Áramkimaradás Törökországban

És ez most nem áprilisi tréfa.

Törökország 81 tartományából 44-ben nem volt villany.

A keddi napon 10:45-kor elment a villany. És amilyen dög, mindezt úgy, hogy előtte nem jelezte előre hörgéssel, kattogással, stb… Csak úgy, hirtelen csend lett az irodában. Ez különösen az én szobámban érezhető, ahol hagyományból három gép + egy szerver zümmög… Vagyis csak zümmögött, mert ekkor elhallgatott minden. Olyan csend lett, amibe bele lehet esni.

Mivel előző nap, és a megelőző héten is történt már hasonló, így olyan nagyon nem izgultunk. Elő az e-könyvet (e-ink, így legalább egy hétig bírja az akkumulátor, és több hónapnyi könyv van rajta) aztán várunk 1 órát. Max 2-t. Ha pedig nagyobb a gond, akkor arra már van egy kiforrott megoldásunk.

Azt leszámítva persze, hogy ezúttal nem sütött a nap, hanem esett az eső. De ezt is úgy tudtam meg, hogy kinéztem az ablakon. Ha nincs internet, már azt se tudom, milyen idő van odakint…

Mert bizony, ha nincs villany, nincs internet. Sőt! Elképzelni sem tudjuk, hogy mennyire megáll az élet, ha nincs áram. És ezúttal nagyon kemény áramszünettel néztünk szembe.

Most nemcsak a mi háztömbünkben, kerületünkben ment el az áram, hanem az ország felében. Több órára.

És nemcsak a házakban, hanem a komolyabb területeken is. Nem volt villany a metróban (és ott bizony sötét tud lenni). Nem működtek a közlekedési lámpák. Sem a villamos (arról azért könnyebb leszállni, mint a villamosról). Ahogy a lift sem (itt is sötét van). De az elektromos kapuk sem működtek. No meg nincs meleg víz, fűtés, és még a mikró se megy.

Mindez így leírva eléggé ijesztő. Megélve meg… attól függ. Liftben ragadni biztos nem vicces dolog. A metróban legalább vannak pajtások, akikkel lehet együtt huhogni, és így a frászt hozni a nem pajtásokra.

A leglátványosabb mégiscsak a repülőtér volt, ami szintén nem üzemelt. Majdnem egész Törökországban. Egy olyan helyen, ami Európa, Ázsia és Afrika csomópontja, az igencsak nagy hatással van a környezetére.

A másik ilyen érdekesség csak akkor derült ki, amikor nagy sokára, végre visszajött az áram: a müezzinek sem működtek. Hiszen a minaretekben már régóta hangszóró van, és azok is villannyal üzemelnek.

De ehhez hasonlóan elmaradtak a mindennapi akciós pizzás SMS-ek is (vegyél négyet, fizess egyet). Ez mondjuk annyira nem hiányzott. A pizza annál inkább. Mert ugye valami létfontosságú biztosan árammal működik a pizzériában is.

Azért a törököket sem kellett félteni. Ők már hozzá vannak szokva, hogy az áram ilyen kacifántos: néha jön, néha megy. Így nagyon sok helyen egy kisebb generátor is van a raktáron. Ezzel pedig elég sokáig ki lehet húzni. Pontosabban addig, míg van elég folyékony üzemanyag (jelen esetben ez nem a rakı), amit lehet a gépbe önteni.

Mi pedig…

Felmértem, hogy a Kindle még elég sokáig bírja akkumulátorral, és könyv is van bőven, így az első fél óra még nem volt vészes. Egy darabig még minden készen állt: napelemes táska, ha a szervert be kell indítani, pár órányi töltés a telefonon. Ráadásul, hogy, hogy nem, a mobil szolgáltatók roppant felkészültek voltak. Talán ők az egyetlenek, ahol semmi megakadás nem volt a majdnem egésznapos áramszünet alatt.

Úgyhogy az energiát nem kímélve mindenki rohant a Facebookra elújságolni, hogy nincs villany. De amikor jöttek a válaszok, hogy nemcsak a szomszéd utcában nincs, és nemcsak a szomszéd megyében, hanem az ország másik végén sem (és Törökország azért elég nagy), akkor azért már összeült a válságstáb. Azaz leültem én, és jól megnéztem a tükörképemet az elsötétült monitoron. Ettől nem lett semmi jobb.

Kiderült, hogy napsütés helyett is inkább szakad az eső. A napelemes táskát pedig a hétvégén lemerítettük. A tartalékot is. Így végül az derült ki, hogy csak pár óra választ el minket a kőbaltától.. Amit lehet, megy mobilról, a többi meg.. majd valamikor…

Végül is ebédig eléggé jól meghúztuk magunkat, amikor is rá kellett jönnünk arra, hogy ez alakalommal nem lehet az internetről rendelni. Mert még ha a mi oldalunkon sikerül is fellépni a netre, mi a biztosíték, hogy az étteremnek is? Pláne, hogy az étterem egyáltalán működik… Szerencsére azért Isztambulban elég nehéz éhen halni, ha az ember kimegy az utcára, így végül mi is ezt tettük.

Ebéd után már tényleg kritikus lett a helyzet. Mert bár jöttek a hírek, hogy az ázsiai oldalon mely kerületekben lett újra áram, mi az utolsó csepp energiákon éldegéltünk. Végül 16 óra után hozzánk is megjött a villany. Ekkor az utolsó telefon már 5%-on állt.

Ameddig pedig nincs áram, hazamenni senki se akart, mert a tömegközlekedés is komolyan lesántult: nincs villamos, közlekedési lámpa, belépő kapu, stb..

A mesének itt lenne vége, de most éppen este 20 óra van, és a frissen feltöltött laptopom az utolsókat rúgja, mert már 1 órája megint elment a villany. De ezúttal vitte magával a vizet is, így most az sincs..

Utóirat: Most láttam, hogy néhány nappal korábban, ugyan úgy a reggeli időszakban Amszterdamban is elment a villany, hasonló eredménnyel. Megállt liftek, metrók, villamosok, lezárt repülőtér, stb…  Így akinek van kedve és ideje, egészen jó kis könyvet írhatna belőle..

Áramkimaradás Törökországban, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---