Abı és abla a nagytestvérek

Törökországban itt mind egy nagy család vagyunk, akik tele vannak tesókkal, meg nővérekkel pláne bátyuskákkal.

De legalábbis akik az autóban ülnek, pontosan tudják, kinek az anyja mivel is foglalkozik.

A törökök nagyon kedvelik az udvariassági formákat. A magázódás alapvető dolog.

Egy cégben az a természetes, ha a főnököt magázzák. Még akkor is, ha fiatalabb. És természetesen nem maradhat el a kötelező udvarias forma sem, mint az effendi és a hanım vagy hanımeffendi. Ez az úrat, és az úrnőt jelenti. Ahogy az angolban is mr. és mrs.-t szokás használni. Egy főnököt le-lacizni eléggé durva udvariatlanságnak számít. Hanem őt László úr-nak illik szólítani. Még akkor is, ha nincs jelen.

Ehhez hasonló az újságokban a miniszterek, professzorok és más fontos személyek említése is. Őket mindig teljes névvel, titulussal együtt szokták leírni.

Még akkor is, ha éppen utálják az illetőt. Ennyi tisztelet azért jár. Majd utána lehet írni róla kígyót-békát.

Mindebből úgy tűnik, hogy a törököknél nagyon szigorú a hierarchia, mindenki öltönyben rohangál, stb… Ami részben igaz is.

De az azért Törökország, és a Mediterrán. Ahol azért valahol mindenki laza.

Éppen ezért van egy sokkal személyesebb, kedvesebb megszólítás is, ami mindemellett azért megtartja a hierarchiát is. Ez az abı és abla. Az első a bátyát, a második pedig a nővért jelenti. Mindkettőt eredeti jelentésében az idősebb testvérre használjuk.

Itt ki kell térni arra, hogy a török kultúrában az idősebb testvérnek komoly előjogai vannak. És itt nemcsak arról van szó, hogy nem illik a bátyuska cipőfűzőit összekötni. Hanem egy nagyobb testvér olyan tisztelet kap a kisebbektől, mintha csak ő lenne a szülő. Még akkor is, ha a két testvér, unokatestvér, stb.. között csak nagyon kevés a korkülönbség. Így pl. a nagyobb testvér parancsolhat a kisebbnek.

Ebből pedig egy érdekes szokás, nyelvtani formáció alakult ki. Ha valakit abı-nak vagy abla-nak szólítunk, azzal először is alá helyezzük magunkat. Elismerjük, hogy ő a főnök. Még akkor is, ha pl. mi vagyunk az idősebbek. Ezért viszont cserébe szívességet kérünk, kérhetünk (más dolog, hogy nem biztos, meg is kapjuk). Másrészről pedig hirtelenjében felépítünk egy személyesebb, családiasabb jellegű rövid kapcsolatot.

A könnyebb megértés érdekében itt egy gyakorlati példa

– Jó napot, a gázt szeretném beköttetni!
– Kérem uram, ehhez szükség van a lakás tulajdoni lapjára.
– Nekem sajnos nincs olyanom. Uram, nem lehetne ezt nélkülözni?
– Sajnálom, arra mindenképpen szükség van…
– No de bátyám (abı)! Ilyen papírt hetekbe telik mire szerzek! Nincs más megoldás?
– Édes öcsém, mit tegyek, ha ilyen hülye a bürokrácia, és a főnökeim ezt kérik…. De töltsd ki az igénylést, aztán a tulajdoni lapot majd átküldöd e-mailben, ha már bekötötték a gázt.

3 Replies to “Abı és abla a nagytestvérek

    1. Ez attól függ. 🙂
      Ha mondjuk a kedves kistestvérről van szó, akkor canım kardeşim, ami kb. kedves testvéremet jelent. Maga a can szó a életet jelenti, így a pontos fordítás életem, testvérem lehetne.
      Olyan, hogy öcs és húg nincs a török nyelvben.

      Érdekesség, hogyha ironikusan akarjuk mondani, pl. „édes öcsém, már megint nem vitted le a szemetet???”, akkor is a canım szót használjuk. Persze akkor nem kardeş-ezgetünk. Ráadásul ilyenkor nemcsak „lefele”, kisebb testvér felé lehet használni, hanem mindenkire, akinél úgy érezzük, nehezen ért meg valami egyszerű mondatot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük