Hó Isztambulban

Idén harmadszorra érte el a hó Isztambult. És ezúttal tényleg annyi esett, hogy alig győztük a hóembereket építeni!

A ház előtti kocsi tetején 30 cm hó gyűlt össze, mígnem jött valaki (én), és hógolyót gyúrt belőle. Pedig mi a tengerpart közelében vagyunk, ahol viszonylag kevés szokott megmaradni.

Állítólag 30 éve nem volt még ekkora hó!

Percre pontosan ahogy a meteorológia megígérte. Ahogyan a mennyiséget is eltalálta. Persze megint eljátszottuk a meglepettet, hogy Télen hó?? Még ilyet…! Így nagy dugók keletkeztek. Még ott is, ahova sikerült 1-2 hókotrót bezsúfolni.

Mi azért – biztos, ami biztos – csak azért is eldöntöttük, hogy már az első nap (mert ugye ekkor a legnagyobb a káosz) elmegyünk a közeli tengerparta. Persze munka ügyből kifolyólag, nem pedig fürdeni. Bár elég jó hullámok voltak. Mégis megúsztuk a dugókat. Egy jó csellel még időben bemenekültünk a jó meleg lakásba, hogy a tv előtt ülve figyeljük azokat, akik kint rekedtek.

Márpedig jó jött rendesen. És ezúttal nemcsak mutatóba, hogy leesik pár pehely, amely a következő enyhe fuvallattal mindjárt vissza is repüljön. Már az első percekben komoly mennyiség esett. Majd rázendített annyira, hogy 20 cm-t se lehetett látni. Majd megdördült az ég, és elkezdett igazán szakadni a hó.

Majd pedig kisütött a nap.

Utána kezdődött elölről megint: sok hó, még több hó, égzengés, rengeteg hó, napsütés. Ezzel jól elvoltunk 3 napig.

Nálunk a gyerekeket már az első dörgésre buszba rakták, és hazaszállították az óvodából. Így ők megúszták a 6-9 órás dugókat.

A régi megszokott recept alapján, amikor a hó megérkezik Isztambulba, akkor hozza magával a vihar barátait is. Így nemcsak az utak, hanem a Boszporusz is járhatattlan lesz. Végül még a repülőteret is le kellett zárni. Így a két kontinens között megint csak maradt a két híd, és a Marmaray.

A hidak esetében érdemes tudni, hogy az út több, mint 50 m magasan van a tengerszint felett. Mégpedig a Fekete-tengert és a Márvány-tengert összekötő szélcsatorna kellős közepén. Ilyenkor nem érdemes kinyitni az ablakot a kocsiban, mert pár pillanat alatt megtelik hóval. Így az átkelés egyáltalán nem könnyű.

A másik természeti érdekesség Isztambul esetében, hogy nincsenek vízszintes helyek. Az utak legkisebbje is valamilyen irányba lejt. Rengeteg olyan utca van viszont, ahova más országokban nem aszfaltot tennének, hanem lépcsőt, mert olyan meredek. Vagy talán inkább mindjárt liftet. Hóban ezeken a helyeken közlekedni igazán mókás. Mert nemcsak a szembejöbő kamionokat kell kerülgetni (ez meg hogy tudott itt feljönni?), hanem a nagymamától elcsent tepsiben szánkózó gyerekeket is. De nem is ez a nehéz, hanem majd amikor leérünk: meg kell állni valahogy!

Ilyen időben aki teheti, inkább maradjon otthon. És úgy tűnik, hogy sokan otthon is maradtak (vagy csak elvesztek valahol útközben, vagy nem tudtak felmászni a dombra), mert másnapra nagyon elcsendesedett a város. Mivel Árpi is haza lett rendelve, és én voltam az egyetlen, aki hajlandó volt a csonttörését kockáztatni, mi ketten mentünk ki a hóembert építeni. Tekintve, hogy a tél csak pár napig tart, így a lehető legtöbb időt töltöttük a hóban. Csak átöltözni jártunk haza

Kint az utcán a péket, a zöldségest és a többieket könnyű volt rávenni, hogy szálljanak be a hócsatába. Annál is inkább, mert vevő nem nagyon volt. Csak az anyukák zavarták ki a gyereket, hogyha már szünet van, ne otthon lábatlankodjanak. Így hiába a 30 cm hó, gyorsan fogyott. Szerencsére jött az utánpótlás is rendesen..

A szünetekben pedig beálltunk a szánkózók közé. Persze erre a pár napra nem vesz szánkót senki. Helyette ott vannak a jól bevált technikák: zacskó, műanyag zsák, tepsi, szennyes kosár, stb…

Mire kiszánkóztuk magunkat a pékék hóembereket építettek. Mivel építőanyag volt bőven, nemcsak apró kis buckák keletkeztek, hanem komoly méretű emberkék, óriások. De még – természetesen – foci szurkoló is. Mégiscsak Beşiktaş szívében vagyunk.

Mediterrán ország lévén a hóember szeme olíva bogyó volt. Az orra pedig itt is répa.  A sapka sál pedig nem maradhatott el, mégiscsak hideg van.

Beşiktaş központjában pedig egy igazi fiatalos hóemberre is bukkantunk: kezében sör és vízipipa. Fején pedig bukósisak, ha esetleg tüntetésre kerülne sor.

Mindeközben a városban kezdett a hó igazán megtelepedni. Egyik-másik helyen a kocsik alig látszottak ki. Az egyik utca különösen népszerű lehetett, mert minden hírújság azt fotózta le.

A hőmérséklet végig 0 fok körül mozgott. Így kérdéses volt, mikor libben át arra a pontra, amikor hó helyett eső esik, ami pillanatok alatt elmossa az egészet. Ez elvileg pénteken megtörtént a cikk írása közben. De ugyan úgy a másik irányba is átlendülhet: egy apró lehűlés, és újra belep minket a hó..