Kontrasztok országa

Isztambul, meg úgy egyébként Törökország, a kontrasztok országa.

Nem elég, hogy itt találkozgatott a Kelet és a Nyugat 10.000 éven keresztül (lehetőleg karddal és lándzsával) és néha még Dél is beszállt. De ez a jelenség még ma is megtalálható. Erősen megtapasztalható a mindennapok minden eseményén.

A minap azt mutatták a tv-ben, hogy míg az ország egyik felét ellepte a hó, a másik felén meg már a tengerben lubickolnak. És nemcsak a skandinávok, hanem a törökök is (afrikait nem lehetett látni a képernyőn).

És az egy dolog, hogy Isztambulban már 25 fok van, és dinnyét eszünk reggelire, de mégis… milyen dolog az már, hogy mások ilyenkor már a tengerben úszkálnak? Tessék csak velünk együtt az irodában izzadni!!

Az, pedig, hogy a keleti országrészben a gyerekek megint hógolyóval dobálják meg az oda kivezényelt riportert, abba inkább nem is gondolok bele. Mondjuk ő legalább nem izzad.

Mindezt persze tudjuk be a hatalmas és változatos földrajznak (ne is piszkáljuk az szerencsétlen energiaszektort a globális felmelegedéssel, van bajuk elég – ó, ez a csúszópénz az enyém? köszönöm!). De ugyan ilyen, és még nagyobb kontrasztokat láthatunk a mindennapokban is.

Talán az egyik leginkább szembetűnő, amikor a városrészek között nincs átmenet. Egy régi, és ősi múlttal és épülettel rendelkező kerületet gyakran csak egyetlen utca választ el a pár éve épült modern toronyházaktól.

Több olyan hely van, ahol egy főút található a szegény és gazdag városrész között. Míg egyik oldalon a csillogó toronyházakba a BMW-el mennek haza az emberek, addig a másik oldalon busszal. Az önkormányzat azért volt olyan jó fej, hogy a buszok rendre mind Mercedes-ek.

A helyzet különös iróniája az egyik városrészben, hogy a szegények csak a gazdagok városrészén keresztül tudnak hazamenni, mindeközben a gazdagok a szegényekén kénytelen.

De míg a kerületek úgy-ahogy elkülönülnek egymástól, ez már kevésé mondható az emberekről.

Isztambul egy igazi kulturális keverék!

Állítólag az egyik ok, amiért Atatürk átrakta a fővárost Isztambulból Ankarába, hogy végre legyen egy olyan hely, ahol a török törökök között van. Ahol a török végre otthon lehet. Ahova a török elmehet, ha már elege van a multi-kultúrából.

Isztambul, alias Konstantinápoly, alias A Város, alias Új Róma, alias Bizánc, alias Lygos, alias Khalkédón és alias a Vakok Szigete – ahogy a városlapító Bizans hívta a túloldaliakat. Mivel nem látták, hogy a túlparton sokkal jobb várost lehet építeni, de volt annyi jóérzése.

Tehát ez a soknevű város sose volt egységes. Mindig is különböző kultúrák találkozó és ütköző helye volt. Jártak és maradtak is itt kolkhisziak, hattik, lúviak, hettiták, frígek, kimmerek, lüdök, perzsák, kelták, tabálok, műszök, görögök, pelaszgok, örmények, rómaiak, gótok, kurdok, bizánciak, mongolok, arabok, szeldzsuk törökök, oszmán törökök (forrás: Wikipédia). Aztán csodálkozunk, hogy egyesek kicsit megzakkantak – mások meg nagyon.

Mára azt gondolnánk, hogy a 13-15-17-20 milliós országvárosban végre túlsúlyba kerültek a török és így végre meglett az egység, de nem. Ugyanis az 50-es évektől kezdve rengetegen érkeztek a boszporusz-parti városba. A statisztika szerint kb. 11 millióan vannak azok, akik első, második vagy harmadik generációs isztambuli. Ők pedig hozták magukkal a saját kultúrájukat Anatólia belsejéből.

Abból az Anatóliából, amit már olyan jól megkavartak a kolkhisziak, hattik, lúviak, hettiták, frígek, kimmerek, lüdök, perzsák, kelták, tabálok, műszök, görögök, pelaszgok, örmények, rómaiak, gótok, kurdok, bizánciak, mongolok, arabok, szeldzsuk törökök, oszmán törökök.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Törökországban minden megyének saját egyénisége (és nem ritkán saját KRESZ szabálya is) van. Na most ezek mind szépen összejöttek Isztambulban. Egy amolyan igazi multikulturális arénába.

A város meg küzd a saját ősi hagyományaival. A faluról jött nagymama is a sajátjával. Csak nem érti hogy lett a 20 fős szomszédságából hirtelen több milliós.

Legyen egymillió szomszédod! – áll egy új lakópark hirdetésében

Öreg néne tyúkocskája
Az Ellenálló – Öreg néne tyúkocskája

Tehát ezek az emberek, akik különböző kultúrát, generációt képviselnek, és normális esetben akár ezer km-t kell utazni hozzájuk, most szépen egyben vannak.

És ettől az utcák nagyon színesek. Persze vannak kerületek, ahol túlnyomóan az egyik típus található, de a belső részeken együtt vannak. A hajón egymás mellett ül a mélyvallásos az igencsak modern öltözködésűekkel.

És tényleg vannak olyan kerületek, amelyek úgymond egy típusra specializálódtak. Sokszor az egy helyről érkezett emberek Isztambulban is egy helyen maradnak. Az egyik városrészt pl. úgy hívják, hogy Új Bosznia.

Ebből pedig ismét ott vagyunk, mint az elején, a kontrasztoknál. Amikor átmegyünk az utcán, és az előzőtől egy teljesen eltérő környezetbe kerülünk. Mintha csak a moziban átülnék egyik teremből a másikba.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
Kontrasztok országa, 10.0 out of 10 based on 5 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .