Trabzon történelme

Trabzon a török térkép szélén van. Persze az ország sajátossága, hogy mindig van olyan, ami a messzebbnél is messzebb van. Tehát Trabzon még nem a világ vége. Van még azon túl is!

De mivel amolyan térkén végei, világ végei, időnként elfelejtették őt, időnként meg újra megtaláltál. Néha a hazaiak, néha meg az ellenség. Egyszer pedig, amikor otthon égett a város, szépen le tudott lépni…

Trabzon történelme bizonyos szempontból olyan, mint az anatóliai városok történelme általában: a kezdetek a világ kezdetéig nyúlnak vissza, és mindenki megfordult itt, aki csak kardot tudott ragadni, vagy sikoltozva menekülni.

De mégis! Egy lényeges különbség akad: ott a Fekete-tenger. És bár van még utána is, mégis Trabzon volt az utolsó nagyváros. Aki utána van, az már tényleg a világ vége.

A legrégebbi, máig fennmaradt írásos emlékek a hellénektől (más néven görögöktől van). Ők valamit nagyon jól csináltak, hogy mindig ők voltak az elsők. Vagy nagyon jó népalapítól voltak, vagy nagyon jó népirtók. De az is lehet, hogy mindkettő…

Az elsők, akikről pontosan tudunk, azok a milétoszi kereskedők voltak. Időszámítás előtt 756-ban jártak erre néhány megrakott hajóval, és mint az ilyen járműveknél, eléggé lassan haladtak. Unaloműzőnek geometriai feladatokat oldogattak, mígnem egyikük kinézett az ablakon, és meglátott egy hegyet. Egy hegyet a sok között. Ami másabb volt, mint a többi más.

– Odanézzetek! Egy trapéz!

Ez volt a végszó. A geometriától megmámorosodott görögök kiúsztak a partra, és mindjárt építettek egy erődöt a trapéz alapú hegyre. De ez annyira nem sikerült jól, hogy a trapézt háromszögre kiigazítsák, így a város neve maradt simán Trapéz. Helyi nyelven Trebizond, Trapezund, Tribisonde, Trapezus, Trapezus, vagy Trapezous. Attól függően, ki mit ivott.

Ezzel pedig kezdetét vette a viharos történelem. Mondjuk a helyieknek nagyon nem tűnt fel, mivel a tenger is viharos volt, szinte mindig. A trabzoniak azóta is nagyon kedvelik a tengert. Kedvenc szavuk a mavi, ami kéket jelent. A kedvenc színűk pedig a kék.

Ők, azáltal, hogy a minosziak alapították, a Minoszi kereskedőlánc fontos tagjai lettek. Ez egy több száz városból álló hálózat volt a Fekete-tengeren és az Égei-tengeren. Köztük olyannal, mint Sinop, Adydos (Hellesport) és Cyzicus.

Az ókori görögökre az volt a jellemző, hogy van ők ütöttek másokat, vagy a mások ütötték őket. Ha éppen egyik sem, akkor egymást ütötték.

Majd jött Nagy Sándor, és akkor egy darabig volt kit ütni, de utána ismét csak egymásnak estek. Ekkor keletkezettek a mai anatóliai városok (és várak, erődök) nagy többsége. Trabzon nem ilyen volt, mert ő addigra már bőven létezett. Ő inkább az ütöttek még kategóriába tartozott. Bár ha valaki arra járt, és nem volt szimpatikus, azért lelkesen leütötték.

Az egész anatólai kalamajkáknak végül a rómaiak vetettek végett azzal, hogy mindenkit jól elfoglaltak. Aki pedig háborúzgatni akart, azt besorozták, és találtak neki valami jó szaftos frontvonalat. Itt helyben, és a szomszédban mindjárt ott voltak az örmények, a perzsák és Mezopotámia, ami már akkor sem volt egységes. Később Hadrianus császár új, nagyobb kikötőt épített, ahova béke időben a kereskedő hajók érkeztek, míg máskor (vagyis minden páros nap) a katonák.

Trabzonról azt érdemes tudni, hogy innen a hegyekbe bemenni, pláne átmenni, nem könnyű. Így ekkor még mint kikötő volt kulcsfontosságú.

A Római Birodalom felbomlása túlzottan nem izgatta a trabzoniakat, mert azzal voltak elfoglalva, hogy a gótok gyújtogatták és rombolták a várost. Később I Justinianus (immár) bizánci császár talált rá, mint remek stratégiai hely a perzsák hátbatámadására. Úgyhogy megtöltötte a várost katonákkal. Ahol pedig megjelent a hadsereg, a romokból pillanatok alatt előkerültek a pide-árusok és így Trabzon újra felvirágzott.

A következő időszakban a genovaiak és a velenciek fedezték fel a várost, mint fontos kereskedelmi megállóhely. Ekkor lett a Selyemút kiemelt fekete-tengeri kikötője. Innen a hajók már Itália partjaira indultak, a karavánok pedig a szárazföldön keresztül. Jócskán lerövidítve az utat, mintha Anatólián kellene átvágni.

Érdekes, hogy Trabzon mégsem lett a selyem központja. Az a mai napig Bursa. Helyette inkább az arany égszerekben és a faművességben jeleskednek a helyiek. Pedig a város azért is fontos volt, mert az Oszmán Birodalom előtt Kis-Ázsiában rendszeresek voltak a háborúk. Trabzonon keresztül viszont meg lehetett kerülni a bajt, és elsunnyogni mindenki mögött.

A helyzet iróniája, hogy mire a törökök elfoglalták egész Anatóliát, és így végre létrejöhetett a biztonságos kereskedelmi útvonal, pont hogy ezzel tettek keresztbe az európai kereskedő házaknak. Ezért kellett Kolumbusznak másik útvonalat keresnie, ami egy olyan felfedezéssel végződött, ami örökre megváltoztatta a világot…

1071-ben a Szeldzsukok megtámadták Bizánc központját, Konstantinápolyt. De nem sikerült elfoglalniuk. Ebbeni bánatukban bevetették magukat az erődbe, hogy keressenek egy másik foglalható várost. Valahol roppantul eltévedhettek, mivel a 900 km-el odébb lévő Trabzont sikerült bevenniük a végén. De az uralmuk nem tartott sokáig, mert 1091-ben Theodore Gabras bizánci hadvezér felszabadította a várost. Majd körbenézett.

Mivel a Szeldzsukok már egészen a fővárosig eljutottak, jól mutatja, hogy a Bizánci Birodalom már az utolsó napjait éli. Úgyhogy ők nem tudtak Trabzonnal foglalkozni. A Szeldzsukoknak pedig volt bőven más, akit apríthatnak.

Így Theodore Garbas a trabzoni fal tetején megvonta a vállát, majd kikiáltotta magát királynak. Ellenvetés nem volt. Vagy ha volt is, hamar leesett a trabzoni vár magas faláról.

1202-ben a Negyedik Keresztes hadjárat megállt Konstantinápolyban. És mint jólnevelt turisták, összeszedtek minden mozdíthatót. Még a Galata-tornyot is elvitték (a mai nem is igazi kőből van, hanem csak egy papírmásolat – bővebben itt). Majd pedig kikiáltották a Latin Császárságot.

Trabzon jó messze volt, és bölcsen úgy döntött, nem avatkozik bele az európaiak kavarásába. Amúgy se tudni, hogy miért támadta meg az egyik szövetséges a másikat, és a korábbiak közül most akkor ki kivel is van.

Viszont ha már úgyis mindenki birodalmat alapít, Trabzon is kikiáltotta magát birodalomnak (Trapezunti Császárság). De csak szépen csendben, nehogy másoknak túlságosan feltűnjön.

Egészen jól elvoltak így. Anatóliában mindenki kedvére alakítgatta a saját birodalmát, míg a másik le nem csapta. Trabzon viszont ügyesen manőverezett ezen a veszélyes vízen (mégiscsak hajósok voltak), és mindig elő tudtak húzni egy erős szövetségest. Sőt! Még a birodalmukat is növelni tudták.

A gondok akkor kezdődtek, amikor elfogytak a szövetségesek. 1453-ban, mikor már Konstantinápoly is elbukott és immár felvette az Isztambul nevet (meg felvett még vagy 30.000 kebab árust), végleg elfogytak a trabzoniak lehetőségei. Az utolsó császár, Dávid, ráadásul roppant beképzelt volt, amivel jól felhergelte a török szultánt. Aki végül megunta, majd 1461 augusztus 15-én elfoglalta a várost.

Meg a többi birodalmat is, ami csak útba esett és még nem volt az övék.

Ezzel nem ért véget Trabzon történelme, csak jócskán megváltozott. Főleg, mivel a szultánok rengeteg kebab árust küldtek oda, hogy ezzel is növeljék a törökök számát.

Ez egyébként nem jelent olyan nagy számot. 1523-ban a török adóhatóság jelentése szerint a városban 1473 adózó állampolgár élt (férfiak). Ebből 1552 volt (görög) keresztény, 197 örmény és 221 török.

Annyi buktató van ezekben a számokba, hogyha a törökök már akkor is olyan lelkesen adóztak, mint manapság, akkor a valódi lakosság ennek a több tízszerese lehetett…

Ma egyébként 1,2 millió ember lakik a Trabzon városkomplexumban, ami a környező, mára beépült részeket is magába foglalja. A tényleges városban 312 ezren. 1950-ben még csak 34 ezren voltak.

Az oszmán időszakban a város szépen, nyugalomban tudott fejlődni. Általában kedvenc támpont volt a krimi háborúk hosszú sorában. E miatt az oroszok eléggé pipák is voltak rájuk. Az I. Világháborúban el is foglalták a várost, és a hegyekben is komoly háborúk zajlottak. Míg a Nagy Októberi Szocialista forradalom hazahívta az oroszokat, és ezzel elhagyták a várost.

Fontos információ, hogy Szulejmán szultán is Trabzonban született, majd nevelkedett.

Trabzon történelme, 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---