A korábbi térképes bemutatók után most egy olyat nézünk meg, ahol a látnivalókat könnyű felkeresni: elég csak beülni egy olyan hajóba, amelyik végig megy a Boszporuszon, és jobbra-balra máris láthatjuk a szebbnél szebb történelmi faházakat.
Isztambulban az igazi, történelmi házak mind fából épültek. Akkor még volt erdő a közelben bőven! Aki pedig tehette, az mindjárt a Boszporusz partjára építette a több emeletes, előugró erkélyes villáját.
Aki megtehette, hogy a Boszporusz partjára építsen, ő nem fukarkodott a díszítő elemekkel! Bőven jutott mindenhova. Ezzel együtt kihasználták a vízpartot is, amennyire csak lehet, belógatták a házat a víz fölé. Könnyen megtehették, mivel az ár-apálytól nem kell tartani, és a tengertől távolabb már viharos méretű hullámok sincsenek.
Ezeknek a különleges Boszporusz parti faházakat a törökök egy külön szóval illették: yalı
Sajnos az elmúlt évszázad nem tett jót a yalı-knak. Meg úgy összességében az isztambuli faházaknak sem. A gyakori tűzvész, ami a Boszporusz partján az olajszállító hajók miatt még inkább veszélyes volt, elég gyorsan tett 1-1 kerültet meg-nem-épülté. Majd pedig, amikor Ankara lett az ifjú Török Köztársaság fővárosa, akkor az elit átköltözött oda. Ma pedig, amikor mindenki jobban szereti, ha a ház gyorsan felépül, ott a beton az úr. Így nagyon kevesen építenek ma már igazi faházat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a földrengés-biztonsági előírások nem engedélyeznek erkélyeket, meg más előugró részeket építeni. Csak ha a házon eredetileg is volt.
Pedig ma már modern, tűz-, és földrengésbiztos, megfelelően hőszigetelt faházakat lehet építeni. Sok esetben még jobbat is, mint betonból. És bár tényleg több munka van vele, a faházak hangulata leírhatatlan. Egyszer majd teszek fel képeket a saját projektekből. 🙂
Mára sajnos a Boszporusz parti faházak jelentős része eltűnt. És a helyükre épülők is csak a hááát kategóriába tartoznak.
De míg így is több, mint 100 yalı-t láthatunk, ahogy végighajóznunk a Boszporuszon. Köztük a Második híd tövében (ázsiai oldal) a legöregebb ma még álló yalı-t. Őt 1699-ben építették Amcazade Hüseyin Paşa megbízásából.
Ez a látszólag kicsi házikó (bár szerintem bárki szívesen elfogadná ebben a méretben is) valójában régebben sokkal nagyobb volt, több részből állt. És a díszítésekben sem szenvedett hiányt. Meg belső szökőkútban. Bőségesen használtak aranyat és elefántcsontot is. Amit ma látunk, az csak a hal. De volt itt még egy egész hárem is a Amcazade Hüseyin Paşa részére. Ő egyébként az a személy volt, aki a Szultán megbízásából aláírta a Karlócia békét. Ahhoz képest, hogy ez a békefeltétel mivel járt az Oszmán Birodalomra nézve, egészen jó kis jutalmat kapott a pasa. Nem mellékesen ő lett a Nagy Vezír.
Mégis a ház (palota) hamar le lett lakva. Ugyanis az 1893-as orosz-török háború során ide helyezték el a bevándorlókat. Elsőnek a hárem pusztult el. Tekintve, hogy a hall az egyetlen, ami még ma is áll, kitalálható, hogy az újonnan betelepülők nem a táncparktetten töltötték az idejüket…
Az épület felújítása nagyon sokáig húzódott. Mivel ez a legrégebbi faház a Boszporusz partján, akárkinek nem akarták odaadni a restauráció jogát. De még így is folyamatosan figyelő szemek fürkészik a munkát, hogy minden pontosan a XVII. századi megfelelőkkel történjen.
Végére pedig szokás szerint jöjjön a térkép, és a fő forrás yalı-k ügyében. Törökül nemtudoknak a képek is sokat mondanak. 🙂
Tehát az ajánlott oldal ismét a Burada İstanbul var. És itt a térkép is. Láthatunk néhány olyan faházat is, ami nem a Boszporusz partján van.
[iframe src=”https://www.google.com/maps/d/embed?mid=ziRgRk0UIMbw.kAMYgZm_8cZI” width=”500″ height=”480″]