Magyar jogosítvány Törökországban – 4. rész (Állampolgárosodunk sorozat, második évad)

Itt már vér fog folyni…

Legutóbb ott tartottunk, hogy 6 dolog szükséges:

1. Megkérdezni a konzultól, mi a van ilyenkor.
2. Egészségügyi vizsgálat
3. Fénykép, 4 db, max 6 hónapos. Mármint nem mi vagyunk rajta 6 hónaposan, pelenkában, hanem nem lehet régebbi fél évesnél
4. Adminisztrációs díj befizetése bármelyik banknál, vagy adóhivatalnál.
5. Vércsoport
6. Személyi igazolványról / tartózkodási engedélyről + útlevélről fénymásolat.
7. Türelem

Mindemellé kaptunk egy weboldal linket, és egy sorszámot. Ezen lehet megnézni, hol is tart az ügymenet. Ezen az oldalon pedig nagyon jól el lehet veszni mindjárt az első percekben. Hát még a későbbiekben! A kereset oldalt a yabancı sürücü menüpontban találjuk, majd a feljövő oldal közepén van egy  tıklayınız. Na, oda kell kattintatni. De egyszerűbb ide, ami pontosan oda visz el minket, ahova kell.

Frissítés: a fenti webcímek azóta megváltoztak. Jelenleg (2015. április) ez a jó.

Frissítés 2: megint változott a cím. Éppen (2015. augusztus) ez a jó. De ha megint nem jó, akkor írjuk be a Google-be, hogy trftescil. Majd keressük a yabancı -t…

És akkor nézzük pontról pontra.

1. Megkérdezni a konzultól, hogy ilyenkor mégis mit kell csinálni.

Szerencsére ezt a pontot a közlekedési hatóság megteszi. Ezzel nincs is semmi dolgunk. Hisszük most. De majd meglátjuk még!

2. Egészségügyi vizsgálat.

Ehhez hozzáveszem az 5.-s pontot, a vércsoportot, amit nem tudom, miért tettek külön, pláne miért ilyen messzire a 2-estől.

A dolog roppant egyszerű, el kell menni a kerületi állami kórházba vagy rendelőbe. Magán kórház nem jó. És ott kérni orvosi igazolást az egészséges állapotunkról. Ezt Sağlık raporu-nak hívják. Ha nagyon megy, akkor mutogassuk a cetlit, amit kaptunk a rendőrségtől, hogy nekünk ilyen kell.

Azért ez így önmagában még nem elég. Az is kell, hogy milyen járműtípusra is szeretnénk vezetni. Ez leggyakrabban a B. Erre figyeljünk oda végig, nehogy D legyen belőle. Vagy E… Rosszabb esetben K… mert olyan nincs, és a közúti ellenőrzésnél nagyot fog nézni a rendőr.

Gondoltam, ez a sima procedúra lesz: vérvétel, vizelet, szem, stb… Úgyhogy kora reggel éhgyomorral másztam meg a hegyet, hogy a havas fellegekben megtudjam, hogy fénykép is kell. Na, vissza le.

Másnap, immár fényképpel felszerelve ismét nekivágtam a kaptatónak. És közben reménykedtem, vérnyomás mérés talán mégsem lesz. De végül az egész procedúra sokkal egyszerűbb volt, mint vártam. Pár eltévedés után csak meglett a megfelelő ablak, ahol kaptam egy kétoldalas A4-es lapot, hogy töltsem ki, majd pedig a Vezne (pénztár) feliratú ablaknál tegyek le 50 TL-t, mint adminisztrációs díj.

Az A4-es papíron az ismert betegségeket és tüneteket kérdezték. Az egészből csak azt a részt értettem, hogy név, cím, telefonszám… Így azt csináltam, ami már a bazárban is többször bevált: beírtam mindegyikre, hogy nincs ilyenem, és nem is akarok.

Majd ezzel a papírral és a befizetést igazoló nyugtával visszaballagtam az ablakhoz. És többször is szóltam, hogy nekem nemcsak ilyen egészségügyi papír kell (bármit is jelentsen), de vércsoport is. Hát leküldtek 2 emeletet, a szemészete.

– És a vércsoport?
– Majd a doki megoldja…
– A szemész?
– Hát a doki!
– A szemész nem doki?
– Menjen már! Feltartja a sort!

Szóval le, szemészet. Az egész emelet a szemészet, tele emberekkel, akik jobban el voltak veszve, mint én. Pedig én külföldi vagyok. Mégis, melyik ajtó kell nekünk. Csináljuk, akkor törökösen! Balra első ajtón be.

– Csókolom, itt lehet jogosítványhoz az egészségügyi vizsgálatot csináltatni?
– Nem, kettővel jobbra!
– Csókolom, itt lehet jogosítványhoz az egészségügyi vizsgálatot csináltatni?
– A mit?
– A jogosítványhoz az egészségügyi vizsgálatot?
– Itt biztos nem.

Végül sikerült egy olyan szobát találni, ahol nem néztek kínai turistának, nem is akartak velem németül beszélni, és a szemvizsgálatot is elvégezték. Kb. 2 perc volt: bal szem khg, jobb szem gzk. Mehet. Kaptam még egy papírt, rajta a fényképemmel, jó sok tűzőkapoccsal a biztonság kedvéért. Meg néhány pecsétet. A pecséteket már úgy hiányoltam! Az egész procedúra alatt ez volt az első rendes pecsétem. Leszámítva a jogosítványom hiteles fordítását. De az másik kategória.

