A kulturális sokk kifejezést 1955-ben Kalvero Oberg vezette be.
Azóta, ahogy a világ egyre szűkül és a határok egyre könnyebben átléphetők lettek, egyre több ember ismerkedik meg ezzel a jelenséggel.
Aki jól csinálja, ott a kulturális sokk nemcsak rá hat, hanem azt az utcát is az őrületbe kergeti, amelyikbe költözött.
A kulturális sokk jellemzően egy másik országba átköltöző embernél jelentkezik. Értelemszerűen, minél inkább különbözik a másik ország, annál nagyobb a sokk.
Általában 4 pontban foglalják össze az új országba belerázódásnak a lépéseit. Valójában ez egy eléggé hullámzó szakasz. Egyszer fenn, egyszer lenn. Egyszer imádjuk az adott országot, máskor a pokolba kívánjuk. Ez az a rész, amiről nem szoktak a kivándorlók beszélni. De mivel ezt az országot mi magunk választottuk, és maradni is szándékozunk, jókedvűen szidhatjuk.
A kulturális sokk 4 fő pontja
- Mézeshetek szakasz. Ez az, amikor még minden rózsaszín, és a kerítés is kolbászból van. És miden szuper!
- Ezt szokták alkudozás szakasznak hívni, ha finoman akarnak fogalmazni. Jellemzően az első hivatalos papír rendezésénél jelentkezik. Eltűnik a kolbász, néha a kerítés is. És ha valami rózsaszín, az biztos csak ronda lehet. Ilyenkor rájövünk, hogy itt is csak emberek élnek, és senki se tud normális lenni. Pláne pontos! Hát meg nem értenek magyarul…
- Jön a ráhangolódás szakasz. Ez egy eléggé hullámzós szakasz tud lenni. Ilyenkor próbál az ember tényleg beilleszkedni (pl. megtanulta a nyelvet), és rájön, hogy itt tényleg lehet élni. Hát meg mégiscsak mi jöttünk ide.
Aztán kiderül, hogy mégsem, majd naponta akár többször is változik a szeretem-nemszeretem állapot. - A szakma a folyamatot a negyedik lépéssel, a mesterszakasszal zárja le. Amikor is beilleszkedtünk, és olyanok vagyunk, mint a helyiek. Néha, még jobbak is. Simán szembe megyünk az irányú utcában, eladunk egy szőnyeget a kebab-árusnak, stb…
Lássuk, hogy néznek ki ezek a pontok Isztambulban, ahol a kulturális sokkhoz már az is elég, ha átmegyünk egy másik kerületbe.
- Ó-ó, Isztambul. Bővebben: https://www.youtube.com/watch?v=lOt7CGee4RY
- Első komolyabb találkozás a hatósággal: Milyen papír? Milyen pecsét? és mi az, hogy még 5 perc??
Főleg az az 5 perc.. - Amikor már beszéljük a nyelvet egy kicsit, akkor emelkedik a jókedv. Amikor végigesszük a kebab készletet.
- Amikor már jobban beszéljük a nyelvet, így nem értjük, miért nem értjük. Miért jó, hogy a konnektor a plafonra került, a 140 cm-es asztal pedig miért lett kisebb 180 cm-el. És miért kell még egy papír, amikor tavaly ennyi is elég volt. És még Túró Rudi sincs. A taxis meg bevallja, hogy egy szót se értett abból, amit mondtuk neki, de a kedvünkbe akart járni így elhozott a világ végére.
- Amikor kezd megjönni az önbizalmunk, hogy már egyedül is el tudjuk intézni a dolgokat. A taxisnak elmagyarázzuk, hogy biztosan balra kell menni, hiszen évek óta itt lakunk. Az asztalosnak elmondjuk, hogy bár sok török szót nem ismerünk, de itt ez a balta a kezünkben, az majd fordít helyettünk is.
- „Még 5 perc!” „Holnapra kész lesz drágám!”
- Mi? Hogy hogy lehet oda menni? Pofon egyszerű! Felszállsz az E114/T buszra. Szólsz a kaptannak, hogy az iskeleig vigyen. Onnan dolmussal elmész taksim irányába. De a negyedik lámpánál mondod, hogy inis var. Ott a noter. És kérsz tőle egy hitelesítést az útleveledre. Ne felejtsd el yabanci kimlik numeresinedret! Persze fordítani is kell majd ezt szemben a terçümlenél is megteheted. De akkor már inkább menj Betty-hez És ezzel már mehetsz is müdürhöz.
De mond nekik, hogy a Mustafa bey-nek kell ez a papír, és hogy S. O. S. Különben heteket vacakolnak. Nem, nem tudom, ki az a Mustafa bey, de egy olyan mindenhol van. Jobb, ha ők se tudják, ki az
- Béla supermarket (1.000)
- Március 15. - első év (1.000)
- Az óraátállítás Isztambulban (1.000)
- Most igen vagy nem? (1.000)
- Kultúrális ütközések (1.000)
- Bizánci divat - kifestő füzet (RANDOM - 1.000)
Ma reggel írtam egy kommentet elsö felindulásból, de úgy látszik, hogy kiment a vilàgürbe.
Szóval nagyon jót szórakoztam ismét, óriàsi a poszt. Az eddigiekböl már lehetne egy könyvet kiadni, Istvàn. Kellene keresni egy szerkesztöt, persze kiadót is, aki finanszírozza, de úgy gondolom, hogy megérné. Nagyon jó a stílusa, és a témának lennének vevöi – szerintem. 1 lelkes híve már biztosan van.
Alaposan átnéztem a spameket, de idáig már nem jutott el az írás..
Én is örülök, hogy tetszett! 🙂
A terveim szerint egy ilyen hangulatú, optimális információs mennyiségű és praktikus információkkal ellátott útikönyvet készítek. Jelenleg az Isztambul Enciklopédia formájában érhető el. Ha sikerül a jelenlegi feszített tempót tartani, akkor már csak 70 év, és készen is lesz.
Egyik részről jó lenne fizikai könyv formájában is kiadni. A szokásos verzióktól eltérően én szeretné bele Istanbulkart-ot és éttermi/vásárlási kuponokat is rakni. Így mindenki jól járna. Persze csak szigorúan tesztelt boltokkal, és magyaroknak. Olyan nem lenne, ahol a 90 kg-os arany csillárt lehet megvenni.
A másik verzióban már inkább a XXI. sz. technikájára épülne, és akkor mobil telefonos alkalmazás lenne. Így lehetne beletenni térképet, útvonal tervezőt. Természetesen kuponokat, de talán még elektronikus jegyvételt is. És mivel digitális, az információk soha sem* avulnának el.
*persze csak ha sikerülne naprakészen tartani.
De aztán lehet, hogy mégis lesz egy kalandos beszámoló is. A jelenleg népszerű Marsi c. könyv elég jó példa erre. Mi is kb. hasonlókat élünk meg nap, mint nap. 🙂
A mai kedvenc mondatom ez volt:
Az asztalosnak elmondjuk, hogy bár sok török szót nem ismerünk, de itt ez a balta a kezünkben, az majd fordít helyettünk is.
🙂
hehe… hát a balta már csak ilyen… international. 🙂