Atatürk kedvenc dalai

Már 76 év is eltelt, mióta a törökök atya, Atatürk végleg lehunyta a szemét. A világon azóta szépen-lassan feledésbe merül.

De nem úgy a törököknél. Minden év november 10-én, a halála évfordulóján megemlékeznek. A megemlékezéshez hozzátartozik, hogy egyik-másik rádió ilyenkor Atatürk kedvenc dalait sugározza.

Az 1930-as években Atatürk rajongása a zene és a tánc iránt világhíres volt. Mára már jóformán csak a törökök emlékeznek rá. Ők viszont az utóbbi években külön gyűjteményeket adnak ki Atatürk kedvenc dalairól (egyik ilyen CD 2008-ból).

Atatürk Szalonikiben (Theszaloniki) született 1881-ben. A város ma Görögországban található. De akkoriban az Oszmán-Birodalom részeként nagyon vegyes összetételű volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok és görögök lakták. Mindez pedig egy nagyon vegyes kulturális fészket biztosított. Atatürk balkáni zenekedvelése is innen ered.

Egy érdekes adalék: Szaloniki 1430-ban került az oszmánok kezébe. A nagy számú zsidó lakosság 1492 után került ide, amikor a spanyol keresztények kiűzték őket az Ibériai-félszigetről. 1890-ben a lakosságnak kb. a fele zsidó volt (55.000). Majd az első Világháború után a kénytelenek voltak ismét menekülni. Majd 1941-ben a Harmadik Birodalom is bekukkantott a városba. Így ma kb. 1.000 zsidó él.

Atatürk fiatal korában Franciaországban tanul. Ekkor ismerkedik meg a keringővel is, amelyet hamar elsajátít. És innentől számíthatjuk a tánc iránti szenvedélyét is (valószínűleg egyéb szenvedélyekkel együtt, amennyiben tényként elfogadjuk – és miért ne tennénk -, hogy az egyetemisták minden korszakban ugyan olyanok). Később a zene és a tánc az ifjú Musztafa mindennapi életének részévé vált. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint a Köztársaság születése időszakában a politikai, gazdasági, stb… lavírozások is egyfajta táncnak feleltek meg.

De tény, hogy Atatürk nagy hangsúlyt fektetett a török kultúra felrázására, és így a nacionalizmusra. Ennek egyik része volt a török néptáncok felvirágoztatása is. Kedvence a Zeybek nevű tánc volt, amit maga is sokat művelt. Gyakran nagy nyilvánosság előtt.

A Zeybek tánc (nagyon leegyszerűsítve az Ukrán guggolós török testvére) dél-nyugat-Törökország (főként a rum és balkáni területek) kedvelt, nagyon karakteres formája. Jellemzője a kétoldalt kinyújtott kar és a féltérdes táncállás. Ritmusa: 9/4 = 2+2+2+3

1936-ban, amikor még úgy tűnt, hogy béke van, rendezték meg az Eurovision korai helyi változatát, a Balkán Fesztivált. Ezen Törökország, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia és Románia vett részt. És személyesen Atatürk is megjelent. Sőt! Ha jól értem, akkor ő nyitotta a táncot! A műsor után pedig az egész török csapatot meghívta a büfében.
Az akkori újságírók a Zene forradalmáról és a testvériség és humanitás gondolatáról cikkeztek. Teljes volt a világbéke hangulat…

Atatürk esetében a tánc nemcsak hobbi volt, hanem a diplomácia fontos része. A fontos megbeszélések után a vendégeket közös vacsorára, majd közös táncra hívta. A táncokat minden esetben ő nyitotta meg.

És a táncot sose adta fel. 1938-ban, már 57 évesen, megromlott egészségi állapottal, még mindig folytatta a bálokat. Február 2-án készült az utolsó felvétel róla. Ebben keringőzik, majd bemutatja a Zeybek táncot is.

[iframe src=”//www.youtube.com/embed/iD2TwF4xbOA”  width=”420″ height=”315″ frameborder=”0″]

Így Atatürkre emlékezve a zene sem maradhat el. Erről készült több Atatürk kedvenc dalai – Atatürk’ün Secdiği Şarkılar c. válogatás. Egy ilyet a YouTube-on is meghallgathatunk.