Visszatérés Isztambulba

Epilógus

8 hónappal később..

Ezúttal minden más volt: nem volt 7 órás kelés, nem volt reggeli hajó és vonatkürt, de még müezzin sem. És ezúttal a várost sem egyedül jártam.

Csak az eső. Az mit sem változott. Ezúttal is szakadt folyamatosan.

Újra itt vagyok Isztambulban, az álmok városában. És ahogy elnézem, ez egyben az esők városa is.

Visszatértem. Visszatértem az esőbe, visszatértem a városba, visszatértem Semához.

Ezúttal csak 3 napig vagyok itt, és most nem turistaként. Semával együtt töltjük ezt a pár napot.

Így persze nincs eltévedés és a vidám kalandos percek is másmilyenek. De azért így is voltak izgalmak.

Szóval eső. Igen, 3 napig végigkísért a korábban már megtapasztalt időjárás. Tudtam én, hogy ez is hiányozni fog. De aztán egyszer csak, mindjárt az első napon, mielőtt a napocska aludni tért volna még átkukucskált a felhők alatt.

Ekkor éppen zajlott a Ramadán (Ramazan). Ez így késő ősszel teljesen más hangulatú volt. Az emberek pl. nem ültek ki a parkba. Bár ebben bizonyára a szakadó eső is közrejátszott.

Ettől függetlenül hatalmas élet volt a történelmi belvárosban. Mindenhol nagyban ment a sütögetés. Ez pedig azt jelentette, hogy a füst-köd keveréktől semmi se lehetett látni.

Ilyenkor nagyon becsülöm ezeknek az embereknek a kitartását: napkelte óra nem ettek, nem ittak, most pedig itt sütögetnek a teljes füstben a többiekkel együtt.

De azokat is, akik az éttermekben és büfékben ülnek, és várják a naplementét és közben egy pohár vízzel szemeznek.

Mivel késő ősz volt már (és nem tudom, írtam azt is, hogy szakadt az eső?), a napnyugta is jóval hamarabb bekövetkezett, mint most, amikor a Ramadán (Ramazan) nyárra esik. Este fél 7 fele már sötét volt, tehát a böjt valamikor fél 6 és 6 között érhetett véget. Ez pedig éppen a munkaidő végén van.

Míg most nyáron (2015-ben a Ramadán (Ramazan) június 18 – július 16-ig tart) este 9 előtt pár perccel kezdődhet a vacsora.

Mindez azt jelentette, hogy tényleg hatalmas élet zajlott a városban naplemente környékén, még úgy is, hogy szakadt az eső. Éttermet találni szinte lehetetlen volt. Az utolsó percekben pedig rengeteg ember szaladgált az utcán, abban a reményben, hogy valami üres helyre még befér.

Legizgalmasabb az volt, amikor beköszöntött az este, és véget ért a böjt. Abban a pillanatban megállt az élet az utcákon. Még a villamos sofőr is bement a legközelebbi büfébe. A dzsámikban gyorsan elmondtak egy rövid imát, és futott mindenki enni, inni. Alig 1 perc múlva teljesen kiürültek az utcák. Még turista sem volt, mert hát ilyen időben..

Erről akkor még nem készítettem képet. De ha nem felejtem el, akkor majd 15 év múlva..

Jah, és a szabadtéren láttam egy hatalmas dönert!

3 napot töltöttem újra Isztambulban, 3 esős napot, de egyben 3 meleg napot is.

Ezúttal viszont nem turistaként. Hanem most már belülről láthattam Isztambul mindennapjait. És pont a legfontosabb ünneppel is megismerkedhettem.

Ezzel véget ér az első napok, beszámolója.

Bár ez a vége, egyúttal ez volt mindennek a kezdete is.

Visszatérés Isztambulba, 9.4 out of 10 based on 5 ratings

---