Van aki emlékszik még, milyen volt busszal, társasággal külföldre, esetleg körútra menni? Amikor megáll a busz valami sötét, és ijesztő helyen, és letódul 30 ember. Aztán jön még egy busz, meg még egy és még egy. Aztán az árnyékben elbújó ijesztő dolgok rájönnek, hogy nem ők a legfélelmetesebb dolgok a környéken, és inkább elszelelnek.
Törökország lakossága kb. 70-80 millió (+/- tízmillió ember, mit számít?). Ebből olyan 10 millió állandóan úton van (ezért is nem sikerül megszámolni őket, és ezért van minden számolásnál +/- 10 millió). A távolságok pedig hatalmasak. És bár nagyon fejlett a légiközlekedés, és egyre több várost lehet repülővel is elérni, a buszos hálózat is nagyon modern. Lényegében a buszok a repülőkkel versenyeznek. Ha már gyors nem lehet, legyen modern.
Meg azért tegyük hozzá, hogy hiába tart 30 percig egy repülés, ha ki kell menni a reptérre (45 perc), be kell chekkolni (30 perc), várakozni kell (30 perc), beszállni a repülőbe (20 perc), a gép is balettozik 15 percet a kifutón, majd a túloldalt még legalább 15-t a levegőben is, és akkor még ott vannak a csomagok kihalászása is. Tehát nem feltétlenül járjuk meg az Isztambul-Ankara útvonalat hamarabb repülővel, mint busszal. Ráadásul ezen a részen még ott van a szupergyors vonat is.
Mindezt, hogy a buszközlekedés mennyire fejlett, talán az ankarai buszközpontban lehet látni. De mondjuk az isztambuliban is simán lehetne túlélő túrát szervezni, az is hatalmas. Egy közepes méretű európai reptér simán elfér a mosdóban.
Ráadásul minden jel szerint a fejlődés folyamatosan zajlik. Egyre nagyobb buszpályaudvarok épülnek. Legtöbbjük már be se fér a városba, hanem csak valahol mellette a közelben. Innen pedig vagy transzferrel lehet bejutni a központba, vagy taxival. De nem is baj, ha kint tesz le minket a mező közepén a busz, mert nem mindenki a városba, vagy a központba akar bejutni.
Tehát buszból nincs hiány. Mindez viszont akkor lesz érdekes, amikor elindulnak.
No nem úgy, hogy az úton konvojokban mennek, és mozdulni sem lehet tőlük… Nem-nem. Ehhez eléggé különböző időpontokban járnak. És még éjjel is! Így ha egy másik városba megyünk tárgyalásra, akkor akár éjszaka is utazhatunk. Este elindulunk, és reggelre meg is érkezünk. Elég egyszerű. 🙂
Jah, hogy az ülésben azért nem a legjobb aludni? Nem gond, mert van olyan luxus busztársaság is, amelyikben ágyas fülkék találhatóak. Már csak azt kéne megtudni, jár-e hozzá masszőr.
Ami akár simán elképzelhető. A hosszútávú buszokon ugyan úgy van stewardess, mint a repülőgépeken, aki üdítőt és kekszet szolgál fel. Csak a repülővel ellentétben, a busznak vannak megállói. Így nem a légörvények közepén kell a ketchupös sültkrumplikat az ölünkből összeszedegetni. Hanem kényelmese, zökkenőmentes helyen tudunk asztalnál enni.
És ezzel el is érkeztünk a mai cikk fő témájához (ideje volt, mert lassan az írás végére érünk)! A megállók!
Ezt ne úgy képzeljük el, mint amikor a benzinkúthoz beáll a busz, és örülünk, ha egyáltalán ajtó van a mellékhelységnél így a dolgunkat tudjuk végezni, nem a farkasokat kell hessegetni. A fő útvonalakon nagyon is modern megállókat találunk. Nem is megállót, hanem bevásárló központot! Bár mondjuk Prada táska pont nem kapható ilyen helyeken, vagy csak én nem láttam még…
Beérünk egy hatalmas épületbe, ahol mindjárt szembetaláljuk magunkat az éttermekkel. Általában balra a komolyabb ételek, jobbra meg a büfésebb-teázók találhatóak. Ha pedig tovább megyünk (bár inkább rohanni szoktunk), akkor ott van a bazár, majd a mellékhelység szektor. Itt ugyanis amikor több busz is megáll, nem éppen a legjobb ötlet, ha a potenciális ügyfelek a parkolási időt a wc-re való sorbaállással töltik. Minél előbb befejezi, annál hamarabb jön kebabot venni.
Így aztán minden megtesznek, hogy a mellékes (de mégse mellékes) ügyek mihamarabb befejeződjenek, mert csak utána fog a kedves nyugodtan leülni enni-inni-teázni vásárolni.
Vásárlásra pedig tényleg nagy a választék. Bár mint fent érintettük, inget és vasalót (pláne vasalt inget) ritkán árulnak. Főleg az élelmiszer és a klasszikus bazár a divat. Ott is az, amit jól be lehet pakolni a kocsiba, majd el lehet rágcsálni útközben, vagy a dugóban.
Érdekes egyébként, hogy eddig akárhova is mentünk, kb. ugyan azt árulták mindenhol. A helyi érdekességek kis mennyiségben voltak csak.
És természetesen egy külön sarokban találjuk azokat az eszközöket, amelyekkel a 150 cm alatti méretben bár kicsi, de decibelben igen erős egyéneknek lehet a hangerejét szabályozni: autó, markoló, póni, Barbie-baba, stb… Természetesen mindegyikből szirénás változat is kapható, hiszen hangerő szabályzó, nem pedig csökkentő alkalmatosságokról volt szó. Ez egyébként különösen a dugókban javítja a relaxációs képességünket.
Most, hogy mindenkit elláttunk azzal, amivel csak akart, egy érdekességet is megnézhetünk:
A vizes blokkba szoktak elhelyezni a lábmosó készüléket is, ahol a hívők megtisztíthatják a talpukat, mielőtt imádkozni mennek.
Mindez az általános, négyforgalmú megálló, ami természetesen éjjel-nappal nyitva van. Hiszen a buszok éjszaka is járnak. A boltos pedig tudja a menetrendet, így előre sütheti a krumplit.
A fent említett luxus buszok viszont nem ide érkeznek. Nekik saját parkoljuk van.
Útközben megállunk,
- Személygépkocsival Törökországban (1.000)
- Közlekedés Törökországban (1.000)
- Fekete-tengeri út - padlógázos beszámoló (1.000)
- Isztambul: 492 km (1.000)
- Nyum Nyum, olívaolaj (0.667)
- Jött egy dolmuş (RANDOM - 0.333)
Hát valóban,Ankarában az AŞTİ tényleg elképesztő! A városnézés közben nekünk egy külön „menüpont” volt,hogy oda ellátogassunk! Három szinten (!) vannak a buszok az állomáson!
De jó erre nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki! A luxus buszok külön bevásárlóközpontjuk is van?
Igen. Úgy mondják, hogy nekik „saját” megállójuk és bevásárló központjuk van, ahova csak ők mehetnek be.
Mondjuk teljesen más a vásárló közönség. Aki luxus busszal jár, az nem simitet fog venni útközben 🙂
Na akkor biztos ott kapható a Prada táska amit hiányoltál!
Tutira! 😀
*luxus buszokNAK