A Mikuláscsomag

Itt, ahol nincs Mikulás, de mégis van (meg egyébként is innen, Törökországból származik), egyik reggel egy érdekes dologra figyeltünk fel:

Tényleg kaptunk egy Mikuláscsomagot!

Nem, nem az autóra érkezett büntetés a parkolás miatt (itt egyébként is azonnal elviszik a tilosban parkoló autót, mert kell a hely – más kérdés, hogy hova fér el ennyi elvitt autó?), hanem tényleg amolyan Mikulás-féle volt.

Minden úgy kezdődött, hogy régi szokás szerint a kommandós-ablakonmászós Mikulásokat kiraktam az ablakba, még december elején (vagy novemberben?, vagy még kint maradt 20-12-ről??). A földszinten vagyunk, már ha lehet ilyenről beszélni Isztambulban, mert a földszint nem ritkán akár a 8. emeletet is jelentheti. Így lehetett az, hogy egyik reggel azt láttuk, hogy valaki egy zacskót akasztott a Mikulások mellé.

Megnéztük, és kiderült, hogy cipő van benne. Párban van, és minden rendben rendben vele. Azt se lehet mondani, hogy lestrapált. Na de mégis? Hogy, meg mint, meg miért?

Szerencsére itt vagyunk Anatóliában, ahol egyrészt valahogy mindenki rokona mindenkinek (ezért is volt annyi háború itt mindig), másrészt a 8/10.000 éves történelem idején bár jöttek-mentek a vallások, és most hivatalosan csak Könyv követői élnek itt (azon belül is nézőpont kérdése, hogy ki melyik kötetet olvassa: Tora, Biblia vagy Korán, vagy mindjárt mindhármat). De ettől még nagyon sokan hiszen sok mindenben. Ha valahol van hiedelem bőven, na akkor az Kis-Ázsia. Itt elég csak kimenni egy lepkefogó-hálóval az utcára, aztán mindjárt találunk mindenféle nézetet, értelmezést, hiedelmet.

Úgyhogy kerestünk valakit, aki tudja mit jelent a Mikulás-melletti-zacskóban-cipő.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a cipő kiemelt szerepet játszik a helyi mitológiában, és hiedelemben. Persze biztos van olyan mese, ahol a suszter cipővel fenekelte el az ördögöt, de most többről van szó.

Aki emlékszik még rá, Irakban, Szaddám Huszein megdöntésekkor is az emberek cipőkkel dobálták a szobát. Majd később mást is dobáltak cipővel, de az már másik történet.
Törökországban pedig az a szokás, hogyha valaki elhunyt, akkor az ő, még használható cipőit teszik ki egy forgalmas helyre. Így ha valaki arra jár, és szüksége van rá, akkor elviheti. Hiszen az eredeti tulajdonosának már nincs szüksége rá, más viszont még jól járhat.

Hasonló történt most is, ahogy arra az ismerősünk fényt derített. Kb. a következő lehetett:

Valaki, aki látta a Mikulásunkat, úgy gondolta, hogy mi esetleg tudunk valakit, aki örülne egy cipőnek. Neki meg volt egy felesleges, amit mégse akart a kukába dobni (egyébként a kuka mellé szokás tenni az ilyen újrafelhasználható dolgokat). Így aztán fogott egy zacskót, és belerakta a cipőt, majd odaadta nekünk. Mi pedig tényleg találtunk valakit, akinek odaadhattuk, és örült neki. Mi több, megtoldottuk a csomagot néhány másik cipővel is. Meg sapkával és sállal. Úgyis azt mondják, hogy jön a hó. Ide. Isztambulban!

B változat, hogy a Mikulások voltak olyan koszosak, hogy az illető eleve ránk gondolt, hogy cipőre lenne szükségünk. Nem tudom… a Mikulások tényleg rettentően bepiszkolódtak az egy hónapos utcai lógásban. De én az ilyen esetben inkább szappant adtam volna ajándékba… Minden esetre a Mikulások azóta megjárták a mosógép rejtett részeit is, és most újra tisztán virítanak az utcán.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
A Mikuláscsomag, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .