Ki ne ismerné a Hungária együttes Isztambul című számát?!
Vagy ma már inkább úgy kell feltenni a kérdést, hogy ki az, aki emlékszik még rá?
Ha ez nem is az eredeti klipp, de azért még nem rossz. Sőt! (azoknak, akik nem elékeznek rá, meg azoknak is, akik emlékeznek rá, meg minden macskának, akik a napon heverésznek Isztambulban)
A Wikipédia szerint az eredeti dalt ööö… mikor is írták? Jó régen… Egyenlőre nem sikerült pontos időpontot találnom. Így ha valaki bármit tud, akár közelítőt is, léci írja meg!
De akárhogy is, eléggé régen készült. Isztambul viszont egy olyan város, ami nagyon gyorsa, akár napról napra is változik.
Nézzük meg, hogy így, ennyi évtized után, az egykori dal mennyire fedi le a mai Isztambult!
||: Isztambul, óúóúó! Isztambul! :||
No igen… Ez egy olyan rész, ami semmit se változott. És nagyon úgy tűnik, hogy még pár száz évig megállja a helyét.
1. Óó, Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul,
Ahol tárva-nyitva a sok bazár,
Csacska szívem arra vár.
Isztambul = bazár – volt régen az egyik nagy reklámja a városnak. Jó kérdés, hogy ez mára mennyire maradt meg.
Tény, hogy Isztambul ma is egy hatalmas bazár. Nemcsak a Fedett Bazár, és a másik turisták által ismert Fűszer Bazár. Az emberre bármerre is jár, úgy érzi, hogy egy hatalmas bazárban van. És valaki valamit mindig el akar adni neki…
A hírekkel ellentétben viszont nem szőnyeget… A legtöbbünkön látszik, hogy magyarok vagyunk, és ők nem annyira a szőnyegvásárlásról híresek….
De a város tényleg egy hatalmas bazár. Önkényesen még az ismertek mellett elneveztünk még pár másikat is: szerszám bazár, lámpa bazár, hangszer bazár, papír bazár, traktor bazár, bútor bazár, számítógép bazár, taxi bazár, stb… Szóval sok van.
Ennek a jelenségnek a fő oka leginkább az, hogy az egyforma üzletek egymás mellé épülnek. Néha megszokásból, néha mert összevesztek a főnökök, néha reményből, hogy hátha ott sikerül, stb… E miatt pedig Isztambulban nagyon jól egy kupacban vannak az egyforma termékek. Megkönnyítve (valójában megnehezítve) a vevő dolgait.
A valóság viszont az, hogy a híres bazár, az igazi bazár, amit a turisák Fedett Bazárnak ismernek, az már csak kirakat. Egy játszóhely az eladóknak és a turistáknak is. A törökök nem oda járnak. A törökök bevásárlóközpontokba járnak. Hasonlóan, mint Európában.
Ami még érdekesebb, hogy a modern bevásárló központok (törökül AVM -Alışveriş Merkezi) már több száz éve megtalálhatóak Törökországban. Legtöbbször han néven. Gyakran pedig işhan néven. A han raktárat jelent, míg az işhan, amolyan iroda házat. De valójában ez is raktár, ahol a termékeket eladják. Néha pedig ott készülnek.
A fő különbség az AVM és az işhan-ok között, hogy egyrészt az işhan-ok nem szoktak olyan jól kinézni. Mármint nem abban az értelemben. Az AVM-k mindig csillogóak, vonzóak, stb… Míg az işhan-ok meg olyanok, ahol hatalmas kupi van. Mégis pont ezért az utóbbi sokkal hívogatóbb. Nem ritkán pedig valami nagyon-nagyon régi és szép épületben találhatóak. Márpedig csak ezért is érdemes bekukkantani az ilyen helyekre.
Ezen kívül az AVM-ben eladók szoktak dolgozni. Míg az işhan-ban a dolgozók. Ami azt jelenti, hogy ők jobban szoktak érteni ahhoz a termékhez, amit eladnak. Sok esetben guruk, akik ide-oda meg is bütykölnek minden félét (vagy legalább elhitetik az emberrel, hogy jobb lett, nem pedig éppen most rontották el).
Vagyis az işhan-ban mindig nagyobb a mozgásterünk. Mígnem át nem esünk egy kupac valamin…
Viszont mostanában már egyre inkább előkerülnek Isztambul más értékei is: az épületek, de még inkább az emberek.
2. Óó, Isztambul, hogyha este a sok fény kigyúl,
Mennyi night lokál és szép luxus bár!
Szinte látom már.
Isztambul és az éjszakai élet.
Főleg most, hogy lezajlott a Ramadán, és mindenki megszokta, hogy valahol elveszik az éjszakába, pláne nem akar senki hazamenni. Személy szerint a mi utcán csendesebb lett, de ez a szomszéd utcáról nem mondható el. Ott egészen biztosan addig nem ér véget a buli, amíg le nem esik az első hó.