– Szóval ennyi?
– Ennyi.
– És a vérvétel?
– Menjen a dokihoz, az majd megcsinálja!
– Itt állok egy nyolcemeletes kórház közepén. Melyik dokihoz menjek mégis?
– Jah, hát le a -3-ra, a vérvétel szintre. Majd ott.

Akkor tehát le. Sokat le. Tényleg egy egész emelet a vérvétellel foglalkozott. Először a pultnál kellett igazolnom, hogy befizettem a kért összeget. Majd csak utána álltak szóba velem. Akkor is a személyit kérték, majd adtak egy kémcsövet, vonalkóddal. Ezzel keressek magamnak valakit, aki vesz majd vért tőlem.

Itt jegyezném meg, hogy az egész procedúra legpozitívabb része az volt, hogy tulajdonképpen a személyi számom mindenhova elég volt. A központi rendszerből kérték le az adataimat minden esetben: név, születési hely, dátum, stb.. Ezeket nem kellett minden alkalommal leírni, majd elmagyarázni az ügyintézőnek, hogy az ott egy T betű, nem pedig K…

Találtam egy helyet, ahol elvégezték a vérvételt. Eléggé futószalagszerűen zajlott az egész. És bár a vércsoportvizsgálat pár másodperc, azért azt mondták, hogy majd délután jöjjek vissza az eredményekért. Ezzel együtt adott egy jó tippet, amit ajánlok másoknak is:

Minden papírt lefénymásolni, és ha lehet azt adni oda a hatóságoknak. Az eredeti maradjon nálunk. De ha más nem, egy fénymásolat legyen.

No jó, akkor délután harmadik alkalommal is visszamásztam a hegyre. De már erősen gondolkoztam, hogy ki kellene próbálni az egyik olyan buszt, ami ugyan ezen az úton jár, és mindig dudál nekem.

A maradék papír is hamar meglett. Mint kiderült, végül csak a vércsoport, és a szemvizsgálat volt az egészségügyi csomagban. Persze ezek a papírok így még nem érnek semmit. El kellett vinni a pecsételős irodába, hogy aláírja a nagyfőnök, és rátegye az eddig hiányolt pecséteket.

Ő egyébként elég lazán vette az egészet. Ült az ablakban, és dohányzott. Közben a titkárnő sorra halmozta neki a pecsételnivalókat. Majd gondolt egyet, mindet lepecsételte, aláírta. Gondosan ügyelve, hogy még véletlenül se lássa, mit is ír alá..

No, ezzel meg is vagyunk. Az egészségi procedúra költsége végül összesen: 50TL + 1 fénykép

3. Fénykép

Törökországban minden adminisztrációhoz fénykép kell. Mindenhez, és mindig. És nem is csak 1 darab. Így aki huzamosabb ideig itt tartózkodik, jól teszi, ha hord magánál pár fényképet. Mindig, mindenhol.

Én is készültem, de gondoltam, ez alkalommal legyen valami jó kép rólam. A magyar jogosítványban ugyanis eléggé fura a fényképem. A rendőrök rendszeresen megkérdezték, hogy hány éves vagyok, meg hogy amúgy jól vagyok-e..

Bár még így is jobban jártam, mint az az ismerősöm, akinek az útlevelében volt egy nagyon félresikerült fénykép. Minden határátlépésnél összegyűltek a vámosok, és percekig rajta nevettek. A szerb katonának még a géppisztoly is kiesett a kezéből, amikor meglátta.

Szóval rendes fénykép. Előtte jó alapos fejmosás, stb… Majd vigyorgás a kamerába. A fotós még 15 percet dolgozott rajtam Photoshoppal, így vagy 10 évet fiatalodtam, meg leradírozta a kialvatlanságomat is. Majd megkérdezte, hogy maradjon a fehér háttér, vagy szeretnék-e egy zöld rétet, kispatakot, vagy inkább a tankot mögém? Mondtam, hogy annyira nem ismerem a bürokráciát, hogy választani tudjak. E mellett én B kategóriás jogosítványt szeretnék. Úgy tudom, a tank ebbe nem fér bele. Maradtunk végül a fehérnél.

A fényképezés (mivel mindjárt betankoltam jó pár évre előre) összesen 25 TL-be került.

4. Adminisztrációs díjak befizetése

A közlekedési hatóság adott egy cetlit, mit kell beszerezni. Azon az volt, hogy az adminisztrációs díjat bármely bankban, vagy adóhivatalban be lehet fizetni. Na de mégis, mennyi az az összeg? Az árakat végül megtaláltuk ezen a weboldalon. A B kategória 381,7 TL. Nincs különbség, hogy új jogosítvány, vagy hosszabbítás, vagy honosítás, stb… Ennyi és kész.

Az is kiderült, hogy bármely bankba nem lehet bemenni. Csak az állami bankokba. Én végül a Halkbank-ban kötöttem ki. De elvileg a Zirat bankası is jó lehet. Ha valaki kipróbálta, léci írjon az eredményről.

Minden esetre jó móka volt a többi bankban is próbálkozni. A végére már a teljes személyzet (közte a biztonsági őr is) a cetlimet forgatta, hogy vajon mi a bánat is az a 4-es pont, amit úgy szeretnék elvégezni.

Jah, és csak készpénzt fogatnak el.

Az 5-es pont már volt. A 6-os és 7-es pontban pedig nincs semmi vicces, amiről írni lehetne.

Most egyébként a 7-es pontot gyakoroljuk. Várni, és várni, és várni.