyünk. Apuka este száguldozni a hegyek között számtalan előnnyel jár:

  • Akik az utakon bénáznak, azok ilyenkor alszanak
  • Nappal egyébként is csak azok mennek, akik szeretnek megfőni a kocsiban.
  • Nem süt az ember szemébe a nap.
  • Sötétben minden kamion egyforma, az ijesztőek is.
  • Aludni lehet máskor is. Meg egyébként is minek aludni, ha lehet helyette kocsit is vezetni, meg énekelni (ez amolyan általános török világszemlélet, a dudálással együtt).
  • Ilyenkor a medvék is alszanak.

Tehát este még megvárjuk, hogy az aktuális sorozat véget érjen, és utána ültünk be a kocsiba.

Pontosabban átaludtuk az aktuális sorozatot (Hürrem folytassa csak a cselszövéseit a tv-ben, mi addig horkolunk), majd ittunk egy jó erős teát, és csak utána indultunk el az éjszakába.

És tényleg, eddigre kiürültek az utak. Ilyenkor bőven elég egy téglát rátenni a gázpedálra, majd hátra lehet menni kártyázni. Nem kell a kamionok kerülgetésével foglalkozni.

Majd lesz erről egy külön poszt, így most csak pár mondatban: Törökországban nagyon jól lehet az utakon haladni. Nemcsak az autópályákon, hanem a mellékutakon is. Ha éppen nem a hegyek között halad. Tekintve, hogy Isztambul 15-17-20 milliós lakosából legalább 11-13 mindig hazalátogat az ünnepek alatt, így főleg az Isztambult elhagyó autópálya nagyon jó. Nem is beszélve a parkolókról.

Talán van, aki emlékszik még, milyen mókás volt társas busszal külföldre menni, amikor a 3-4 busznyi ember áll sorba az egyszemélyes mellékhelyiség előtt. Ezzel szemben Törökországban a buszmegállók olyanok, ahol simán egy egész kisváros eléldegélhet: éttermek vannak, bazár van, és olyan 200-200 fős toalettet.

Ezért az ilyen helyeken külön élvezet megállni. És ha már ott vagyunk, akkor természetesen feltúrjuk a bazárt (valahogy 1-2 friss kenyér, szotyola, mogyoró mindig bekerül a kocsiba – ebből is látszik, hogy az utazás sokat változott az elmúlt évszázadokhoz képest: az emberek nem lefogynak a hosszú út alatt, hanem meghíznak), teát iszunk, eszünk valamit – még akkor is, ha száz km-el korábban is éppen ettünk.

Így aztán a sötét éjszakában a legtöbb esemény, ami történt velünk, hogy mentünk, megálltunk, ettünk, mentünk tovább. Mindig csak kelet felé. Meg amúgy is.

Aztán egyszer csak felkelt a Nap! És ott volt előttünk. És pont szembe sütött. Úgyhogy ennek örömére megálltunk, és ittunk egy teát…

Eddigre egyébként már Safranbolu-ig eljutottunk. Így a tea mellé beköltözött a kocsiba egy doboz lokum is. Ajándékba vettük a faluba. De két sarok múlva újra be kellett menni egy boltba, hogy mégiscsak legyen ajándék.

Safranbolu
Safranbolu

Safranbolu városkáról is lesz majd egy bővebb bejegyzés. Addig ajánlom az egyik korábbi beszámolót.

Innen már egyenesen lehetett menni tovább. De mi még egyenesebben mentünk, át a hegyeken!

Azt mondták, legyünk óvatosak, mert lehetnek medvék az úton. De bundásokkal nem találkoztunk, csak hóval az út szélén. Ezzel pedig megelőztük az isztambuli médiát: mi előbb találkoztunk vele, mint ők. 😀

Találtunk havat!
Találtunk havat!

Mackók végül csak a faluban voltak.