Ennek oka, hogy a mi utcánkban esténként csak focizni lehetett. De mivel most már nincs az étkezés csak éjszakára lekorlátozva, mindenki nappal eszik. Este meg csak nassol. Mintha azáltal, hogy este nem kötelező enni, mindenki kétszer annyit enne…. ez is lehet egy értelmezése a böjtnek… szóval nem fociznak az utcánkban éjjel 3-kor többé, hanem lementek a szomszédosba, ahol éttermek is vannak.
Persze az is lehet, hogy hazamentek aludni, de erre kicsi az esély… főleg, hogy otthon is dög meleg van…
Az igai bulik természetesen az İstiklâl Caddesi környékén, Kadıköy-ben és a Bağdad Caddesi körzetben találhatóak. Nálunk Beşiktaş-ban amolyan diák bulik vannak. Ahol egy bizonyos idő után már minden mindegy…
Én azért a Szinte látom már sort kicserélném valami olyanra, hogy filmszakadás… de ott persze akkor vége lenne a dalnak is…
3. A sok, színes képeslap a kis szobám falán,
Álmaimban arra járok minden éjszakán.
Óóóó!
A képeslapokat felejtsük el! Bár még árulnak olyat, de több helyen találkozhatunk selfie-bottal. Érdekes, hogy Isztambul feliratút még nem láttam. Ha te igen, kérlek jelezd! 🙂
Szóval a XXI. században már nincsenek képeslapok a szoba falán, csak like-ok a FB-on.
Azt pedig, hogy ki merre jár éjszakánként…FB? Twitter? Instagram, esetleg xxx… az mindenkinek a maga dolga. Ha Óóóó-ra végződik, akkor könnyen lehet, hogy a web-oldal meg xxx-el kezdődik.
4. Isztambul, téged elfogadlak páromul,
S nálad randevúzunk egyszer talán,
A Boszporusz partján.
No, ez megint egy olyan rész, ami mit sem változott…
||: Isztambul, óúóúó! Isztambul! :||
Ez is!
5. Isztambul, tarka képzeletem kitárul.
Mennyi bomba élmény a kaszinóban,
O-ó, eldobom magam!
Öööööö…. én nem úgy ismerem Isztambult, mint ami a kaszinókról lenne híres. Bár lehet, hogy régen tényleg így volt. Szerintem inkább az énekesnő ezen a ponton a rakı-val találkozhatott. És még szerencse, hogy ő dobta el magát. nem pedig őt dobták el. Egyenesen a Boszporuszba. Annak ugyanis évezredes tradíciói vannak. Kell hozzá zsák, tégla, …
6. S álmodok, hogy csörögnek ott a jampecok,
S hányan értik azt, hogy I love you,
Vapp-bap, subi-dubi-dú!
Mondom én, hogy itt a rakı lesz a dologban…. Sőt, ha a következő sorokat megnézzük, pláne!
7. Milliónyi szuvenír, szép emléket kínál
Szól a szving és jól esik egy drink a bárpultnál
Oóóó!8. Óó, Hol vagyok, libben százezernyi lófarok,
S én a fess fiúkkal lazítgatok,
S rock and rollt dúdolok.Héj!
||: Isztambul, óúóúó! Isztambul! :||
||: Isztambul, héj! Isztambul! :||
Isztambul!
Most már 2015 van. Van kedve valakinek egy új dalt írni?
Hungaria: Isztambul - 2015-ös verzió,
- A számítógép-bazár (1.000)
- Két bazár között (1.000)
- Acı Ali, a helyi Erős Pista (1.000)
- Hol vásároljunk könyvet Isztambulban? (1.000)
- Leges-leges-leg (1.000)
- A konyha bazár (RANDOM - 1.000)
A dal 1981-es keltezésű.
Emlékszem rá,amikor berobbant a sláger.
És miután először jártam Isztambulban,rögtön tudtam,hogy az énekesnőnek (vagy dalszövegírónak) valójában nincs sok fogalma a városról.
Abszolút nem jellemző dolgok vannak a szövegben (5-6-7-8 szakasz).
Kaszinó? Swing és Rock ‘n’ Roll zene? No meg a jampecok?
Dehogy is!
Mondom én, hogy ott az 5. környékén komoly filmszakadás gyanúja merült fel az énekesnő irányába.
Még azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik klasszikus Ibusz körutazáson volt, és azok már egy másik országról szólnak, csak az énekes néni nem vette észre, hogy pár nap/hét eltelt.
De bizony voltak kaszinók! (…biztos forrásból tudom 🙂 ) Csak, már vagy 18-20 éve bezárták (bezáratták) őket csakúgy, mint nálunk nemrég 🙂 Itthon ugye a csókosok megmaradhattak, ott nem tudom ..:)