Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Áginak volt egy olyan kérdése, hogy most, immár 10 éve itt vagyok, mennyivel lett másabb Isztambul.

Mármint nem a város, hanem mennyivel másabb benne élni. Túl vagyok-e már a kezdeti nehézségeken?

Isztambul

Isztambul

Az első, és legfontosabb, hogy ugye ennyi idő után már illik a helyiek nyelvét beszélni. Hát igen… Ez egy jó célkitűzés. És nagyon nemes. Pláne praktikus!

Úgyhogy egyszer eljön még ennek is az ideje. De egy olyan nyelvvel, mint a török, és egy olyan környezetben, mint Isztambul… nem egyszerű. No nem mintha menteni akarnám magamat.  Inkább úgy mondom, hogy az elégséges szintnél azért már magasabban vagyok. És tudom azt a módszert, miként kell boci szemekkel az ügyintézőre nézni addig, még végül csak elmagyarázza, mit is akar mondani.

Legjobban úgy tudom elmondani, hogy most már földig ér a lábam. A legtöbb dologban már egyedül boldogulok. Meg tudom kérdezni mi merre van.

Erre ugyanis nagy szükség van. Igaz, ma már van GPS és térkép a telefonban, meg is mutatja a legrövidebb utat, át a szakadékon, de a legtöbb esetben ez csak kb.-ra elég. Itt mindig kérdezni kell, majd pedig megérteni, hogy mit válaszolnak.

Még a helyiek is így közlekednek. Akkora a város, hogy nem nehéz benne elveszni. Számos törököt ismerek, akiket ha a lakásától két utcára elvinnénk bekötött szemmel, már eltévedne.

Tegyük hozzá, hogy a törökök nem is próbálkoznak nem eltévedni. Apuka pl. eleve úgy indul útnak, hogy nem tudja, hova is megy pontosan. Belövi az irányt, hogy észak, dél, kelet, nyugat, vagy az ötödik égtáj. Majd ráteszi a cementes zsákot a gázpedálra, és hátramegy teázni. Ha úgy érzi, hogy már eleget ment, akkor nekiáll kérdezősködni, hogy most merre tovább.

Ezt a fajta közlekedést nagyban segíti, hogy Isztambulban olyan tájékozódási pontok vannak, amiket akár 5 km-es körzetben is mindenki is: bank, virágárus, sarki pék, stb… Ha pedig valahova el akarunk jutni, akkor nem az utcanevet szokták mondani, hanem hogy a virágárusnál jobbra, a rendőrségnél egyenesen (de nem be az épületbe azért), stb…

Tehát törökül kell beszélni, ha valahova el akarunk jutni. Törökül kell beszélni, ha kell egy hivatalos papír. Törökül kell beszélni, ha pizzát rendelünk. De még a péknél is törökül kell beszélni, különben a másik irányba fog kunkorodni a kifli, mint szeretnénk.

Így nincs mese, törökül beszélek. Más dolog, hogy a törökök pedig rendre megpróbálnak velem angolul beszélni. És bár mondom nekik, hogy maradjunk a töröknél, mert az nekik is megy, meg nekem is, azért kitartanak az angol mellett.

Ez pedig komoly változás az elmúlt évekhez képest. Olyan, mintha én is város része lennék.

De csak olyan…

Vannak dolgok, amik sehogy sem múlnak el az évek alatt. Én kitartóan a magyar vagyok. De még inkább a külföldi aki tud törökül. Ez pedig olyan izgalmas. Csudajó kérdéseket lehet feltenni a régen elveszettnek hitt testvérnép képviselőjének.

Szerencsére a kijöttünk-e már a jurtából típusú kérdések elmaradnak. Helyette vannak szokásos kérdések Budapestről, gazdaságról, meg hogy mennyi alma van a zsebemben. És persze a személyesek, mit csinálsz Törökországban, stb.. Ezek a kérdések annyira egyformák, és annyira nem változtak az évek alatt, hogy igazán felvehetném már a válaszokat mp3-ba, hogy azt játsszam le nekik mindig.

De azért meg kell hagyni, mindig vannak izgalmas kérdések is. A legjobb viszont kitartóan az, hogy milyen nyelven beszélnek Magyarországon?

Ami szerintem a legnehezebben megszokható volt a 10 év alatt, az a rokonság. Pedig nekem még jó dolgom is van, mert fiúként ha gondolnám, akkor szépen hátradőlhetnék a fotelban, és onnan nézhetném a műsort. De valahogy nekem muszáj mindenbe beleavatkoznom, aztán ebből lesznek a bonyodalmak. Minek kellett még nekem is beszállnom a szervezésbe? Nem mindegy, hogy mikor és hova megyünk? Meg mennyi időre? Legyen elég gatyád, aztán annyi.

10 év nem volt elég, hogy az egész országot megváltoztassam, pedig pedig… De az egész ország sem volt elég, hogy engem megváltoztasson. Úgyhogy jól elvagyunk.

Mondjuk az már nem zavar, amikor a nyári 30 fokos kánikula közepén az Apuka beállít, hogy húzzunk sapkát-sálat, mert 10 perc múlva indulunk a faluba, és ott éppen leesett a hó… De azért megyünk.

Érdekesnek tartom, ahogy az változott meg, miképpen számolom az árakat. Ugye külföldön hajlamosak vagyunk mindig átszámolni, hogy ez mennyibe is fog kerülni az otthoni pénzben. Én pedig már jó ideje lírában számolok. Vagy euróban.

Néha pedig, ha egy magyar boltok nézek, és azt látom pl. hogy 5000 ft, akkor arra gondolok, hogy nem is olyan sok. Aztán átváltom lírába… kb. 50 líra. Hú de drága!

Persze most, hogy már itt élek ennyi ideje, a város már nem idegen, az étlapot sem nézem kínai szótárnak, és otthonosan mozgok. Most már nem veszek el. De török sem lettem. Valahol én mindig a magyar leszek.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (8 votes cast)
Tíz éve Isztambulban – 3. rész, 10.0 out of 10 based on 8 ratings
 

2 hozzászólás a(z) Tíz éve Isztambulban – 3. rész bejegyzéshez

  • Volt egyszer egy cimborám, aki hasonló cipőben járt, új életet kezdett egy viszonylag távolibb országban, mint nyomdász/designer. Őt is rettenetesen idegesítette a szokásos kérdésözön, ráadásul a munkája miatt sok-sok ember fel is tette mindet neki milliószor.
    Egyszer gondolt egyet, és a névjegykártyája mellé készített egy ilyen kis brossúrát, szép színeset, jó papírból, ahol a fényképe, meg a szokásos adatok mellett kicsit Q&A formátumban elmagyarázta (viccesen, hogy ne legyen sértő senkinek) hogy ki is ő, honnan is jött, miért ilyen hülye a kiejtése, hogy nem, az országa nem része a Szovjetúniónak, és hogy egy ideje már házakban élnek, nem a jurtában, sőt.

    Ha olyan volt a helyzet, akkor mosolyogva adott egyet, mint egy kis mini önreklám. Neki szinte ingyenbe’ volt, és megjegyezték szépen, ha megint találkozott velük 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Hehe, ez nagyon jó ötlet! 🙂
      Nálunk ezt azért törökösíteni kellene. Mert ők nem szeretnek olvasni. Leginkább beszélni szeretnek (hallgatni meg annál kevésbé), így itt infógrafikával lehetne a legjobban elmagyarázni a dolgokat. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


145
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
Learn Turkish
lütfen
“please”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek