Kisgyerekkel repülőn

Mivel közeleg a Karácsony, amikor sokan hazamegyünk (persze ez Törökországban nem is olyan egyszerű, lévén, hogy a Karácsony is sima munkanap – cserébe jó idő van (pl. szakad az eső)), és sokan ilyenkor megmutatják mennyit nőt az unoka (cm-ben és dB-ben), így gondoltam, megosztom a mi tapasztalatainkat, tippjeinket az utazáshoz.

A problémát onnan szokták gyökereztetni, hogyha egy gyereknek azt mondjuk, állj meg itt 3 másodpercre, akkor rendszerint 0,0001 ezredmásodperc múlva már több száz méterrel távolabb van. Tehát ők jobban gyorsulnak, mint egy Ferrari.

Ennek oka valószínűleg, hogy 9+6+6+x hónapig jóformán mozgásképtelenek voltak, így a kiveszett időt szeretnék pótolni.
Másik magyarázat, hogy pontosan tudják, hogy ezzel milyen jól lehet a másiknak az idegeire menni. Tehát ez csakis jó poén lehet.

Namost ezeknek az egyéneket kell valahogy 2 óra repülősre egy helybe rögzíteni. És UHU-t használni tilos! Ehhez a problémához képest az elvont kvantumfizikai kismiska.

Ja, és csak a repülés 2 óra. Ott van még a check-in, meg az útlevél ellenőrzés, meg a végén amikor a poggyászt és a gyereket egyszerre kell kergetni, de mindkettő másik irányba megy.

Mára szerencsére az internet tele van jobbnál jobb, meg ijesztőbbnél ijesztőbb tippel. Így mindenki válogathat és próbálgathat kedvére a szigetelő-szalagtól kezdve a bedrogozásik (nem vicc!! ilyen is van!).
Olyan helyen viszont, ahol emberek írnak blogokat, egészen hasznos ötleteket is találhatunk.

Persze a legjobb az lenne, hogyha a csúszdát és a homokozót is kéziben fel lehetne vinni a gépre… Meg sajnos most már megszűnt az is, hogy a gyereket a pilótafülkébe beengedik. Pedig Árpi hogy szereti a gombokat!!

Ezzel egyébként el is érkeztünk a legsarkalatosabb pontra, a kézipoggyászra. Ez azért eléggé behatárolja, hogy mivel játszat majd a csemeténk a gépen. Mint fentebb láthattuk, hát homokozót nem…

Sok helyen kiemelkedően jó gyereklekötőnek tartják a matricás albumot, és a gyurmát.

No igen! A matricás album tényleg jó (amennyiben a gyereket leköti – nálunk nem), és megvan az az előnye is, hogy nem gurulnak el a darabok, mint a színezős, legós és indiános játékban.
Én mondjuk személy szerint nem rajongok értük (és Árpi sem), mert inkább a gyártónak jó (könnyű előkészítés + magas eladási ár), mint a gyereknek, akit egy színező, vonalösszekötős, stb… jobban fejleszt. De repüléskor egyébként is buli van a gyereknek, így bármi, ami lefoglalja, csak jól jöhet. Ráadásul a matricás könyvek könnyen beszerezhetőek (Isztambulban dögivel van mindenhol), és könnyű felvinni a gépre.

A gyurma már izgalmasabb. Nekünk viszont ez vált be legjobban. Itt már nagyobb az esélye, hogy a fele útközben elveszik, vagy a gyerek akar akciófilmeset játszani és megdobálja a stewardess-t. Nem mellékesen a csomagvizsgálatnál is lehet izgulni, nem-e veszélyes anyagnak nézik éppen.
Viszont ha szerencsénk van, akkor akár egy óránál tovább is lekötheti az apróságot. Meg minket is, amikor a füléből próbáljuk kipiszkálni.

Szintén jól bevált tipp a meglepetés. Ha a gyerek új ajándékot kap, akkor annak egyrészt örül (másrészt tudatja a kerülettel), harmadrészt viszonylag hosszú időre leköti.

Fiúknál ugye cintányér autó, lányoknál baba, de hát mindenki tudja, mit kedvel az apróság. Fontos, hogy fel lehessen vinni a gépre. A távirányítós tűzokádó sárkány kilőve. Pedig akkor más se unatkozna…

Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy a reptér tárt karokkal, és előre melegített kártyaolvasókkal várja a gyerekeket. Nem valószínű, hogyha bármi olyan játékot találunk ott, ami jó, akkor az olcsó is lesz. Jobban járunk, ha már az utazás előtt megvesszük a meglepetést, és elrejtjük.

Innentől kezdve már csak taktika, hogy még az előtt adjuk oda, hogy feltűnne az első játékbolt (így megelőzve a kísértést, cserébe a repülőhöz érve már kisebb lesz a lelkesedés), vagy inkább kerülő úton megyünk, és csak a gépen adjuk oda, amikor már egy helyben kell ülni.

És végül természetesen ott van a modern technika jól bevált találmánya, a tablet/okos telefon.

Mióta feltalálták a repülő módot, azóta nem probléma, ha repülés közben bekapcsolt készülékkel játszik a gyerkőc. Itt is érdemes azért előre felkészülni: kedvenc filmeket előre letölteni, kedvenc játékokat beállítani, és nem utolsó sorban a hangerőt is lekapcsolni.

Persze megkérdezhetjük a mellettünk ülőt, hogy van-e kedve egész úton a gyerekkel együtt a Hullapelyhes-t énekelni, mert ha igent mond, akkor természetesen felcsavarhatjuk (pardon, felbökdöshetjük) a hangerőt.