Könyvtár szamár háton

Egyszer volt, hol nem volt… a kis-Óperencián túl, Anatólia közepén, egy kis városban. Melyet úgy hívtak, hogy Ürgüp (Kappadókia)

Könyvtár szamár háton - Forrás: Milliyet
Könyvtár szamár háton – Forrás: Milliyet

1943 volt. Egy olyan év, ami pont olyan, mint 1943. Sok izgalmas nem történt. Leszámítva persze, hogy a fél világ lángok állt egy II. Világháború nevű darabban. Törökország akkoriban egy békés sziget volt a forrongó lávafolyam közepén.

Igazi elzárt sziget, az ebből fakadó problémákkal (nincs export/import, nincs pl. cukor). De ez mit sem zavarta az embereket Ürgüp városában, Kappadókia tartományban. Mely több, mint 200 km-e van a legközelebbi határtól, és több, mint 700 km-e Európától.

Itt egy új fiú, Mustafa Güzelgöz (Szépszemű Musztafa) kerül az Ürgüpi Tahsin Ağa könyvtárba dolgozónak. Tekintve, hogy egyedül volt, ez azt jelentette, hogy ő volt az igazgató is. Meg úgy a mindenes is. És igen, a takarító is.

Ő tehát egyedül volt ott. De hogy mennyire egyedül, azt hamarosan ő is kezdte érezni. Eltelt ugyanis egy nap. Kettő nap. De még három és négy nap is! És még több is. A könyvtárba viszont nem jött senki. Se be. Se ki.

Bánkódott is Mustafa, hogy ennyi jó könyv van itt, és senki se jön ide olvasni. El is mondta ezt a nagy bánatát mindenkinek. Mire valaki így válaszolt

– Osztán fiam, kapod-e a fizetésedet?
– Persze.
– Ez egy állami könyvtár. Mindegy mit csinálsz, megkapod a fizetésedet, ugye?
– Igen.
– És több pénzt kapsz, ha többen járnak majd a könyvtárba?
– Hát… Nem.
– Hát akkor maradj csöndben, és örüljél, hogy nem kell dolgoznod! A könyvtárba meg úgyse megy senki, jó életed lessz.

Láthatjuk, hogy az ember mindenhol ember. Ma ezt már inkább úgy mondanánk

Fogd be a szád fiam, és inkább facebookozzál!

És kevesen lennének, akik ezzel ellent mondanának.

De Mustafa is ezen kevesek közé tartozott. 23 éves volt, valami komolyabbat akart kezdeni, mint a könyvekkel együtt porosodni. Mondta is a feleségének mindig, hogy valamit ki fog találni, mert ez így nem lesz jó.

Persze a felesége inkább orvost hívott.

Aztán egyik nap – a leírás szerin bajusszal, nyakkendővel és dohányillattal felfűszerezve, háttérben az Atatürk festménnyel – felkerekedett. Fogott egy szamarat, és két nagy zsákot rákötött. Összesen kb. 180-200 könyvet pakolt bele. Majd felírta rá, hogy KÖNYKÖLCSÖNZÉS! És nekivágott a falvaknak.

De azért, hátha mégis, valaki benézne a könyvtárba, kitett egy táblát oda is: Nyitva csak hétfőn és pénteken.

Amikor beért az első faluba, az ottani gyerekek nagyot néztek. Talán a Mikulás jött meg? Mindenki kíváncsi volt, mi lehet a szákokban.

És akkor Mustafa azt mondta:

Gyerekek, ezeket olvassátok! Egymás között osszátok meg! 15 nap múlva újra eljövök, és akkor más könyveket hozok. De ezekre vigyázzatok! Ne tépjétek szét őket, mert a következő faluban lévő gyerekek is el szeretnék olvasni ezeket a könyveket.

És a gyerekek vitték a könyveket. Elolvasták, és vigyáztak rá. 15 nap múlva tényleg úgy várták Mustafát, mintha csak a Mikulás érkezne.

Mustafa pedig egyik faluról járt a másikra. Egy idő múlva már nem is bírta egy szamárral. Vett még négyet és két öszvért is!

Eközben az otthoni könyvtárba is egyre többen kezdtek járni. De nők nem voltak köztük…

Mustafa ismét gondolkodott, és gondolkodott. Majd a Zenith és Singer cégnek írt egy levelet:

Küldjenek nekem varrógépet, és hatalmas betűkkel kiírom a cégük neveit a könyvtár bejáratára!

A Zenith mindjárt 9, a Singer pedig 1 varrógépet küldött. Mustafa pedig a keddi napot meghirdette női napnak.

Érkeztek is az asszonyok és leányok a ruhaanyaggal a hírre, hogy varrógép van a könyvtárban (akkoriban ez még ritkaságnak számított). De a 10 darab kevés volt ahhoz, hogy mindenki egyszerre tudjon dolgozni. Mustafa pedig, hogy a sorban állok ne unatkozzanak, könyveket osztogatott nekik. Aki pedig nem tudott írni-olvasni (pedig ilyen kevés volt), azokat megtanította.

Így lett Mustafa Güzelgöz Ürgüp hőse, és aki miatt az emberek megszerették az olvasást.

A történet itt még nem ér véged, de nagy kanyart vesz. Mustafa továbbra is aktív maradt. Sportszervezetet hozott létre (elsősorban röplabda és foci). Majd kulturális központot. De még Ürgüp folklórját is felkarolta. Majd pedig az első filmszínházat is ő alapította. Messziről hozatta a filmvetítőt és az áramellátáshoz szükséges generátort.

1963-ban pedig az Amerikai Béke Egyesület az emberiség szolgálatában díjat kapta.

2005-ben, az akkor már 82 éves Mustafa bácsi elhunyt. Az egész Kappadókia megye őt siratta. Emlékére egy szamaras szobrot állított a Maltepete Üniversitesi Marmara Eğitim Köyü, Isztambulban.

Forrás: Mehmet ERBİL

Az ötletért köszönet Betty-nek

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Könyvtár szamár háton, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

One Reply to “Könyvtár szamár háton”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .