Már 76 év is eltelt, mióta a törökök atya, Atatürk végleg lehunyta a szemét. A világon azóta szépen-lassan feledésbe merül.
De nem úgy a törököknél. Minden év november 10-én, a halála évfordulóján megemlékeznek. A megemlékezéshez hozzátartozik, hogy egyik-másik rádió ilyenkor Atatürk kedvenc dalait sugározza.
Az 1930-as években Atatürk rajongása a zene és a tánc iránt világhíres volt. Mára már jóformán csak a törökök emlékeznek rá. Ők viszont az utóbbi években külön gyűjteményeket adnak ki Atatürk kedvenc dalairól (egyik ilyen CD 2008-ból).
Atatürk Szalonikiben (Theszaloniki) született 1881-ben. A város ma Görögországban található. De akkoriban az Oszmán-Birodalom részeként nagyon vegyes összetételű volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok és görögök lakták. Mindez pedig egy nagyon vegyes kulturális fészket biztosított. Atatürk balkáni zenekedvelése is innen ered.
Egy érdekes adalék: Szaloniki 1430-ban került az oszmánok kezébe. A nagy számú zsidó lakosság 1492 után került ide, amikor a spanyol keresztények kiűzték őket az Ibériai-félszigetről. 1890-ben a lakosságnak kb. a fele zsidó volt (55.000). Majd az első Világháború után a kénytelenek voltak ismét menekülni. Majd 1941-ben a Harmadik Birodalom is bekukkantott a városba. Így ma kb. 1.000 zsidó él.
Atatürk fiatal korában Franciaországban tanul. Ekkor ismerkedik meg a keringővel is, amelyet hamar elsajátít. És innentől számíthatjuk a tánc iránti szenvedélyét is (valószínűleg egyéb szenvedélyekkel együtt, amennyiben tényként elfogadjuk – és miért ne tennénk -, hogy az egyetemisták minden korszakban ugyan olyanok). Később a zene és a tánc az ifjú Musztafa mindennapi életének részévé vált. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint a Köztársaság születése időszakában a politikai, gazdasági, stb… lavírozások is egyfajta táncnak feleltek meg.
De tény, hogy Atatürk nagy hangsúlyt fektetett a török kultúra felrázására, és így a nacionalizmusra. Ennek egyik része volt a török néptáncok felvirágoztatása is. Kedvence a Zeybek nevű tánc volt, amit maga is sokat művelt. Gyakran nagy nyilvánosság előtt.
A Zeybek tánc (nagyon leegyszerűsítve az Ukrán guggolós török testvére) dél-nyugat-Törökország (főként a rum és balkáni területek) kedvelt, nagyon karakteres formája. Jellemzője a kétoldalt kinyújtott kar és a féltérdes táncállás. Ritmusa: 9/4 = 2+2+2+3
1936-ban, amikor még úgy tűnt, hogy béke van, rendezték meg az Eurovision korai helyi változatát, a Balkán Fesztivált. Ezen Törökország, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia és Románia vett részt. És személyesen Atatürk is megjelent. Sőt! Ha jól értem, akkor ő nyitotta a táncot! A műsor után pedig az egész török csapatot meghívta a büfében.
Az akkori újságírók a Zene forradalmáról és a testvériség és humanitás gondolatáról cikkeztek. Teljes volt a világbéke hangulat…
Atatürk esetében a tánc nemcsak hobbi volt, hanem a diplomácia fontos része. A fontos megbeszélések után a vendégeket közös vacsorára, majd közös táncra hívta. A táncokat minden esetben ő nyitotta meg.
És a táncot sose adta fel. 1938-ban, már 57 évesen, megromlott egészségi állapottal, még mindig folytatta a bálokat. Február 2-án készült az utolsó felvétel róla. Ebben keringőzik, majd bemutatja a Zeybek táncot is.
[iframe src=”//www.youtube.com/embed/iD2TwF4xbOA” width=”420″ height=”315″ frameborder=”0″]
Így Atatürkre emlékezve a zene sem maradhat el. Erről készült több Atatürk kedvenc dalai – Atatürk’ün Secdiği Şarkılar c. válogatás. Egy ilyet a YouTube-on is meghallgathatunk.
” A világon azóta lépen-lassan” –>> szépen-lassan
Kukacoskodó vagyok 😉
Rossz a hejesírásellenőrződ 😉
Itt egy link 26 letölthető dallal:
http://www.meb.gov.tr/belirligunler/10kasim/marslar.html
Tessék csak kukacoskodni! 🙂
És igen, pocsék a helyesírás-ellenőrzőm. Néha azokat is visszajavítja, amiről biztosan tudom, jól írtam..
Köszönjük a linket! 🙂
Ahol a Horon táncot jelöli a térkép,onnan hol van a Kolbastı?
Az Angol Wikipédia szerint a kolbastı nem egy hagyományos néptánc.
1930-as években Trabzon városának kikötőjéből indult, amikor is részeg (feltehetőleg matrózok) mulatoztak, majd táncoltak. Mindez akkora hanggal, hogy a rendőrség már nem bírta tovább, és ahelyett, hogy beállt volna közéjük, inkább elfogták őket. Ettől pedig nagyon népszerű lett (ami szerintem nem meglepő).
A Wikipédia szerint a név is ezt jelenti, hogy „elfogva a rendőrök által”. A kol minden esetre kezet jelent, míg a bastı a basmak szó múltideje, és nyomást, ütést jelent (a magyar boszorkány és a kedvenc B-betűs szavunk is ebből ered). Azaz kézen vágtak, vagy kézzel ütöttek vagy kézen fogtak (elkaptak). Magyarul lehetne mondjuk felpofozottak.
A rendőrség a jólismert jöttünk-láttunk-győztünk (veni-vidi-vici) hármast használta: jöttek, elkaptak, megvertek. Törökül: Geldiler, bastılar, vurdular.
Hirtelen ennyit tudtam a kolbastı-ról összegyűjteni. De akkor jobban utánajárok, és összerakok egy teljes bejegyzést. 🙂
Egy időben Árpi nagyon szerette. Most inkább a Haevy Metal-ért ás a gépzenéért rajong. Meg a kiskacsafürdik-ért.
Jaaa,ha nem tradicionális,akkor jogos,hogy nincs a térképen! A Trabzonspor szurkolók mindig eljárják a külföldi meccsek előtt! 🙂 És köszönöm a részletes tájékoztatót,mert ezeket nem tudtam!
A Heavy Metal-t nagyon ajánlom,én most szerzem be a ’80-as évek nagy klasszikus albumait,melyekre akkoriban őrjöngtem! 🙂