Megérkezett a heti tea adag

Sok minden szokott 3 lábon állni. Pl. a kisszék. Meg az asztal (de az olyankor feldől). Meg egyik-másik kultúra is.

Szokták mondani, hogy három pilléren áll valami. Mert ez olyan jól hangzik.

Nos, ha ez így van, akkor megvan a török kultúra 3 pillére is: török tea, török kávé és persze a kebab.

Mindez pedig áll egy eredeti kézi-csomózású anatóliai szőnyegen, ami csak most, csak neked kedvezményesen eladó.

Európa-szerte nagy divat a teaház. Az angolok is állandóan teáznak. De egy olyan mély teakultúra, mint ami Törökországban van, olyan sok helyen nem lelhető.

A török tea a mindennapi élet része. Ilyenekkel találkozhatunk, mint:

• Tea minden sarkon.
• Teaárus a lépcső alatt.
• Tearáus a lépcsőfordulóban.
• Ajándék tea üzleti tárgyalásnál.
• Ajándék tea vásárláskor.
• Ajándék tea, akkor is, ha csak egy pár zoknit veszünk.
• Ajándék tea, akkor is, ha a balos és a jobbos zokni másmilyen és mi ezen felháborodásunkban visszajöttünk.
• Ajándék tea az evés után.
• Teázás, ha vendégek vannak.
• Még több teázás, ha a vendégek végre elmentek.
• Rumos teázás a vendégek érkezése előtt.
• Teázás, ha süt a nap.
• Teázás, ha nem süt a nap.
• Teázás, ha balról fúj a szél.
• Teázás, ha jobbról fúj a szél.
• Egykezes teázás, ha orkán fúj. A másik kézzel kapaszkodunk.
• Teázás, ha szakad a hó.
• Teázás, ha dög meleg van.
• Teázás munka közben.
• Teázás, ha már 5 perc eltelt a korábbi tea óta.
• A legjobb a teázásban, amikor síri csönd van, és 20 ember kavarja a teát azzal a jellegzetes hanggal.

Pedig a török tea nem tartozik Anatólia tízezer éves múltjához. Sőt! Nagyon is fiatal. Régen ugyanis a törökök kávéztak.

A kávé is olyan dolog volt, amit eleinte csak a hitetlenek ittak, mint a rakı-t és a többieket. No meg a szultán, de ő is csak otthon, titokban…

De amikor kiderült, hogy a kávénak serkentő hatása van, akkor már mindjárt állami érdek lett a kávézás. Kezdve ott, hogy a szultán át tudja dolgozni az éjszakát a birodalom utódlása céljából, egészen odáig, hogy a katonák gyorsabban tudjanak menetelni. Ami szintén fontos volt, ha egyszer minden évben télre haza kellett érnie a csapatnak.

A kávé európai elterjedése is ennek köszönhető.

Csakhogy a kávé nem terem meg Törökországban. Az I. Világháború után, amikor az ország jóval kisebb lett, mint korábban, a kávétermelő területek mind külföldre kerültek. E miatt keresni kellett valami mást, ami koffeinben hasonló mennyiséget tartalmaz, de mégiscsak megterem otthon. Pedig a török kávé híres az erősségéről. Ez az, amit Isztambulba beleöntenek az ifjú janicsárba, majd az elszalad Bécsig, létrával a hátán. És mindezt pislogás nélkül. (Ennek az újkori megfelelője, amikor még egy aszpirint is tesznek bele, és így az építész hallgató garantáltan 3-4 szemeszteren keresztül talpon marad. Elég vad mutatvány, nem ajánlott senkinek!!).

Persze ez még messze van attól a szaharai kávétól, amit reggel kezdenek el főzni, hogy este aszfaltozni lehessen vele…

Szerencsére Törökország földrajza kellően változatos, nagyon sokféle növény termeszthető.

És szintén szerencsére az oroszok eddigre már több, mint egy évszázada azon kísérleteztek, miként tudnák a kínai teát olyan helyen is növeszteni, ahol annak esze ágában sincs. De hát ugye az orosz fegyelem…

Ő nekik sikerült egy olyan verziót kifejleszteni, ami a Fekete-tenger környéki klímát elviseli. Jellemzően Grúziát. Nem biztos, hogy szereti is, de senki se kérdezte meg őt. A grúz vidék pedig hasonlít a Törökország észak-keleti részére: eső minden nap. Így az I. Világháború után ez a fajta tea került be az országba, a kultúrával együtt. Ilyenek, mint a tea elnevezése (çay – csáj), vagy a szamovár.

Ez utóbbi jól is jött a törököknek, mert a kávé után megőrültek volna, ha csak apró filtereket lógatnának a vízbe! Az igazi török tea a következőképpen készül. És most mindegy, hogy szamováron, vagy a jellegzetes török emeletes teafőzővel készül.

1. Megfogunk pár marék (!) illetve lapát tealevelet, és belerakjuk a felső kannába.
2. Persze nem fér bele, de mi jól belegyömöszöljük.
3. Amikor megtelt, akkor teszünk még hozzá.
4. Az alsó részbe vizet öntünk, és forralni kezdjük.
5. A tealevelek a felsőben addig szépen melegednek, pirulnak.
6. Ha felforrt a víz, akkor átöntjük a felsőbe, a tealevelekre.
7. Az alsót megtöltjük hideg vízzel.
8. Ha felforrt az alsó, akkor várunk sokat.
9. Még várunk.
10. Ha már úgy érezzük, hogy a tea kezdi kimarni az edényt, akkor megfenyegetjük, hogy maradjon már bent a helyén.
11. Még várunk.
12. Na, most már jó lesz!

Az ivás pedig úgy megy, hogy

1. Felvesszük a vegyvédelmi és sugárbiztos öltözéket.
2. Megkérjük Ali-t, hogy inkább mégis ő öntsön.
3. Bevonulunk valami biztonságos helyre.
   1. Eközben Ali forró vízzel átmossa a teás poharat, hogy a tea nehogy frászt kapjon, amikor beleérkezik a hideg pohárba.
   2. Ali kiönt egy csipetnyi szirupot a pohárba.
   3. Felönti forró vízzel
4. Voállá! Kész a tea!
5. Jön mellé még a cukor. Hagyomány szerint kettő, hogy ne sírjon az egyik amiért egyedül van.

No tehát ez a török tea története és elkészítésének menete! És ez az, amit a törökök imádnak. És enyhén szólva is nagyfogyasztók. Itt alább látható egy amolyan 2-3 heti adag, amit most hozott a postás.

tea adag',url: 'http://isztambul.info/blog/2015/01/26/megerkezett-a-heti-tea-adag/',contentID: 'post-8098',suggestTags: 'konyha,kultúra',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">