Ez a medvés dolog egyébként érdekes. Mert bár mindig is az állatokkal (medve, farkas, sakál) együtt éltek az emberek, már nagyon régen volt, hogy ennyire bemerészkedtek volna a falvakba. Ez pedig egy hosszú folyamat eredménye. Régebben ugyanis a faluhoz hozzátartoztak olyan dolgok, mint termőföld, állatok, stb… Ezek pedig, ha nem is közvetve, de közvetlenül élelemmel látták el az erdei állatokat. Pl. a pocok megette a búzát, a pockot a sas, a sast a róka, stb…

Ez elmúlt évtizedekben viszont nagyon sokan vidékről felköltöztek a városokba. Csak a nagymama/nagypapa maradt otthon. Az unokák pedig keresnek annyit, hogy a nagyszülők már csak hobbiból tartsanak állatokat, és a növénytermesztés is leszűköljön a kertre. Ma már alig látni tehenet a faluban, a közeli búzatáblát pedig régen visszafoglalta az erdő.

Elvileg ez az állatoknak kedvez: gyönyörű összefüggő erdő, ahova az ember be nem teszi a lábát. A falu pedig nemhogy nem nő, de még csökken is. Mindehhez hozzájön, hogy természetvédelmi területté lett nyilvánítva a környék. Így most már az ifjúság nem lövöldözhet a medvékre puskákkal. Az ifjúság helyette inkább a levegőbe lövöldözik esténként.

Így azt kellene kapnunk, hogy az állatok békésen éldegélnek az erdőkben, az emberek pedig hasonlóan a faluban.

Csakhogy az emberek jól élnek a faluban: meleg házak, nagy adag étel, és még a pizzafutár is házhoz jön (hacsak a medve nem állja el az útját). Az ilyen dolgokat pedig a macik is szeretik (a pizzát is, meg a pizzafutárt is). Úgyhogy inkább feladják a békés heverészést az erdőben, és inkább békésen heverésznek a tornácon.

Így mikor beértünk a faluba, szóltak, hogy most egészen magas a medve-intenzitás. Máshol az UV-sugárzást mérik, vagy a csapadékot mm-ben. Itt a medvéket, és darabra. Jó hír, hogy cserébe most nincs farkas. Pedig fel akartam venni, hogy éjszaka hogyan vonyítanak.

Szalma falva
Szalma falva

De végül is, ha belegondolunk, mindegy is melyik van kint este, nem ajánlott éjjel kimászkálni. Így mielőtt elővettük volna a magyar pálinkát, jó alaposan bezártuk az ajtókat. No nem azért, hogy a kinti állatok ne tudjanak bejönni. Hanem hogyha valaki hirtelen nagy legénnyé alakulna át, akkor a további hadműveletekben megakadályozza őt egy kulcs, amit el kell fordítani.

A helyzet nappal sem sokkal jobb. A medvék nem mennek messzire. Ezért egyedül nem tanácsos bemenni a bokrok közé. De legjobb, ha nemcsak Pista bácsit visszük magunkkal, hanem egy puskát is. De azt ugyebár tilos használni a természetvédelmi terület miatt.

Biztos úr! Egyszer csak elém ugrott a medve, és nekem adta a bundáját. A döbbenettől nem is tudtam, hova legyek, így nem láttam merre futott. De biztosan nem a bográcsban bújt el.

Mi viszont inkább markolóval mentünk.

A három nap alatt végül nem kerültünk fizikai kontaktusba a mackókkal. Egyet is csak egy pillanatig láttunk. A hiénák pedig beérték azzal, hogy a távolban nevettek. Biztos valami viccet posztolgattak egymásnak a Facebookon.

Salmafalva
Salmafalva

Utóirat: a hazaúton az ég világon semmi nem történt. Megettünk egy halom chipszet.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Medvés dolgok, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

2 Replies to “Medvés dolgok

  1. Ezek a buszmegállós/parkolós shopping negyedek még az éjszaka közepén is nyitva vannak?

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Bezony! 🙂
      Éppen most írom róluk a beszámolót, de még pár hét, mire kikerül az oldalra. Most nagyon sok izgalmas dolog történik. 🙂 És jön a Mikulás is! 😉

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .