Az egész év erről fog szólni, hogy 100 éve kezdődött az a csata/háború/puskalövés, ami megváltoztatta az Oszmán Birodalom, meg az egész környék életét.
Több variáció is van a pontos kezdésre. A Wikipédia február 18-t írja. Ekkor történt ugyanis az első lövés.
Törökországban a nagy nap március 18-a, amikor a tengeri harcok kezdődtek, és meglepően gyorsan be is fejeződtek.
Majd pedig az igazi nagy mészárlás napja, április 25, amikor is a szárazföldi csaták kezdődtek. (a jelentős évfordulóra való tekintettel a törökök ezt lealkudták április 24-re).
Most, hogy pont 100 éve történt a nagy esemény, Törökország hatalmas ünnepséggel készült. Én is gondoltam, hogy valami nagyszabású emlék bejegyzést hozok létre. De aztán kiderült, hogy vannak nálam gyorsabbak, meg akik jobban összefoglalták.
Ha még nem olvasta volna valaki, az események megismeréséhez a következőket ajánlom:
- az index nagyon jól sikerült írását
- mellette pedig a Wikipédia oldalát is
- hozzáteszem az én 1 hónappal ezelőtti írásomat is.
- mit is jelent az, amikor az ellenfél 8 méterre van szembe, a másik lövész árokban.
- képregényes formában, miként élte meg az egészet egy ausztrál katona és egy teknősbéka.
- maga az ANZAC-öböl.
Ezek az írások, amiket érdemes elolvasgatni.
De mindez semmi, ha kimegyünk a helyszínre!
Maga az egész Gallipoli-félsziget egy emlékpark 2010-óta. Akár 1 nap alatt is bejárható, de inkább ajánlott a 2 nap. Mindjárt az emlékpark szélén (közepén) is van egy hangulatos szállás, de Ecebat városában is találunk néhányat. Legrosszabb esetben pedig a szoros másik oldalán. Çanakkale-ben, ahol egyébként is tovább látnivalók vannak a háború kapcsán. No meg onnan már el lehet ugrani Trójába is.
Érdemes az egész parkot bejárni, és megismerkedni a helyszínnel, megnézni a múzeumokat. Akkor láthatjuk, hogy milyen, de tényleg mennyire elavult fegyverekkel és felszerelésekkel állították meg a törökök az antant hatalmat.
A terepen pedig megtapasztalhatjuk, hogy milyen is az a helyszín, ahol 130 000 ember esett el. Ezt az egymást követő temetők és emlékparkok jól mutatják.
Láthatjuk, hogy azok a dombok, melyek a hajókról könnyen megmászhatónak tűnnek, közel sem azok. Inkább jó meredekek. Keresztbe sok sok vízmosással. Bennük tüskés bokorral. Aki pedig nem kúszik, azt lelövik. Marad a tüskés bokor.
Ha pedig nyáron megyünk, azt is megérthetjük, miért nem költözött ide senki az elmúlt tízezer év alatt. Az ausztrál katonák sivatagos helyről érkeztek. De az, hogy nincs víz, semmilyen, az azért nekik is sok. Egy történet szerint a német tisztek az antant vízszállító hajóit is lövetni akarták. De a törökök azt mondták, hogy ennyire még ők sem akarnak rosszat az ellenségnek.
Érdemes Ecebatba, a kikötőbe is ellátogatni, ahol megnézhetjük, milyen is volt az, amikor az ellenfél csak 8 méterre van tőlük, a szemközti lövész árokban. 8 méter! Akár egy téglát is át lehetne dobni. Amit gondolom sokszor meg is tett mindkét oldal.
Mindent együttvéve a haladás roppant nehézkes volt. Egyik-másik múzeumban, illetve a temetőkön láthatjuk, hogy pár tíz méter megtétele micsoda emberáldozatokkal jártak. És sokszor nem is hoztak eredményt. Itt tényleg végig lehet élni a harci eseményeket.
Most pedig ennek a csatának, a Dardanellák ostromának a 100. évfordulója zajlik. Ez alkalommal pedig mindenki valamilyen formában megemlékezett.
A katonaság természetesen felvonultatta az összes hajóját. De még a tengeralattjárókat is. Hiszen mégiscsak a vízi csata évfordulója volt. A különböző helyszíneket pedig sorra zajlottak a megemlékezések. Még ejtőernyősök is voltak. Sőt! Az ünnep részeként még egy eredeti partvédelmi lövedéket is találtak (26 x 73 cm = 150 kg)
A média természetesen összeszedte az összes képet és filmet, amit csak talált az archívumból (Hürriyet ezen és ezen, meg ezen az oldalán érdemes nézelődni).
Még a Yandex is ünnepi nyitóképernyővel várta a látogatókat. Érdekes, hogy a Google ezt a lépést elfelejtette megtenni…
E mellett több film is megjelent, vagy jelenik meg hamarosan a témában. De nemcsak a törökök, hanem az ausztrálok is dolgoznak az ügyön. Talán Magyarországon is látható lesz a Russell Crowe (ő egyébként új-zélandi) rendezte The Water Diviner.
És természetesen nem maradhat ki a megemlékezésből Mustafa Kemal Atatürk sem. Hiszen úgymond az ő története itt kezdődött, minek eredménye egy teljesen újjászületett Török Köztársaság lett az eredménye.
100 éve kezdődött...,
- A duda (1.000)
- Roxelána (1.000)
- Isztambul nevei (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Egy alternatív történelem (1.000)
- Tuğra (RANDOM - 1.000)