Cipőfűzőt, pólót tessék! A sógorom pedig bármit kivasal az úthengerrel

Mint tudjuk, Isztambulban mindig mindenhol árulnak valamit. Főleg ott, ahol éppen megjelenünk.

Amit viszont elsőre kevesen vesznek észre (főleg a turisták, akik olyasmikre pazarolják az idejüket, mint pl. az éjszakai alvás) hogy tényleg mindig, és mindenhol árul valaki valamit.

Isztambul nagy. Hatalmas. Sokan élnek benne. Nagyon sokan. A nemhivatalos számadatok szerint húszmillióan. Így hiába nagy a város, a hely az, ami igazán értékes. Főleg a jó hely. Főleg, ha eladásról van szó.

Akkor pedig egyetlen négyzetméter sem veszhet kárba. Az eladók minden helyet, és minden időt kihasználnak. Náluk 24 órában zajlik a gazdasági élet.

Ha valahol egy szabad hely felszabadul, pár percen belül beköltözik oda egy árus. Ha egy bolt estére bezár, akkor máris megjelenik valaki, aki kipakolja a portékáit. A reklámtáblákat és a „kirakatot” pedig felragassza a frissen lehúzott redőnyre.

De ugyan jót tesz az üzletnek, ha van egy szabad kapcsolószekrény, vagy egy darab fal, egy építkezési terület, stb…

Nem is beszélve az olyan dolgokról, mint az estére leparkolt munkagépek, melyek szintén jó helyek az ideglenes üzlethelyiségnek.

Ráadásul ezek a járművek még frissek, melegek az egész napos használattól. Nem is beszélve arról, hogy pl. egy úthenger nemcsak arra jó, hogy teleaggasszuk az eladásra szánt termékekkel.

Bár ez attól is függ, hogy Alinak sikerült-e a kulcsot napközben lemásolnia.. De minden esetre támasztéknak jó. Egészen biztos, hogy az úthenger nem fog felborulni, így nyugodtan pakolhatunk rá.

A leginkább izgalmas változás viszont Eminönüben, a kikötőben zajlik. Esténként. Azután, hogy a hatóságok úgy döntenek, hogy inkább hazamennek. Olyankor jelenik meg az éjszakai műszak, hogy több száz négyzetméter üres burkolólapra egy kis életet vigyen.

Eminönü 22:00 után" src="http://farm4.staticflickr.com/3805/9517465680_3518967733.jpg" alt="Eminönü 22:00 után" width="500" height="375" />