Ramadán (Ramazan) 2015 – Mennyire egészséges?

Még romozsola vetette fel a napokban, hogy vajon egészséges dolog-e, hogy az ember egész nap koplal, majd pedig este kap egy kalóriabombát.

Mivel nem ő az egyetlen, így gondoltam, megpróbáljuk a kérdést jobban körbejárni.

Feladatom nem a vallás megvédése (ezt tegyék meg azok, akiknek ez a dolguk), hanem hogy részletesebb képet adjak, árnyaljam a helyzetet.

Teszem ezt úgy, hogy nem vagyok orvos, sem táplálkozástudós. De még sámán sem, vagy föld-nap-energiás-mágnesesmezős hívő, stb.. Szóval abroszólút szakembernek számítok. 😀

Az, hogy mi egészséges, egyáltalán nem olyan egyszerű megfogni, mint ahogy manapság divat lett. Egyik évben valamit kikiáltunk a halhatatlanság receptjének, majd rá egy évvel ő lesz a sátán találmánya. Miközben a tesztek (már ha vannak) alig pár (száz, ezer) emberen végzik. Holott egy igazán tisztességes teszthez az kellene, hogy 100%-ban klónozzunk le egy halom embert, azokat etessük az A anyaggal, majd meglátjuk, 70 év múlva mi lesz unokáikkal. Jah, és zárjuk borokba őket, nehogy valamelyiket elüsse az autó, vagy beszívja a mérgező városi levegőt. De persze ilyen tesztet nem lehet csinálni.

Nyilván vannak dolgok, amikről eleve látszik, hogy nem egészséges (pöttyös gomba, szakadékba zuhanás, politikai műsorok nézése, stb..). De vannak olyanok is, amelyek életmódtól függenek. Pl. egy favágónak az a jó, ha sokat eszik. Egy irodában ülő titkárnőnek viszont nem.

Szóval ezért eleve nem lehet egyértelműen rámondani a Ramadánra, hogy egészséges vagy hogy egészségtelen. Kb. másfél milliárd muszlim hívő él a Földön. És még ha nem is mindegyik tartja a böjtöt, akkor is nagyon-nagyon sokan igen. És persze más vallásokban is megtaláljuk. Eléggé régóta.

Ettől még persze, hogy mindenki csinálja, nem biztos, hogy egészséges…

Minden leginkább az egyéntől függ.

A kívülállók kb. így szokták a Ramadánt látni:

• Felkelnek reggel, és mértéktelenül megesznek mindent.
• Koplalnak egész nap.
• Este megrohamozzák az asztalokat, és pukkadásik esznek mindenféle zsírósat, és cukrosat.
• Ráadásul, ha az ünnep a szegényekről szól, akkor miért vannak tele az éttermek.

Ez utolsóról is lehetne egy kört elmélkedni, hogy így az étterem dolgozói és családjai jutnak pénzhez, stb… de ebbe a részbe most ne menjünk jobban bele.

De ettől még az étteremnek is komoly szerepe van. A Ramadán (Ramazan) ugyanis egy ünnep. Mint a Karácsony Európában. A családról és az ismerősökről szól. Már pedig egy ilyen ünnepet akkor lehet otthon tartani, vagy valami különleges helyen.

A Ramadánnak megvan az az előnye, hogy 30 napig tart, így lehet otthon is tartani, meg különleges helyen. Meg a rokonoknál, meg a rokonokat is meg lehet hívni, stb… Az összes variáció lejátszható, és még mindig marad pár nap szabadon.

Legfontosabb az első nap. Ez amolyan ünnep az ünnepben. Nagyon számít, hogy kivel kezdik együtt. Így az első nap reggelijel szokott különleges lenni (különlegesen megpakolt asztalokkal). Ebbe még azok is be szoktak szállni, akik valamilyen okból nem tartják a böjtöt.

Az első reggelit legtöbbször otthon, a szűk családi körben töltik.

Az első vacsora, az első böjttörés (az esti vacsora hivatalos neve) pont ennyire fontos. Ilyenkor szokás elegáns étterembe menni, vagy az utcán valamelyik közösségbe beállni (erről is lesz szó). Ilyenkor a családdal, és a fontosabb ismerősökkel ülnek le együtt.

Mivel egyszerre nem lehet mindenkivel vacsorázni, ezért az első héten még további 2-3 napon lehetne ilyen különleges vacsorák a közel álló emberekkel, vagy az üzleti partnerekkel.

Hozzá hasonlóan az utolsó nap, utolsó vacsorája a kiemelt még. Ugyebár ez a vége, a célba érés. Így érthető ilyenkor a kiemelt ünneplés. Csak ne feledjük, hogy aki idáig eljut, az nagyon is megszokta mit jelent a nélkülözés. Így ekkora az ünnepi vacsora jelentheti azt is, hogy nem 1, hanem 2 szelet kenyeret fog vacsorára enni.

A többi alkalommal viszont nem szokás étterembe járni. Néha 1-2 alkalommal még elmennek, de a legtöbb vacsorát már otthon töltik, szűk családi környezetbe. Mivel viszont Isztambulban nagyon sokan élnek, és mivel a Ramadán közösségi ünnep, mindig rengetek olyan ember lesz, aki az adott napon fogja az éttermi vacsorát választani. Ezért úgy láthatjuk, hogy minden este tömve vannak az éttermek. Ami igaz is, de nem feltétlenül ugyan azokkal az emberekkel.

