Isztambul közlekedés – motorosok

Isztambulban vannak a törökök (meg a majdnem törökök, mint pl. én). Meg vannak a macskák.

Meg vannak a taxisok, akik mint mindenki tudja, egy másik galaxisból jöttek.

És vannak a motorosok, akik valami tükör dimenzióból kerülhettek át és ragadtak meg a városban. Hitük szerint megfelelő sebességgel és dudálással hazajuthatnak.

Isztambulban taxival mindenhol találkozhatunk. Ha kocsit vezetünk, akkor leggyakrabban éppen előttünk van egy, és láthatóan fel van mentve minden szabály alól: földi, fizikai, de még földöntúli szabályok se vonatkoznak rá. Egy 2014-es felmérés szerint 17395 db. taxi van a világ egyik legnagyobb városában. Ebből éppen most, amikor a cikket olvasod 17394 dudál. Egyiknek éppen elromlott, ezért az iphone-ról játssza le a duda hangot.

De akárhogy is, a taxisokban van valami, amitől ők is Isztambul részei. Nem is beszélve arról, hogy tőlük is lehet tanulni, mint pl:

• rövidebb utat
• megfordulni mégsem tilos helyeket
• definiálják az egyirányú utcákat (azáltal, hogy egy felől 20-an bemennek, nem feltétlenül a jó irányból, de bemennek)
• befordulni balra, ahol nincs is utca

..és persze olyan vezetési technikákat leshetünk el tőlük, amivel bármely EU-s országban (igen, még Olaszországban is) a frászt hozhatjuk a soförökre

• gyorsulás 90-re, majd tolatásos parkolás, mindezt 4 másodperc és 15 m alatt.
• jövőbe látás: a zöld lámpa kiszagolása 3 másodperccel korábban, minthogy a lámpa váltana.
• beférek ide még én is technika a sorban állásra. Természetesen a sor elejére.
• beférek ide még én is technika a parkolásnál. Valahova a két macskakő közé, a lámpa mellett.
• nem létező belső sáv használata
• 2×360 fokos látómező kifejlesztése
• és persze olyan török szavak elsajátítása, amelyek nincsenek benne a szótárban

No és persze, az se rossz, ha elveszinek minket valahova… Olyankor nem is bánjuk, ha találnak

Ezek után az vesse rájuk az első követ, aki szerint az isztambuli taxisokra nincs szükség (de azért én is kérek egy követ). Vagy ahogy az isztambuli járókelő mondta:

Tök jó, hogy vannak taxik Isztambulban! Jaj kérem, ne üssenek el!

Ezzel szemben a motorosok… Hát ők aztán… mármint az isztambuliak (mert egyébként nincs velük semmi bajom)

Kezdjük ott, hogy valami angol szerverről töltik le a jogosítványukat, azért megy mindegyik szembe a forgalommal. De mindig. Mintha nekik fájna, ha a megfelelő irányba mennének. De még a kétirányú utcában is csak szembe tudnak menni.

De a legérdekesebb az, amikor a szabálytalanul szembemenő motorossal szembe érkezik egy másik, amelyik szintén szabálytalanul megy szembe. Azt hiszem, valami a szemembe ment…

Természetesen azért a motorosok is fontos részét képzik Isztambulnak. No nem csak a mediterrán kisnagyváros hangulata miatt, hanem mert Törökországban szinte mindent házhoz lehet szállíttatni. Nemcsak a pizzát. Hanem még a tojást is meg a vizet. Vagy akár a sült krumplit is a McDonnald’sból. De lehet a hentestől is kérni két karajt, jó laposra verve. Mellé meg a szombati újság friss számát.

Azaz hétvégén kényelmesen be lehet vásárolni annélkül, hogy kimennénk az esőbe.

És itt most ne szupermarketek online áruházira gondoljunk! Hanem a sarki kis közértre, zöldségesre, hentesre, virág, vagy szotyola árusra (meccs közben sincs pánik, ha elfogy a szotyola, csak egy gyors telefon, és máris jön pár kg).

Ez pedig úgy megy, hogy amerre csak járunk (közért, kis bolt, hentes, étterem, stb…) ott kapunk egy hűtőmágnest. Rajta ez telefonszámmal (ami még a fotelből is látszik). Így ha S.O.S. szükségünk lenne fél kg lisztre, egy zacskó kakukkfűre, 2 kg krumplira meg egy sportújságra, akkor gyorsan telefonálunk egyet, majd pár perc múlva meg is érkezik az áru.

Mindez egyébként egy jó kis feladat a kezdő török nyelvtanulóknak, hogy a telefon túlsó végén lévő tájszólásban beszélő úriembernek elmagyarázzuk a címet, meg hogy mit kértünk. Ráadásul ha nem sikerül a vizsga, akkor ott a pótvizsga is, amikor a kérésünk helyett valami teljesen mást hoznak ki, és ott kell elmagyarázni (a szintén tájszólásban beszélő) úriember v. 2.0-nak, hogy ez nekünk mégsem kell. Mindez azért is jó móka, mert a török nyelvben a tagadást sokszor egy, a mondat közepén elrejtett m betű jelzi. Így az eseményt további pótvizsgák követhetik, mire sikerül megállapodnunk, hogy nincs szükségünk tartós hűtőfolyadékra sem pedig kínai tökreszelőre.