Ramadán (Ramazan) 2015 – Hoşgeldin Ramazan

Amikor elkezdődött a Ramadán (Ramazan) – jó két hete már -, akkor az egyik fő mondat az volt mindenhol, hogy Hoşgeldin Ramazan!

Ez, ha teljesen magyarosítanám, akkor kb. olyasmit jelent, hogy Isten hozott, Karácsony!

Na, ez így azért roppant furán hangzik…

Akik külsőleg kapcsolódnak bele a Ramadán körüli felhajtásba, azoknak elég furcsa lehet, hogy az emberek így örülnek az egésznek. Mintha egész évben csak azt várták, mikor lehet végre koplalni egy sort. És ha ennyire várták, akkor miért nem koplalnak máskor is?

Elsőre persze ilyennek tűnik a Ramadán: étlen-szomjan szenvedünk heteken keresztül, és még korán is kell kelni hozzá.. Mi ebben a jó?

Ugye meg lehetne kérdezni a zarándokot is, hogy miért jó olyan messzire elsétálni, miért jó a hívőnek templomba menni, vagy miért jó a diétával szenvedni, nem is beszélve miért akar valaki egy hegycsúsra felmászni, ha onnan le lehet esni.

Hát igen, az ember tele van ilyen furcsa ötlettel.

Ne feledjük, hogy a Ramadán egy ünnep. Hát akkor ünnepeljünk! És nemcsak azért, mert tényleg olyan jó érzés, amikor 17 óra után végre ihatunk egy pohár vizet. Hanem úgy összességében.

A Ramadán alatt sok minden történik: összejön a család, a rokonság (fele kibékül, másik fele összeveszik, de ez már csak így megy), és az esti vacsoráknak is megvan a maga közösségi szerepe.

E mellett, hasonlóan egy fogyókúrához, van egy jó érzése, ahogy haladunk előre a napokban, és egyre inkább megszokjuk a takarékosabb életmódot.

Természetesen, mivel ez egy komoly, és hosszú vallási ünnep, aki egy kicsit is hívő, ilyenkor jobban el tud merülni a vallási dolgokba. Ellátogathat a szent helyekre, stb.. Nekik igazándiból az utolsó 10 nap, ami kiemelten fontos az egyébként is kiemelt ünnepben. És ez olyan időszak, amit tényleg sokan várnak.

Így összességében a Ramadán nemcsak a koplalásról szól. Sőt! Arról szól legkevésbé. Éppen ezért nem véletlen, hogy az emberek tényleg úgy várják, mint a Karácsonyt. Vagy, mint a hegymászó, hogy végre jó idő legyen, és lehessen már mászni.