Sokan egyébként inkább azt használják ki, hogy jó idő van, így népszerű parkokba mennek ki piknikezni, ismeretlen emberekkel együtt. Az ilyen parki vacsorák elég jó bulik szoktak lenni végére.

Természetesen, most is minden az egyéntől függ. Van, akinek pozíciója lévén, van aki hóbortól minden nap étteremben vacsorázik. De a többségére nem ez a jellemző, és nem az iránymutató. Sokkal inkább a parki közösségi étkezés. Ott meg végül is annyit eszünk, mint odahaza. Sőt! Csak annyit,a mit magunkkal tudnak vinni. A hűtő nem lesz ott.

A másik része az étkezés. Mennyit is esznek ilyenkor az emberek.

Mint láttuk, az első nap a legfontosabb (vallásilag valójában a 27.). Így ilyenkor roskadásig van az asztal. Mind reggel, mind este. Itt aztán találunk mindent! Ez tényleg egy nagy evészet.

Viszont megint előjön az, hogy a Ramadán (Ramazan) 30 napig tart. Ez pedig nagyon hosszú idő. Célja, hogy a szervezet átálljon egy takarékosabb módra. Ez kb. az első hét végéig meg is történik. De már a 3-4. nap is jóval könnyebb, mint az első. Olyankor viszont a szervezet a pokolba kívánja a zsíros nehéz ételeket. Egy teljes napos koplalás után egy szelet kenyér, főzelék, sajt, és némi gyümölcs sokkal jobban esik, mintha a fél disznót próbálnánk megenni. Én személy szerint más a második napon sem tudok kebabot enni.

E mellett fontos, hogy naplementekor az emberek nem rohamozzák meg az asztalokat, mint a kiéhezett farkasok. A böjtöt mindenki saját erejéből tartja. Ráadásul Isztambul egy olyan város, amit egyébként is beleng az állandó sütés illata. Így ha valaki akar, bármikor tudna enni. A böjtnél az emberek saját magukat fogják vissza. Este pár perc várakozás mindenkinél belefér.
Ezen kívül a vacsorának is van egy hivatalos sorrendje. Nem mindjárt a zsíros hússal kezdődik. Először víz, majd leves, majd kis kenyér és sajt. Meg datolya. Majd csak utána érkezik a főétel. Addigra pedig a gyomor már valamennyire elő van készítve.

Sok ismerősöm mondja, hogy ők is hasonlóan főzeléket, meg egy kevés kenyeret (pide) esznek ezzel-azzal. Reggelire pedig szintén kenyeret és magas víztartalmú gyümölcsöket (pl. dinnyét) fogyasztanak. És közben pár illetéktelen szóval emlegetik azokat, akik Ramadánkor nagyokat esznek. Bizonyára ilyenek is vannak. Én összességben úgy érzem, hogy egy nap alatt nem eszek annyit, mint egyébként a Ramadánon kívüli időszakban.

Én két helyen látok ebben kritikus pontot.

Az egyik, hogy ugye azt mondják, hogy este (6 után) már ne együnk nehezet. De még jobb, ha semmit se eszünk. Na, ez az, ami tutira nem működik a Ramadán alatt. Itt bizony este, Isztambulban 8-9 után (délebben korábban) zajlik a vacsora. Nem egyszer tengerfenékig süllyesztő nehéz étellel. Mondjuk, aki komolyan veszi a böjtöt, az max közepesen nehéz ételt eszik, vagy könnyűt. De akkor is. Bizony este eszünk. Utána pedig a fenének sincs kedve sportolni, fitnesz szalonba menni, stb.. Nappal meg elég kemény a böjt ahhoz, hogy a szokotton felül még bármi kedvünk legyen mozogni.

Erre egyébként van megoldás. Mégpedig az esti, vacsora utáni ima. Az Iszlámban ez ugyanis egy könnyed kis testmozgásnak felel meg, ami kb. 200 kalória elégetésével jár.

Tehát ha valahol kritizálni akarjuk a rendszert, akkor itt érdemes kezdeni. Már amennyiben persze az esti evés = rossz teória helyes.

A másik negatívum már kevésbé ennyire egyszerű. Ez pedig az, hogy az emberek vacsora után legtöbbször társaságban töltik az idejüket. Főleg az idén, amikor a vacsora és a reggeli szinte összeér. Ilyenkor pedig az emberek (főleg a törökök) nagyon szívesen csemegéznek. Na még egy kis süti! Még egy egy dinnye! Úgyis böjtölünk napközben, együnk még egy kicsit! stb…

Ilyenkor a szabályok leomlanak. Aki eddig esetleg visszafogta magát (mondjuk diétára hivatkozva), az könnyen úgy gondolja, hogy most minden belefér, ha már úgyis koplalunk.

Én itt úgy érzem, hogy a 30 napos visszafogás miatt nem könnyű azért este nassolgatni. De ez már tényleg embere válogatja. Jó lenne lemérni, hogy összességében tényleg többet, vagy kevesebbet eszünk.

Erre idén egy tesztet is csinálok. Megnézzük, hány kg-t sikerül leadni, illetve felvenni ez idő alatt.

Start kg: 70 kg

Utóirat:

Igazándiból teljesen mindegy, hogy egészséges-e a böjt, vagy sem. Hiszen ez egy megemlékezés a szegényekről. Ez 30 nap, amikor megtanuljuk, ilyen is a nélkülözés. És hát ha valakik, a szegények biztosan nem élnek egészségesen.

Ramadán (Ramazan) 2015 - Mennyire egészséges?, 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---